Tavaszköszöntő Bíbicváró és Csillagászat

Március 14-én, a kora délutáni
órákban az 52-es és az 53-as összekötő útján szokatlan
csoportosulásra lehettek figyelmesek az arra közlekedők.

A Dunatáj Közalapítvány és az MCSE
Kiskun csoportja várta az érdeklődőket tavaszköszöntő
Bíbicvárásra.

Egy hídnál az V. sz. csatorna partján
8-10 autó parkolt, és kb. 40 főnyi tömeg melynek harmada gyerek,
várakozott a 14 órai indulásra. Oroszi Zoli „Ornitologus” és
Nagyné Grecs Anita szakavatott vezetésével a Széki Lile
Tanösvényen tett séta kellemes családi programnak bizonyult. Az
alig 6 km-es távot sikerült kb. 4 óra alatt megtenni, no nem mi
voltunk ilyen lusták, hanem a sok látnivaló kötötte le a
társaság figyelmét. A MEADE a kocsiban készült az éjszakai
bevetésre, viszont a résztvevők nyakában a binokulárok széles
skálája volt látható. A teljesség igénye nélkül volt orosz
katonai, terepszínű piaci, túra és vadász látcső, az én
nyakamban a 10×50 Bresser, de Attila gyermekei elhozták az 1978-as
NDK-s optikai készletből összerakható 3×30-as műanyaglencsés,
elemekből összeépíthető Galilei rendszerű binokulár-
gyerekjátékot is.

A békés mindennapjaikat élő vízi
és egyéb madarak meglesését elősegítendő Zoli hozta a BUSHNELL
SPACEMASTER 15-45×60 és LEICA APO-TELEVID 77 32×77 spektíveket is.

Madarakat bőven láttunk, volt ott
Bíbic (hiszen őket vártuk) Gulipán, partfutók, Nagykócsag, Nádi
sármány, nagy számban libák és többféle réce, és persze, ami
riadalmat okozott köztük, réti sas is.

 

Öröm volt látni, ahogy az apró és
kevésbé fiatal túrázok váltották egymást a távcsöveknél.
Kérdés is akadt bőven, így Zoli és Anita szája szinte be sem
állt.

 

A túra végén már sejthető volt,
hogy a toronyhoz az esti csillaglesésre nem fog mindenki átjönni.

A nyugvó nap zöldfénnyel nem, de az
ellenkező irányban látszódó markáns földárnyék látványával
búcsúzott. Még teljesen el sem tűnt a nap a látóhatár mögött,
máris elkezdtem keresni az „esthajnalcsillagot”, majd
megpillantását követően már rá is állítottam az egyik
spektívet. A madárleső távcsövek így váltak egyik pillanatról
a másikra csillagász távcsővé. A Galilei élmény elől senki
sem menekült, a Vénusz sarlója elsőre sokaknak a holdat juttatta
eszébe, persze egy gyors magyarázatot követően már rájöttek,
mit is látnak.

Miután kigyönyörködtük magunkat és
elköszöntünk a távozóktól, átautóztunk a madármegfigyelő
toronyhoz. Itt Zoli terülj, terülj asztalkámat játszott, finom
hartai kolbászt, kenyeret, sajtot és lila hagymát varázsolva elő
a kocsiból. Amíg a többiek falatoztak, mi gyorsan összeállítottuk
a MEADE-t. (Persze aztán mi is kivettük a részünket a vacsorából
is) 😀

A napközbeni vonuló felhőzet eltűnt,
és derült ég várta, hogy az égbolt titkait bemutassuk a 15 főre
fogyatkozott csapatnak.

{mosimage} 

Természetesen a Szaturnusz az szinte
éléről látszó gyűrűjével volt a fő attrakció, amit 400x
nagyítással is megnéztünk, de volt lézeres csillagkép
ismertetés, galaxis és üstökös vadászat is. Ez utóbbit sajnos
nem sikerült megtalálni, csak binokulárral, így a Lulin látványát
csak magam élveztem. Vártuk, hogy feljöjjön a hold, de a levegő
hűlt, egyre nagyobb volt a pára, és nem utolsós sorban a juhász
elakarta engedni a kutyáit, ezért háromnegyed tízkor
összepakoltunk.

A résztvevők pozitív visszajelzése
alapján úgy döntöttünk, lesz még ilyen alkalom, hogy egy nap
többféle célra is használjuk a távcsöveinket.

OZ & MoJo  Fotó: Vincze András és Szűcs László

Ajánljuk...