Aszteroidaveszély

A bolygónk irányába másodpercenként 13 km-es sebességgel rohanó égitest (óránként 46.800 km), a halál és a pusztítás egyiptomi istenéről kapta nevét. A 390 méter átmérőjű aszteroidát 2005. júniusán fedezte fel a hawaii obszervatórium két csillagásza, amit hosszabb ideig elvesztettek a szemük elől, és csak 2005 végén bukkantak rá ismét.

Mára köztudott, hogy a kozmikus fenyegetésekkel számolnunk kell. A csillagászok most az Apophis aszteroidát tartják a legveszélyesebbnek, amely a földközeli objektumok veszélyességét szemléltető tízes Torinói-skálán négyes fokozatot kapott és 1:37 az esélye, hogy ütközik bolygónkkal. Az aszteroida egyre közelebb kerül hozzánk, és 2029-ben már alacsonyabban fog keringeni bolygónktól, mint a 36 ezer kilométeres magasságban lévő távközlési műholdak, amikor távcső nélkül is láthatóvá lesz. Reméljük, hogy addig az óriásbolygók gravitációs (perturbáló) erői kissé módosítják a közelükben elhaladó égitest pályáját, ellenkező esetben az embereknek kell lépni a kozmikus katasztrófa elhárítása érdekében.

A jelenlegi számítások szerint az Apophis nem a Föld centruma felé tart, ha nem, a felszín mélyebb rétegei felé, így elég, ha csak 300 méterrel térítik el eredeti útvonalától. A tízezer hirosimai atombomba erejével fenyegető aszteroidát az Európai Űrügynökség (ESA) 2036-ra műholdakkal térítené el. A Don Quijote-missziójának elnevezett program reméljük nagyobb sikerrel jár, mint névadójának harca a szélmalmok ellen.

A ESA jelenlegi programja szerint, két űreszközt vetnének be az Apophis ellen. A kettő közül először az Sancho névre keresztelt szonda állna az aszteroida körüli pályára, és ez közvetítené, a későbbiekben odaérő Hidalgo nevű szonda becsapódásának körülményeit, pontosabban a fenyegető égitest pályaelemeire gyakorolt hatását. Ez év tavaszán radarmérésekkel pontosabb pályaadatokhoz jutnak a kutatók, ami nagyjelentőségű lesz, ugyanis az égitest újabb megfigyelésére és pályaszámításokra csak 2013-ban nyílik ismét lehetőség.