A hónap műtárgya: Az égi pályák körforgásáról

Február 19-én Kopernikuszra emlékezünk, születésének 550. évfordulóján idézzük fel, amit a nagy lengyel csillagászról tanultunk. 1473-ban született Toruńban, felsőbb tanulmányait Krakkóban, majd a legkiválóbb itáliai egyetemeken folytatta. A ragyogó, reneszánsz Itáliából visszatérve a „világ végén” találja magát. 1504-től kezdve Warmiában tevékenykedik, orvoslással, gazdasági ügyekkel foglalkozik, amikor a teuton lovagrend megostromolja Olsztynt, ő irányítja a vár védelmét. Csillagászattal csak szabadidejében foglalkozhat a fromborki kanonok, 1514-re azonban elkészül a Commentariolusszal (Kis kommentár), amely kéziratban terjed, és a heliocentrikus világkép rövid összefoglalását nyújtja kevés számú olvasója számára. A nagy mű (Az égi pályák körforgásáról) nagyjából készen áll 1530-ban, azonban csak 1543-ban jelenik meg, jórészt Rheticus unszolására.

Az 1543-ban Nürnbergben kiadott Revo­lutionibus azonban nem okoz revolúciót, a csillagász világ alig érzékel valamit a kopernikuszi fordulatból. Kopernikusz napközpontú rendszere ugyanolyan nehézkes, mint a ptolemaioszi modell, sőt még több, 48 epiciklussal operál. A vaskos munkából csak hét évtized múltán lesz „ügy”, 1616-ban a tiltott könyvek közé kerül, ekkoriban azonban már Galilei fellépése okoz csillagászati revolúciót, vagyis forradalmat. A Revolutionibus egészen 1758-ig indexen marad. Kopernikusz főműve nem válik bestsellerré, de egy ilyen témájú kötettől ezt nem is lehet elvárni. Összesen négy kiadást élt meg.

A Táncsics Kiadó 1973-ban jelentette meg minikönyvként Kopernikusz főművét hasonmás kiadásban.

Bármennyire is a napközpontú világ mellett szól a józan ész, minden arra vall, hogy ez a mi világunk nagyon is földközéppontú. Csak rá kell nézni az égbolt mozgására: minden köröttünk perdül-fordul. Ha a Nap körül kering a Föld, miért nem mozdulnak el a csillagok, miért nincs parallaxisuk – a kérdés már Kopernikuszt is foglalkoztatta. Vagy azért, mert végtelenül messze vannak, vagy azért, mert a Föld mozdulatlan. Kopernikusz kezdetleges szögmérő műszereivel lehetetlen is lett volna kimutatni ezt az apró elmozdulást. A Revolutionibus megjelenése után majd’ három évszázadnak kellett eltenie, mire sikerült megmérni a legközelebbi csillagok parallaxisát. A mérési feladat tehát egyáltalán nem egyszerű.

Volt-e hát Kopernikuszi fordulat vagy sem? Abban az értelemben semmiképp, hogy a könyv megjelenése után a művelt Európa azonnal átváltott volna a heliocentrikus világképre. A három legfontosabb világmodell (ptolemaioszi, kopernikuszi és a Tycho-féle) még sokáig élt egymással párhuzamosan, van olyan XVIII. századi magyar tankönyv, amelyben mindhárom szerepel – és nem történeti okokból. De hatástalannak se lehet tekinteni Kopernikusz főművét, ahogy azt Koestler állítja az Alvajárókban – a könyv, amit senki sem olvasott. A szerző leplezetlen antipátiával ír Kopernikuszról és művéről – Koestler sarkos állításai azonban szöget ütöttek a tudománytörténész Owen Gingerich fejébe: valóban senki sem olvasta a Revolutionibust? Három évtizednyi kutatása során minden, általa elérhető Revolutionibus-példányt alaposan tanulmányozott, és azt tapasztalta, hogy nagyon is olvasták Kopernikusz művét, a példányok tele vannak egykori tulajdonosaik jegyzeteivel, ami arra vall, hogy igenis forgatták a művet, amely nyilvánvalóan hatással volt olvasóira.

Az évszázadok során sokat változott Kopernikusz és főművének megítélése. Lengyelországban valóságos Kopernikusz-kultusz alakult ki, és jó okuk van rá a lengyeleknek, hogy büszkék a nagy csillagászra. Kicsit irigylem is őket: sajnos nekünk, magyaroknak nincs Kopernikuszunk.

(Meteor 2023/2.)

Kopernikusz heliocentrikus rendszerének ábrája a mű kéziratából (wikipédia).

A hónap műtárgya ezúttal a Revolutionibus magyarországi kiadása, amely 1973-ban, a jubileumi Kopernikusz-évben született meg. A Táncsics Kiadó gondozásában jelent meg ez a  minikönyv, amelynek utószavában a szerkesztő, Ponori Thewrewk Aurél írja: ez a kis könyv egyike a legnagyobbaknak.

 

Ajánljuk...