Ókori csillagászat
A Hold fázisváltozásai már a múlt embereit is gondolkodásra késztették, ezért a november 30-án 18 óra 16 perckor bekövetkező első negyed alkalmából, felelevenítem az ókorban élt görög szamoszi Arisztarchosz csillagász egyik híres felfedezését.
A nagy gondolkodó elméleteit szögmérésekkel igazolta, így többek között, a Hold égi mozgásainak megfigyelése közben rájött, hogy első negyedkor a Föld, a Hold és központi égitestünk a Nap, egy hatalmas derékszögű háromszög csúcsain helyezkedik el. Erről magunk is meggyőződhetünk, ha november 30-án a naplemente előtt körülbelül fél órával egy szabad kilátást nyújtó helyszínről figyeljük a vöröslő Napkorongot és a déli látóhatár feletti félholdat. Kössük össze egy képzeletbeli vonallal a Napot a félholddal, (ez lesz a háromszög hosszabbik befogója) majd erre a vonalra derékszögben a Holdtól a Földig, azaz, a megfigyelést végző személyhez vezető vonal alkotja a másik rövidebb befogót.
A további lépésre minden trigonometriát tanult diák rájön, mert ha megmérjük a Holdra mutató rövid befogó és derékszögű háromszög Nap irányába mutató átfogója által bezárt szöget, könnyen kiszámíthatjuk a háromszög oldalainak hosszát, pontosabban a három égitest egymástól mért távolságát.
Az ókori szögmérő eszközök minősége természetesen messze lemaradt a mai távcsöves műszerekétől, ennek ellenére egyes esetekben meglepő pontossággal tudtak dolgozni.
Visszatérve a mára, az égen gyorsan elmozduló Hold december elsején 17 órakor 3, 6 fokra megközelíti a tőle északra „álló” Mars bolygót, és ezt a lassan táguló együttállást másnap hajnalig követhetjük.
