84. Hegedűs Tibor, Jéger Zoltán, József Rita, Vaskúti György szerk.: CSILLAGÁSZAT BAJÁN. A bajai cs
{mosimage}
Megrendelhető 800 Ft-nak a Bajai Obszervatórium Alapítvány (6500. Baja, Pf. 766.) címére, piros postai pénzesutalványon történő elküldésével, hátoldalon a könyvcím megnevezésével.
Az előszót Borbás Mihály a Bajai Csillagvizsgáló alapítója írta 1996-ban. Az egyes tanulmányok 1996 és 1998 között zárják soraikat. Még a 2000 tavaszára tervezett bajai napórák is belekerültek. A fedőlapon is 2000-es az évszám, de a tényleges megjelenés 2001 elején történt. Mindez már jelzi: lassan jött össze az anyag, húzódott a kiadás, de megérte! Amint nagy klasszikusunk írta: Mi ez a kis késés a Világegyetem korához képest?”
A csillagászkodó törökverő Marsigli 1696- ban végigmérte a földrajzi szélességét Magyarország több városának, köztük Bajának is, itt is észlelte távcsövével a Jupiter-rendszert, így Baja csillagászata több mint 300 éves!
Aztán 1847-ben ebben a városban látta meg a napvilágot Schulhoff Lipót, ki Bécsben csillagászatot tanult, és az ottani csillagda észlelője lett. 1872 novemberében éppen hazalátogatott Bajára, amikor olyan iszonyú hullócsillageső borította be szülővárosa egét, hogy csak saccolhatta számukat: 10.000 darab meteorra! 1875-ben ugyanő az első magyar kisbolygó-felfedezést követte el. Majd Párizsba került, és híres pályaszámító lett.
Ugorjunk! 1947-ben már annyi lelkes amatőrcsillagász lépett be Baján az MCSE-be, hogy Kulin György biztatására megalakíthatták a Bajai Helyi Csoportot. Előadásokat tartottak, távcsövet alkottak, észleltek. 1949-ben ugyan az MCSE-t 50 esztendőre betiltották, és a távcsövet államosították (!), de sebaj: 1953-ban már bemutató csillagvizsgáló építésébe fogtak Baján. Ennek költségére magától Nagy Imre elvtárstól, a Minisztertanács elnökétől kértek fedezetet. Így 1955-re felavathatták a Bajai Városi Tanács Csillagvizsgáló Intézetét a város közepén. És így alakult ki lassan itt egy csillagászati központ, ahol egyre komolyabb műszerek kerültek felszerelésre, sokféle megfigyelést végezhettek. Egyik bázisa lett a hazai szputnyikmegfigyelésnek, műholdas pályaszámításnak. Sok hazai csillagászunk kezdte itt észlelő-csillagász pályafutását, és most itt ebben a könyvben emlékszik viszza fiatalságára: Almár Iván, Both Előd, Nagy Sándor, Sütő Károly, és még több száz név sorakozik itt.
1966-ban a csillagvizsgálót átveszi a MTA, 1981-re még egy újabb csillagvizsgálót is épít a város keleti peremén, hogy aztán 1992-ben sorsára is hagyjon mindent!
És ha nincs egy lelkesedéssel teli ember, és ha nincsenek segítőtársai, és ha nem kap segítséget a kisvárostól: akkor most már csak csillagászattörténeti emlék lenne Baja, és az épületeknek csak “bús düledékei…” látszanának! Így viszont ebben a városban fenn tudott maradni kettő csillagvizsgáló. Ahol ma is aktívan dolgoznak: bemutatnak, észlelnek, publikálnak, rendezvényeket szerveznek, műszereket vesznek, csillagászokat alkalmaznak. Csakazértis!
A könyv nemcsak Baját, hanem Dél- Magyarország csillagászati életét is bemutatja: Szegedet, Kecskemétet, Kiskunhalast, Kalocsát, Szekszárdot, melyek felé kisugárzódott az itteni lelkes szakmai munka. A 2000 éves múltjára oly dölyfös Pécs városa is megérhette azt, hogy tudományegyetemének egyetlen csillagvizsgálója: Baján található idén januártól.
Adatok, időpontok, felsorolások, időszakok, történések, élmények, műszerek, életek, sorsok sorakoznak a könyv lapjain. Néha tragédiák, néha a tragikomikus hazai belpolitikai csatározások, néha jókat derülhetünk a helyi kiskirályokon — ez volt Baja. Ez volt Magyarország. Ez Magyarország…!
Hegedűs Tibornak csak egy kicsit köszönjük meg ezt a könyvet! Nagyobb részt azért a hatalmas munkásságáért fejezzük ki gratulációnkat, hogy megmentette, feltámasztotta, újraindította Baja csillagvizsgálóit!
