Ötödik pofon a Holdról

“Az ellenzők szerint az Apollo űrhajók elindítása és visszatérése valódi esemény volt. Viszont az űrhajók soha nem jutottak el a Holdra, hanem a Föld körül keringtek addig, amíg küldetésük véget nem ért, s a tévéközvetítések, a rádióadások mind-mind előre felvett anyagok voltak. Az ellenzők szerint leginkább a Holdat ábrázoló képeken fedezhetők fel a hamisítás jelei. Hihetetlenül éles, jó minőségű képek készültek, noha az űrhajósok teljesen átlagos filmet használtak. Bár világító eszközöket nem vittek magukkal, a fényképezőgépek pedig az űrruha mellrészére voltak rögzítve, a képek mégis stúdióminőségűek lettek. Érthetetlen, hogyan bírták ki a filmek a teljesen szélsőséges hőmérsékleti viszonyokat. Ráadásul a képeken nem látszanak a csillagok, amelyeknek még fényesebbnek kellene lenniük a légkör hiánya miatt. Az árnyékoknak sok esetben eltérő az irányuk, pedig csak egyetlen fényforrás van. Az űrhajósok ruhája, ha ellenfényben fotózzák őket, nem vész árnyékba. A képeken látható célkeresztek némelyike eltűnik a lefényképezett tárgyak mögött. És mit jelent az egyik képen a sziklán és a földön látható C betű? És miért lobog a csillagos sávos lobogó a légkör, így szellő nélküli Holdon?
A képek nem a Holdon, hanem a Földön készültek, stúdiókörülmények között – mondják az ellenzők.”


A tisztelt Szerző, aki a Vasárnapi Blikk 2002. október 20-ai számában jelentette meg a teljes anyagot, igazán átballaghatott volna a fotósokhoz, akik minden bizonnyal rávilágítottak volna fényképezési ismereteinek hiányára. Én is veszek egy jó adag bátorságot, és figyelmébe ajánlom válaszaimat a célkereszt problémájára, az egyik sziklán látható C betű magyarázatára és végül arra is, hogy miért “lobog” még mai is a csillagos-sávos zászló a Holdon. A “földön látható C betűt” nem tudom megmagyarázni, igaz nem is láttam ilyesmit. Ha ez nem a fantázia terméke, kérem, hogy küldjék el a Schumi-űroldalaknak, ígérem, alaposan utána fogok nézni.
Akit pedig érdekelnek a világűr-fényképezés technikai részletei, ajánlom figyelmébe a Fotografie im Weltraum 1 – Von der Erde zum Mond című könyvet (1. kép). Ízelítőül a holdexpedícióknál használt Hasselblad-felszerelés és filmek táblázata látható a 2. képen. De az ilyen kiváló felszerelés ellenére miért nem látszanak a csillagok a felvételeken?
A válaszért nem is kell az űrbe mennünk, hiszen a csillagok a Földön készült felvételeken sem látszanak. Egyszerűen azért, mert túl halványak, ezért megörökítésükhöz hosszú expozíciós időre van szükségünk. Nézzük meg a 3. képet, amelyet a nemrég szerencsétlenül járt Columbia fedélzetéről készítettek: a Hold körül egyetlen csillag sem látszik, holott a Föld körüli utazást még az ellenzők is “elismerik”.
Mi a helyzet az eltérő irányú árnyékokkal, ha nem volt több fényforrás a Holdon? Kézenfekvőnek tűnik az a válasz, hogy az elsődleges fényforrás a Nap mellett a Föld, sőt maga a Hold is – visszaverő felületként – összesen három fényforrás. Ez azonban csak részben igaz. Egyszerű kísérlettel adhatjuk meg a választ. Egy fényforrás útjába különböző szögben elhelyezkedő tárgyakat tegyünk, és azok árnyéka bizony nem lesz párhuzamos (4a-b kép).


” Az űrhajósok ruhája, ha ellenfényben fotózzák őket, nem vész árnyékba” – állítják a holdutazást tagadók. Példaként Aldrin híres fotóját citálják elő, sőt megtetézik azzal az állítással is, hogy az árnyékban nem szabadna az űrhajósnak látszania. Indokként a levegő fényszórási képességét említik. Ha nincs levegő a Holdon, nincs árnyékra szüremlő fény!











A bal oldali képen a sziklák és a holdkomp árnyéka nem párhuzamos! Jól szemlélteti ennek lehetséges módját a jobb oldali kép, ahol a fényforrás útjában különböző szögben elhelyezkedő tárgyak vannak (Ian W. Goddard)


Elvileg nem szabadna látszania a holdkomp árnyékában tevékenykedő űrhajósnak. A holdfelszínről visszaverődő fény világítja meg. Ha egy sötét színű papírral megakadályozzuk a fény visszaverődését, akkor az űrhajós sötétbe kerül, beleolvad környezetébe (Ian W. Goddard).


Elfelejtik a holdtalaj fényvisszaverő tulajdonságát. Ian Goddard egyszerű kísérlettel – de kitűnő makettjeivel – igazolja, hogy a talaj visszaverő képességének csökkentésével az űrhajós is belesötétül az árnyékba.


 


 


 


 


 


 


 


Az pedig egyenesen a fényképész-filmes társaság lebecsülése, vagy inkább dőreség azt hinni, hogy a bármilyen jól felkészített űrhajósok a fotózás-filmezés terén kizárólag jó képeket, felvételeket készítsenek. Száz kép közül tucatnyi nem sikerül a Hold mostoha körülményei között a megfelelő földi felkészítés és a kitűnő felszerelés ellenére sem.


{mosimage}
Az űrhajós ruhájának elülső része azonnal eltűnik a sötétben, mihelyst egy sötét papírral csökkentjük a felszín fényvisszaverési képességét (Ian W. Goddard).

Ötödik pofon a Holdról

“Az ellenzők szerint az Apollo űrhajók elindítása és visszatérése valódi esemény volt. Viszont az űrhajók soha nem jutottak el a Holdra, hanem a Föld körül keringtek addig, amíg küldetésük véget nem ért, s a tévéközvetítések, a rádióadások mind-mind előre felvett anyagok voltak. Az ellenzők szerint leginkább a Holdat ábrázoló képeken fedezhetők fel a hamisítás jelei. Hihetetlenül éles, jó minőségű képek készültek, noha az űrhajósok teljesen átlagos filmet használtak. Bár világító eszközöket nem vittek magukkal, a fényképezőgépek pedig az űrruha mellrészére voltak rögzítve, a képek mégis stúdióminőségűek lettek. Érthetetlen, hogyan bírták ki a filmek a teljesen szélsőséges hőmérsékleti viszonyokat. Ráadásul a képeken nem látszanak a csillagok, amelyeknek még fényesebbnek kellene lenniük a légkör hiánya miatt. Az árnyékoknak sok esetben eltérő az irányuk, pedig csak egyetlen fényforrás van. Az űrhajósok ruhája, ha ellenfényben fotózzák őket, nem vész árnyékba. A képeken látható célkeresztek némelyike eltűnik a lefényképezett tárgyak mögött. És mit jelent az egyik képen a sziklán és a földön látható C betű? És miért lobog a csillagos sávos lobogó a légkör, így szellő nélküli Holdon?
A képek nem a Holdon, hanem a Földön készültek, stúdiókörülmények között – mondják az ellenzők.”


A tisztelt Szerző, aki a Vasárnapi Blikk 2002. október 20-ai számában jelentette meg a teljes anyagot, igazán átballaghatott volna a fotósokhoz, akik minden bizonnyal rávilágítottak volna fényképezési ismereteinek hiányára. Én is veszek egy jó adag bátorságot, és figyelmébe ajánlom válaszaimat a célkereszt problémájára, az egyik sziklán látható C betű magyarázatára és végül arra is, hogy miért “lobog” még mai is a csillagos-sávos zászló a Holdon. A “földön látható C betűt” nem tudom megmagyarázni, igaz nem is láttam ilyesmit. Ha ez nem a fantázia terméke, kérem, hogy küldjék el a Schumi-űroldalaknak, ígérem, alaposan utána fogok nézni.
Akit pedig érdekelnek a világűr-fényképezés technikai részletei, ajánlom figyelmébe a Fotografie im Weltraum 1 – Von der Erde zum Mond című könyvet (1. kép). Ízelítőül a holdexpedícióknál használt Hasselblad-felszerelés és filmek táblázata látható a 2. képen. De az ilyen kiváló felszerelés ellenére miért nem látszanak a csillagok a felvételeken?
A válaszért nem is kell az űrbe mennünk, hiszen a csillagok a Földön készült felvételeken sem látszanak. Egyszerűen azért, mert túl halványak, ezért megörökítésükhöz hosszú expozíciós időre van szükségünk. Nézzük meg a 3. képet, amelyet a nemrég szerencsétlenül járt Columbia fedélzetéről készítettek: a Hold körül egyetlen csillag sem látszik, holott a Föld körüli utazást még az ellenzők is “elismerik”.
Mi a helyzet az eltérő irányú árnyékokkal, ha nem volt több fényforrás a Holdon? Kézenfekvőnek tűnik az a válasz, hogy az elsődleges fényforrás a Nap mellett a Föld, sőt maga a Hold is – visszaverő felületként – összesen három fényforrás. Ez azonban csak részben igaz. Egyszerű kísérlettel adhatjuk meg a választ. Egy fényforrás útjába különböző szögben elhelyezkedő tárgyakat tegyünk, és azok árnyéka bizony nem lesz párhuzamos (4a-b kép).


” Az űrhajósok ruhája, ha ellenfényben fotózzák őket, nem vész árnyékba” – állítják a holdutazást tagadók. Példaként Aldrin híres fotóját citálják elő, sőt megtetézik azzal az állítással is, hogy az árnyékban nem szabadna az űrhajósnak látszania. Indokként a levegő fényszórási képességét említik. Ha nincs levegő a Holdon, nincs árnyékra szüremlő fény!











A bal oldali képen a sziklák és a holdkomp árnyéka nem párhuzamos! Jól szemlélteti ennek lehetséges módját a jobb oldali kép, ahol a fényforrás útjában különböző szögben elhelyezkedő tárgyak vannak (Ian W. Goddard)


Elvileg nem szabadna látszania a holdkomp árnyékában tevékenykedő űrhajósnak. A holdfelszínről visszaverődő fény világítja meg. Ha egy sötét színű papírral megakadályozzuk a fény visszaverődését, akkor az űrhajós sötétbe kerül, beleolvad környezetébe (Ian W. Goddard).


Elfelejtik a holdtalaj fényvisszaverő tulajdonságát. Ian Goddard egyszerű kísérlettel – de kitűnő makettjeivel – igazolja, hogy a talaj visszaverő képességének csökkentésével az űrhajós is belesötétül az árnyékba.


 


 


 


 


 


 


 


Az pedig egyenesen a fényképész-filmes társaság lebecsülése, vagy inkább dőreség azt hinni, hogy a bármilyen jól felkészített űrhajósok a fotózás-filmezés terén kizárólag jó képeket, felvételeket készítsenek. Száz kép közül tucatnyi nem sikerül a Hold mostoha körülményei között a megfelelő földi felkészítés és a kitűnő felszerelés ellenére sem.


{mosimage}
Az űrhajós ruhájának elülső része azonnal eltűnik a sötétben, mihelyst egy sötét papírral csökkentjük a felszín fényvisszaverési képességét (Ian W. Goddard).

Ajánljuk...