Beszámoló a Meteor 06′ Távcsöves Találkozóról
Morvai Józsival a tábor kezdő napján (július 27, csütörtök) nem sokkal 12 óra előtt érkeztünk meg Tarjánba. Nem volt nehéz megtalálni a tábor helyszínét, a Német Nemzetiségi Tábort a térkép alapján, könnyen megközelíthető helyen volt. Érkezésünkkor még alig néhányan voltak a táborban, nem volt probléma sátorhelyet találni. Az első nap délutánja a táborhellyel való ismerkedéssel telt el. Az előző évek táboraihoz képest a szolgáltatás színvonala rendkívül jó volt. A tábor területén levő 5 kőház vizesblokkjai (+ a főépületé is) elegendőek voltak a táborlakók számára, szinte soha nem kellett várni a fürdésre sehol sem. Ha az egyik helyen foglalt volt a vizes helység, legrosszabb esetben az egymástól néhány 10 méteren belül elhelyezkedő másik kőházakba kellett benézni és biztosan találtunk üres zuhanyzót. Szintén említésre méltó volt a büfé is, amelyben jégkrémet (!) is lehetett kapni, pizzát (!) rendelni, sült virslit, kolbászt és hideg üdítőket (alkoholosat is) lehetett vásárolni. Az már csak hab volt a tortán, hogy akár hajnalig 3-ig is nyitva volt a büfé és reggel 6-kor már újra kinyitott.
A tábor megnyitása után sokan elkezdték kipakolni a távcsövüket a hatalmas, 220V-os csatlakozással ellátott észlelőrétre. Sokan készültek (többek között én is) a tábort megnyitó csillagászati eseményre: a Mars bolygó elfedésére a Hold által. Sajnos a belépést a horizont közeli fátyolfelhők és a még horizont felett levő Nap fényessége meghiúsították, de a kilépést már zavartalanul lehetett megfigyelni, a hangos kurjantásokból ítélve többen is szemtanúi lehettek a ritka és érdekes eseménynek. Az első éjszaka csillagfényes volt, igaz a párás időjárás lerontotta az átlátszóságot, a közeli Tatabánya fényei is zavaróak voltak és a horizont közeli fátyolfelhők szinte lehetetlenné tették az alacsonyan levő objektumok megfigyelését. Egészen hajnali kettőig bírtam fent lenni, ekkor becsomagoltam a távcsöveimet a dobozaiba, de kint hagytam őket az észlelőréten. Pénteken délelőtt megkezdődtek az előadások is, széthulló üstököstől a Pisszkéstetői csillagvizsgálóig terjedtek a témák. Az ebéd után egy kisebb eső ijesztgette a távcsőtulajdonosokat, de nem volt komolyabb eső, de a távcsövemet rejtő dobozaim jól vizsgáztak vízállóságból (igaz csak harmatállóra lettek belőve a dobozok, nem esőre). Késő délután többen a Napot figyelték meg, kiemelném Áldott Gábor távcsövét, aki egy átalakított Coronado PST-t szerelt egy 80/1200-as Zeiss távcsőre és a Napot H-alfa hullámhosszon figyelte meg, az eredeti PST-t felülmúló minőségben. Péntek estére szinte teljesen betelt az észlelő rét, olyan sok távcsövet állítottak fel, talán csak az 50cm-es Dobson távcsövet emelném ki a sok kiváló távcső közül. Azért a hagyományos meteorozóknak is szorítottak helyet az észelelő rét végén. A második éjszaka is szenvedtünk a párás égtől, de legalább csillagos volt. Szinte megszámlálhatatlanul sok távcső meredt az égboltra. Szombaton délelőtt igazán érdekes előadást hallhattunk Gyulai Pál előadásában a magyar fejlesztésű olajréses Apokromatikus lencséről, a GYAPO-ról. A táborban egy teljesen kész 127 mm-es és egy félkész 140mm-es példányát a szerencsések ki is próbálhatták. A szóbeszédek szerint nagyon meggyőző teljesítményt mutatott a lencse. Délután a tábor talán egyik legjobban várt eseménye, az Asztrobazár is megrendezésre került a fák hűs árnyéka alatt. Szinte egymás lábát taposták az érdeklődők, hiszen itt minden kapható volt ami a csillagász szem-szájnak kedves volt.A bazárt rövid ideig egy kis eső zavarta meg, de a felhők (egyenlőre) továbbálltak.
Szombat késő délután a recepción jelen voltam a 300. táborlakó regisztrációjánál, ezzel az egyik legnagyobb MCSE táborrá vált Tarján. Később még egészen 305-ig kúszott fel a szám, többek között egy Észtországból jövő igen csínos fiatal hölgy is megtisztelte a tábort rövid ideig. Sajnos a legutolsó este borult volt az ég, de ez se volt kárba veszett idő, mert nemcsak a Louis De-Funnes film tudta lefoglalni a táborozókat, hanem a jó beszélgető társaság is. Vasárnap reggel már mindenki sátort bontott és hazautazott, így tettünk mi is. Szinte az utolsók között utaztunk haza.
Számomra ez az MCSE tábor az egyik legjobb volt az elmúlt 17 év alatt. {mosimage}
