62. Koestler, Arthur: Alvajárók.
{mosimage}
Kapható a könyvesboltokban és az Európa Kiadó (1363. Budapest, Pf. 65. tel: 153-2328) címén.
A szerző Budapesten született 1905-ben (ugyanazon évben mint József Attila, vagy Kulin György), a kis Artúr 9 éves koráig itt élt a VI. kerületben. De aztán a történelem alakulása világpolgárrá tette az írót és messze sodorta szülőhazájától. Voltak évtizedek, amikor nevét se lehetett leírni, így persze műveit sem olvashattuk. Csak az indexre tett nagy 1941-es művének címét ismerhettük: Sötétség délben. Erről joggal hihettük, hogy teljes napfogyatkozás a témája, pedig: dehogy!
Az Alvajárók című műve viszont teljesen csillagászati munka: az egyetemes csillagászattörténet olyan alaposan elkészített, merészen ívelő, ugyanakkor nagyon olvasmányos, szórakoztató, regényes leírása, hogy az ember csak ámul és bámul!
Az emberiség nagy kalandja volt: a körülöttünk levő világ szerkezetének, mibenlétének lassú megismerése. Mennyi csetlés-botlás, mennyi vargabetű, mennyi téves eszme elővezetése történt meg az évszázadok alatt?! Még a tudós fejek, az általunk nagyságokként tisztelt természettudósok, csillagászok is mennyire butuskák, alvajárók” voltak — ott hevert előttük a lényeg, ott volt a kezükben a megoldás, megtalálták az igazgyöngyöt! De nem ismerték fel, kiejtették kezükből, és lázasan keresték tovább évtizedeken át!
A babiloniak, az egyiptomiak, görögök, a rómaiak, a középkoriak, után a reneszánsz gondolkodók legnagyobbjai (Kopernikusz, Kepler, Brahe, Galilei) hús-vér emberekként lépnek itt elénk. Eddig talapzaton álló kő-vagy ércszobrok voltak ők, de szimpatikusabbak is így, ahogy ebben a könyvben vannak: emberi mivoltukban. És azért (ha lassan is, ha sok kínlódással is) összehozták a világegyetemünk helyes képét.
A vaskos, nagyon részletes, sok új információt adó könyvről nem kell többet írni. Tessék elolvasni, elgondolkodni, szórakozni ezen a regényes csillagászattörténeten! Biztos, hogy mindenkinek mást ad. De bizonyos, hogy mindenki másként fog vélekedni a csillagászatnak a tudományban, a világban, a kultúrában betöltött szerepéről akkor amikor elolvasta ezt a kötetet.
Idézet a Meteor 1997.évf. 3. szám 52.oldaláról: “Koestler ezt a művét 1958-ban fejezte be, első kiadása 1959-ben jelent meg. Magyarországi kiadására bőven lett volna idő, ám lehetőség — nyilván a szerző személye miatt — nem adódott. Köszönjük a kornak és a közreműködőknek, hogy megérhettük magyar kiadását”.
