Sikeres volt a Szaturnusz csillagfedésének észlelése
Hosszú és hideg éjszaka után vagyunk.
Kedden még eléggé reményvesztett voltam, mert úgy tűnt, nem tudok autót szerezni szerda estére, amivel a távcsövemet szállíthattam volna. A Kiskun-fórumon közzétett felhívásomra ketten is jelentkeztek, így nagy kő esett le a szívemről.
Tegnap eset 17:00 UT-kor Boromissza Feri és kedves neje megjelentek autóval nálam, és a távcsövemet kivittük a napközben felderített megfigyelőhelyre. Relatíve gyorsan (kb. 45 perc alatt) összeállítottam a távcsövemet, majd ráállítottam a Procyonra vezető- és keresőtávcső párhuzamosítás céljából. Belenézve a távcsőbe rögtön láttam, hogy komoly gond van. A távcső kollimációja teljesen csapnivaló volt. Mivel már csak percekre volt a csillag a Szaturnusz gyűrűitől, pánikszerűen próbáltam korrigálni a kollimációt. Sikerült is sokkal jobb képet kapni a távcsővel, mint percekkel előtte, de még távol volt a tökéletestől.
Gyorsan visszaálltunk a Szaturnuszra kb. 18:40 UT-kor, és még éppen el tudtuk kapni a csillagot a gyűrű pereménél. Elég nehéz volt észrevenni, úgy tűnt, mintha egy kis dudor lenne a gyűrű szélén. Ezután már teljesen összeolvadt a csillag fénye a gyűrűvel.
Sokáig tanakodtam, hogy megpróbáljam e még állítani a kollimációt a távcsövemen, de az több problémát okozott volna, mint amit megoldott volna. Inkább vártunk arra, hátha a Cassini-résben kibukkan a csillag. Az előre jelzett időintervallumban alaposan szemügyrevettük a Cassini-rést. Boromissza Feri és én is látni véltük a csillagot a Cassini-résben, mindketten úgy láttuk, mintha egy ponton megszakadt volna a Cassini-rés sötét nyomvonala, de egyikünk se merte határozottan állítani, hogy a csillag valójában ott van, nagyon bizonytalan volt a látvány. Még azután se voltunk benne biztosak, hogy mindketten hasonlóan írtuk le a látványt.
Nem sokkal később befutott harmadik expedíciós tagként Hölczl Attila. A Szaturnusz korong érintéséig még volt időnk, így elkezdtünk egy-két mélyég objektumot megfigyelni. A megfigyelés közben már érezni lehetett, hogy távcső egyre nehezebben viseli a hideget. A rekord hőmérséklet az éjszaka -15.7 Celsius fok volt, néha felmelegedett -15.4 fokra a levegő. A megfigyelő helyünk mellett az éjszaka zavaróan sok autó haladt el, és a lámpáikkal rendszeresen elvakították a sötéthez (és hideghez) alkalmazkodott szemünket.
A csillag bolygó-korong érintésénél visszaállítottuk a távcsövet a Szaturnuszra, de nem sikerült megfigyelni a csillagot. Miután már egyre zavaróbb lett a kollimációs problémája, megpróbáltam a távcső segédtükrét rendesen beállítani. A próbálkozásom eredménye az lett, hogy egyrészt a korrekciós lencsére a kezem által kipárolgott pára ráfagyott (kesztyűben nem éreztem a csavarokat), valamint még talán rosszabb is lett az eredmény, mint amilyen is volt. Egyszóval teljes kudarc. Inkább visszaállítottuk a Szaturnuszra a távcsövet és vártuk a kilépést. Végül megpillantottuk a csillagot a Szaturnusz korongja mellet, de ekkor már jócskán eltávolodott a korongtól, ráadásul ekkor jöttünk rá, hogy először még rossz irányban is kerestük.
Az este záróakkordjaként még a távcsőállványom (HEQ5) elektronikus finommozgatása is befagyott (illetve inkább a kenőanyag a csigakerekeknél), de az óragép még ezután is működőképes maradt. A távcső szétszerelésekor észrevettük, hogy minden fedetlen optikai felületen jégkristályok nőttek, a kereső távcsövem és a 50/540-es Zeiss vezető távcsövem lencséjén már alig volt annyi szabad felület, ahol átjuthatott volna a fény!
Érdekes módon annyira nem fáztunk, mint amennyire a hőmérsékletből számíthattunk volna, mondjuk a magunkkal vitt (rummal vagy borral) ízesített forró tea sokat javított a hidegérzetünkön (meg a hangulatunkon). Az észlelés végére azért már a hideg kikezdte a lábujjainkat is, én majdnem rá is ejtettem a lábamra az egyik ellensúlyt, de nem lett volna az se probléma, úgyse éreztem volna meg.
Annak ellenére, hogy a távcsövemmel folyamatosan problémák voltak, nekem akkor is élményszámba ment ez az esti észlelés.
Szöllősi Attila
A Szaturnusz csillagfedését én Budapest külvárosából néztem Baraté Levente barátommal. Este hét óra fele értem ki hozzá, ahol már egy jégbehűtőtt TAL 150/750 Newton várta, hogy a Szaturnusz a bokrok, fák fölé emelkedjen. Hamarosan felállítottam C8-amat (203/2030 SC), és azzal is megkezdtem a gyűrűs bolygó megfigyelését. Mindkét távcsőben jól látszott a csillag a gyűrű pereménél, leginkább a 150-200x nagyítást tudtunk használni, mivel a kép elég nyugtalan volt az alacsony látóhatár feletti magasság és a nem kellően lehült tubus miatt. Négy hold jól látszott (Titán, Thetys, Dione, Rhea) a legközelebbinek (Thetys) még a mozgása is érzékelhető volt az est folyamán.
A csillagot sajnos nem sikerült a gyűrűk mögött látni, a kilépést viszont elcsiptük, 21:54 körül vettük észre a csillagot. Ekkorra már a nyugodtság is viszonylag jó lett, 400x-os nagyítás mellett is éles volt a bolygó, sőt a 667x-est is meglepően jól viselte. A Cassini-rés körbefutott, szépen látszott a fátyol gyűrű (remélem ezt láttuk).
A technikával nálunk kevés gond volt: felavattam a páramentesítőt, így a korrekciós lencse nem jegesedett le, valamint a két HEQ-5 mechanika is jól türte a hideget, a tengelyek ugyanolyan simán mozogtak mint szobahömérsékleten. (Igaz, a gyári kenőanyagot mindkettőben lecseréltük.) Egyedül az akkumlátorok adták meg magukat, szerencsére 220V volt a közelben …
Szarka Levente
Este szomszédommal néztük a fedést. A bolygó elég alacsonyan volt, a légkör sem volt valami nyugodt, bár néha borotvaéles volt a kép.
A 7.5mm-es Takahashi okulárral, 270x nagyítással néztük a bolygót, hogyan közelít a csillaghoz.
Időt nem mértünk. Nekem volt olyan benyomásom, hogy a csillag egy kis ideig átlátszott a gyűrűn. A Cassini résben nem láttam a csillagot, lehet hogy lekéstem, mert bejöttem melegedni.
A kilépés előtt meg elraktam a távcsövet, annyira kifagytam, pedig jóféle körte pálinkát is segítségül hívtam a hideg ellen. 🙂
Berente Béla
