Szemünk és a távcső
Az érdekesség kedvéért, hasonlítsuk össze az emberi szem fénygyűjtő képességét egy távcsővel. Holdtalan sötét éjszakán szemünk igyekszik minél többet látni, ezért felnőttek esetében a pupilla mintegy 6 milliméter átmérőjűre tágul. A fénygyűjtő képességnek és a részletfelbontásnak minden esetben az átmérő a meghatározója, ezért megdöbbentő eredményt kapunk, ha egy távcső 50 milliméteres objektívnek területét viszonyítjuk a pupilláéhoz. Az objektív területét kiszámolva 1962,5 négyzet millimétert kapunk, ellenben a pupilla területe csak 50,24. A két terület hányadosaként megkapjuk, hogy egy ötven milliméter átmérőjű távcsővel 39 szer fényesebb képet látunk, mint szabad szemmel. A fentiek alapján érthetővé válik, hogy a vadászok, a határőrök és a csillagászok miért használnak nagyobbnál-nagyobb átmérőjű távcsöveket.
A binokulárok legfontosabb feliratai a nagyítás szorozva a tárgylencse (objektív) milliméterben mért átmérőjével, amit egyesek gyakran tévesen értelmeznek. Például a 10 x 50-es távcsövek tulajdonosaitól több esetben hallottam, hogy az 10 szeresen megnagyította és 50 szer közelebb hozta a város épületeit. Távcsövön át valóban úgy tűnik, mintha előttünk lennének a távoli épületek, de ez csak annak köszönhető, hogy azok, 10 szer nagyobbra nőttek és a látott részletek úgy megszaporodtak, mintha távcső nélkül néznénk pár méterről.
