A Naprendszer határán
{mosimage}
A heliopauzát, az emberi képzeletet felülmúló hatalmas gömbnek kell tekintenünk, amelynek határáig a Napból kiáramló ionizált atomi részecskék (napszél) szabadon áramolhatnak, egészen addig, amíg a csillagok közti teret kitöltő ritkás gázba, pontosabban az idegen világok csillagainak anyagi részecskéibe nem ütköznek. A Voyager 1 évek óta egyenletes – 17 kilométer/másodperc – sebességgel halad. Abban az esetben, ha a NASA a Voyager program folytatása mellett dönt, akkor számítások szerint a minden eddigi csúcsot megdöntő szondával 2020-ig tudják tartani a kapcsolatot. A jelenleg Naprendszer határának kezdetén járó szonda mintegy tíz év múlva, a földi hangrobbanáshoz hasonlóan fogja áttörni az egyre lassuló plazma hullámait. Itt már a napszél sebessége rohamosan csökken, (kb. 2,4 millió kilométer/óra) mert a kutatók véleménye szerint, a töltött részecskék ütközve a csillagközi plazmával jelentősen lefékeződnek.
A dolog nagyszerűsége a ma is élő kapcsolatban rejlik, ugyanis a NASA tudósainak elméletét egyre inkább megerősíti, hogy a Voyager 1 a mágneses tér rohamos erősödését és a napszél sebességének csökkenését érzékeli. A heliopauza Naptól való pontos távolsága mindmáig ismeretlen, ám valószínűnek tartják, hogy a Naprendszer tényleges határán a napszél már nem jut tovább.
