24. Huyghe, Edit — Huyghe, Francois-Bernard : Világképek. Az Univerzum ezeregy meséje Galilei előtt

{mosimage}

Kapható a könyvesboltokban.

Egyesek szerint rengeteg szemét áramlik Nyugat felöl. Nos ez a könyv is PA 270 irányból érkezett, mégis csodálatosan gazdag tárháza a tudásnak. Ilyesmiktől voltunk elzárva fél évszázadig, úgy látszik most efféle könyvek is el-eljutnak hozzánk.
Nagyon nehéz erről a csillagászattörténeti vagy inkább kozmológiatörténeti könyvről (röviden) írni, annyira sok minden van benne. Az emberi történelemben rengeteg világképet, világnézetet, világról alkotott képzelgést, hiedelmet, elgondolást ötlöttek ki elődeink. Jópofa az alcímben írt Ezeregy mese” kifejezés, de aztán a könyv végén a “Száz kozmológiai rendszer” fejezetben csak úgy szúrópróbaszerűen tényleg felsorol 100 darab vélekedést nagy gondolkodóktól!
Mivel Világmindenség csakis 1 darab van, ebből a 100-ból biztosan téves legalább 99 világkép! Akkor meg minek ezeket ismertetni? Csak azért mert: az előttünk élő emberek találták ki, írták le, gyilkolászták egymást vélt igazukért, stb…..és ezalatt “mellesleg” kialakult a természettudomány maga is!
A szerzőpár felfedezőútra hívja az olvasót: a képzelt kozmoszok labirintusába, egy különös helyre: a lehetséges univerzumok múzeumába.
Az őskori hiedelmeken, az ókori, a középkori (arabus és keresztény) nézetekig vezetnek. Mindazon korokban amíg csakis a puszta szem volt a megismerés fő eszköze.
Közben a csillagászat alapjai (nap, hét, hónap, évszakok, évek, Hold, bolygók, időmérés, naptárkészítés, stb.) segítenek a világ lassú, de nagyon-nagyon lassú megismerésében. Így jutunk el az óvatos Kopernikuszig, a merész Brunoig, majd a realista Galileiig.
A magyarázatoknak három csoportja van: a mitikus, a filozófiai-teológiai, és a tudományos. Mintha az Univerzum rendjét vagy rendetlenségét csak háromféleképpen magyarázhatnánk: egyszer emberfölötti lények cselekedeteivel, ebben az esetben a Kozmosz egy történet eredménye. Másrészt megidézve egy transzcendens okot vagy célt, amelyet legtöbbünk Istennek nevez, ekkor a Kozmosznak jelentése van. Végezetül magyarázhatjuk az Univerzumot formáló anyag vagy energia saját alapelveire hivatkozva — egy ilyen Kozmosznak törvényei vannak.
Így együtt sosem volt olvashattunk magyarul pl. a kínai, indiai, iszlám, brazil indiánok, maják világképeiről és csillagászatáról.
Anaximandrosz, Philoáosz, Kalipposz, Xenophanész, Alhazen, Alpetragius, Bonaventura, Bacon, Buridan, Cusanus, Guillaume d’Auvergne, stb. neveit ha leírva láttuk is, ki tudta, hogy mikor, mit csillagászkodtak. Itt nézeteik és kozmológiájuk is olvasható. A szerzők jó franciákhoz illően bőségesebben ismertetik a 13-14. századi párizsi egyetemen tanító, vitázó tudósokat. Nem baj! Ezekről se nagyon tudhattunk itt Hunniában.
Különös, hogy a mai “Nagy Bumm” elmélet is felmerült már több ezer év óta, több kultúra mítoszában (maja, sumér, kínai, amerikai indián, sőt bibliai). Persze ennek bizonyítása szabad szemmel nem ment! De egyszer csak jött Galilei, aki végre bizonyítható dolgokat mondhatott a világegyetemről, attól kezdve a csillagászat is objektív, felülvizsgálható, távcső által igazolható lett.
Bár szórakoztató is, azért nem könnyű szövegű a könyv, gondolkodásra késztet, kavargó fejjel teszi le az ember.
Viszont egyértelműen gyönyörűek a közbenső színes képtáblák, melyek kitűnő nyomdatechnikával készültek. Ezt a szép könyvet élvezve: arra a párezer éves mítoszra gondolhatunk: A világ egy isten maszturbációjából született!?

Ajánljuk...