MCSE Kiskun Csoport és NACSK hírek
• Meghívó
• A 2003. február 1-i összejövetelünkön történt
• Kopernikusz-előadás a Polarisban
• A Polarisban ünnepeltük az NACSK 4. születésnapját
• Két új közös távcső
• Meghívó
• A 2003. február 1-i összejövetelünkön történt
• Kopernikusz-előadás a Polarisban
• A Polarisban ünnepeltük az NACSK 4. születésnapját
• Két új közös távcső
Az NGC 457 egy fényes nyílthalmaz a Tejút gazdag csillagmezejében, kb. 4 fokra DK-re a gamma Cas-tól. 7,5 mg fényessége és 12’ mérete folytán csoda, hogy Messier nem vette fel a katalógusába, holott a közeli, s kevésbé látványos M 103-mat igen.
Néhány szó a fényszennyezésről és a védekezési lehetőségekről.
2003. január 15-én Maróti Tamás jóvoltából, Bartha Lajossal az MCSE Csillagászattörténeti Szakcsoportjának vezetőjével és Tamás fiával közösen leautóztunk Százhalombattára, ahol a Matrica Múzeumban megrendezett „Csillagok és Csillagistenek” című időszaki kiállítást tekintettük meg, és meghallgattuk a kiállításhoz kapcsolódó utolsó, Bartha Lajos által tartott előadást.
Folytatjuk a regionális amatőrcsillagászat történetével kapcsolatos cikksorozatunkat.
Egy csillag foltja (szigma Gem) Az RS Cvn típusú csillagok egy különleges csoportját képezik a csillagok világának. A felszínükön hatalmas foltok vannak, (sokkal nagyobbak, mint a napon), és erős kromoszférikus aktivitás jellemzi őket. Amikor a foltos felüket látjuk, akkor kissé halványabbak, így változik a fényük is. Sajnos ez a változás...
Századokkal ezelőtt a korai felfedezők iránytűként használták a Napot. Azonban a nap fénye nem csak a tájékozódásunkat segítheti, hanem gyorsabban és messzebbre juttathat el minket az űr hatalmas világában, mint ahol valaha is jártunk.
Ha a holdrautazás megkérdőjelezéséről van szó, a szenzációra fogékony szerzők minden eszközt megragadnak a holdraszállás tényének megkérdőjelezésére. Sorozatunk negyedik cikke egy a Holdon készült képpel kapcsolatos kételyre ad választ. Hamisított avagy valódi a felvétel? A cikkből megtudhatjuk.
Ha a holdrautazás megkérdőjelezéséről van szó, a szenzációra fogékony szerzők minden eszközt megragadnak a holdraszállás tényének megkérdőjelezésére. Sorozatunk következő cikke a fotózással kapcsolatos kételyekre ad választ. Elvárható-e, hogy egy űrhajós stúdió-minőségű felvételeket készítsen? A cikkből megtudhatjuk.
Távoli galaxisok újonnan felfedezett populációjának, az úgynevezett ,,kis vörös pöttyöknek’’ (angolul Little Red Dots, LRD) rádiójellemzőit vizsgálták magyar kutatók. Mivel ezen objektumokat csupán a közelmúltban azonosították a James Webb-űrtávcső (JWST) méréseinek segítségével, pontos fizikai tulajdonságaik még nem ismertek teljes mértékben. A kutatás céljaként a szerzők égboltfelmérések archív adatainak felhasználásával vizsgálták, hogy az LRD-k bocsátanak-e ki
A kutatók a James Webb-űrtávcső használatával felfedezték minden idők első „Einstein-cikcakkját”, vagyis egy olyan alakzatot, amelyen egy kvazár képe az Einstein által bevezetett általános relativitáselméletből következő gravitációs lencsehatás következtében hatszor jelenik meg ugyanazon a felvételen. Ez az önmagában is érdekes kép pedig segíthet választ találni két máig megoldatlan kozmológiai problémára. A J1721+8842 jelű fényes kvazárt
Milyen közel van, mégis milyen halvány! Az Andromeda-galaxis kistestvére, az M33 spirálgalaxis csak ínyenceknek mutatja meg magát. A tapasztalt észlelő sötét égbolton még szabad szemmel is megpillanthatja, igazi arcát azonban fényerős távcsövekben és persze hosszú expozíciós idejű fotókon mutatja meg. Krizsán Bence, Érd Az M33 vagy más néven Triangulum galaxis a Tejútrendszerhez második legközelebbi galaxis
Az Uránusz Miranda holdjának felszíne alatt óceán rejtőzhet egy új tanulmány szerint. Ez a felfedezés átalakíthatja a hold kialakulásáról és összetételéről alkotott elképzeléseinket, és az élet számára alkalmas helyek közé emelheti a Mirandát. Tom Nordheim, a tanulmány egyik szerzője szerint egy ilyen kis méretű égitesten óceánt találni rendkívül meglepő. Felmerül a kérdés: vajon az Uránusz
A Holdon és Marson már végeztek szeizmológiai méréseket leszállóegységekkel, így vizsgálva és elemezve belső szerkezetüket. A Vénusz belső összetétele azonban továbbra is rejtély, hiszen a bolygóra jellemző viharos szelek és extrém forró hőmérséklet jelentősen megnehezítik a helyszíni méréseket. Egy friss tanulmányban háromféle módszert járnak körül, amelyekkel megvalósítható lehetne a Vénusz rengéseinek észlelése. A Holdon és