Bolygók – jelenségek
Január első hetében a napkelték előtt másfél órával ismét megpillantható a dél-keleti horizont közelében a Merkúr vöröslő korongja, majd a hó közepétől napról-napra alacsonyabbra süllyed, és március elején felső együttállásba kerülve a Nappal eltűnik annak fényében.
A hónap folyamán 17-18 óra körül a dél-nyugati ég legfényesebb égitestje az Esthajnalcsillag, (Vénusz) és tőle jóval magasabban a déli látóhatár feletti csillagszegény égen, még könnyen felfedezhetjük a halványodó Mars bolygót. Két nappal a telihold után, január 9-én reggel 6-7 óra körül fogyó kísérőnk a nyugati égen látható a tőle balra (dél-kelet) magasabban tartózkodó Jupiter bolygóval.
Sajnos január 12-én a mi óránk szerint délben, csak távoli országok lakói élvezhetik a Hold és a Jupiter bolygó 3, 1 fokos látszólagos együttállását, de mi sem veszítünk sokat, mert ugyanezen a napon 22 órától egészen hajnalig feltűnően látszik az egymástól alig észrevehetően távolodó két égitest.
2004. elejétől kiemelkedő látvány a kora esti dél-keleti égen a fényes csillagokból álló Orion csillagkép, amelynek azonosítása kisebb csillagtérkép segítségével egyszerű. (Ha nincs, akkor a MMK. portáján megtalálható a helyi amatőrcsillagászok által készített aktuális csillagtérkép, amely a bolygók helyzeteit is tartalmazza!) Keressük meg az Orion derekán, az övet alkotó három egymáshoz közeli csillagot, ekkor azonosítani tudjuk a nagyméretű csillagalakzat (konstelláció) fő csillagait is. Kössük össze a kékesen ragyogó béta jelű Rigel csillagot, a vöröslő alfa jelölésű Betelgeuse csillaggal és ezt a vonalat folytatva közel azonos távolságban megtaláljuk a narancsos fényű Szaturnusz bolygót.
