Category: Betelgeuse 23-24. szám (2001. nov.-dec.)

• Összejövetel Hartán
• Rendezzük MCSE-tagdíjunkat!
• Észlelőink figyelmébe!

Az érdeklődő ember figyelmét már az idők kezdetén felkeltette és elméjét azóta is foglalkoztatja az égitestek mozgása és e mozgások sokfélesége. Ezek érzékeltetését már a legrégibb csillagászati műszerek is jelzik. Ezek a műszerek az égitestek helyzetének és mozgásainak megfigyelésére és meghatározására szolgáltak ugyan, de magukban hordozták az első ábrázolási elképzeléseket is. A planetárium a szabad szemmel látható égitestek, így a csillagok, a Nap, a Hold, valamint az öt fényes bolygó megjelenítésére szolgáló bonyolult muszer. Több száz, ha nem több ezer éve is készítettek már planetáriumokat, ezek mechanikus bolygómodellek voltak, jórészt csak a Föld-Hold mozgását, esetleg néhány bolygó mozgását lehetett velük szemléltetni. Ezeket, a XVIII. század elején, John Rowley angol órásmester által Orrery grófjának készített művészi kivitelű asztali planetáriuma után, orrery-szerkezeteknek nevezik.

Télen nem lehet csillagokat látni. De ha mégis kiderül éjjelre az ég, akkor csodálatos látványban lehet részünk. Különösen idén, amikor a télre jellemző sok fényes csillaghoz néhány bolygó ragyogása is hozzáadódik.

Sok csodálatos dolog történik a sivatagokban, amikor lehull a régen várt eső, sok minden megváltozik, a barna táj átváltozik zölddé, az élőlények pedig előbújnak rejtekhelyeikről.

A nem szabadszemes észlelés elengedhetetlen része a megfigyelés tárgyaként kiválasztott
objektum beállítása, keresése.

A Betelgeuse 19-20. számában az M13-as gömbhalmazról közölt ismertetésemet követően többen is érdeklődtek e szép objektumok adatai, láthatósága iránt. A nyári égbolt valóban gazdag látványos, kisebb távcsővel is megfigyelhető gömbhalmazokban. Ha nem is mindegyik olyan fényes és nagy látszó átmérőjű, mint a Herkules „kokárdája”, érdemes végigböngészni az eget, hogy személyesen is megpillanthassunk egy-egy, a könyvek, cikkek ábráiról ismert (vagy éppen egyik-másik ismeretlen) objektumot.