Új Napóra készül Dunaújvárosban
Különös látvány tárul majd a – Szépkilátó felől – Kossuth Lajos utcán érkezők elé, amint a forgalmas Szórád M. út kereszteződésének hátteréből váratlanul előbukkan egy fiatal fákkal és padokkal tarkított pihenő park, amely mögül kiemelkedik legnagyobb oktatási intézményünk jellegzetes főépülete. Az utca folytatásában két gyalogátkelőhely vezet át a kereszteződésen, és máris az Identitás névre keresztelt park területén találjuk magunkat. Néhány lépés után,
még az avatatlannak is rögtön feltűnik, hogy a park burkolata kagylószerűen lejt, a műalkotásokkal körülölelt központi tóig, amely felett átívelő hídon – a májusvégi átadást követően – már sétálhatunk is, amit a váratlanul felemelkedő szökőkutak tesznek majd emlékezetessé. A Közelben egy másik, növényzettel telepített „élő” tóban is gyönyörködhetünk, és a tavak szomszédságában biztosan mindenkinek feltűnik majd egy modern formába öntött ősi időmérő szerkezet, a horizontális napóra.
A márványból készült alkotások, Fridrich Ferenc szobrászművész keze munkáját és ötletekben hihetetlenül gazdag képzeletét dicsérik. Már a tervezés kezdetén felmerült gondolataiban egy napóra létrehozása, amelynek elméleti részével kapcsolatban 2005 elején felkeresett és a segítségemet kérte. Javaslatomra a gnómon-szerű napórából (árnyékvető rúdja függőleges), egy vízszintes számlapú, horizontális napóraterv készült, amelynek árnyékvetője Dunaújváros földrajzi szélességének megfelelően (46 fok, 58
perc) megdöntve az égi pólus felé mutat. Művészünk egy olyan monumentális napórát készít, amelynek számlapja 5 méter sugarú körben, 1 méter szélességű kemény mészkő számlapokból áll, és azokat bevésett római óraszámok fogják díszíteni. Az óriás időmérő árnyékvetője, egy 6 cm átmérőjű, és 5 m hosszú fémcsőből készül. A hosszú árnyékvető-cső, egy ugyancsak a szélességünknek megfelelően döntött és élére fordított márványhasáb felső élén nyugszik, míg a hasáb alsó éle egy földgolyót szimbolizáló, 0,7 méter átmérőjű márványgömbre támaszkodik.
{mosimage}
Az évezredek óta használatos napórákról mindenki tudja, hogy mi is működésüknek lényege, ám ez mégsem olyan egyszerű, mivel a napórák úgy mérik az időt, ahogy az, valóban létezik. A titok Földünk keringésében rejlik, ugyanis az ellipszis pályáján váltózó sebességgel rója éves napkörüli útját. A vonat feltalálása kiszorította a napórák használatát és szükségszerűvé tette a pontos időmérést. Ehhez a Föld (változó sebességű) éves keringési ideje adta az alapot, amelynek átlagából ered a mai is használt “középidő”. Az ember alkotta mechanikus, vagy elektromos órákhoz képest hol siet, hol késik a valódi időt mutató napóra, és ráadásul még az árnyék hossza sem állandó. Az időbeli egyenetlenséget az Időegyenlet (analemma) tartalmazza, amely táblázat, vagy diagram formájában megmutatja, hogy az év során mennyit siet, vagy késik Napunk delelési ideje a középidőhöz képest.
A mi napóránknál is megtalálható lesz az Időegyenlet diagramja, amelyen rögtön feltűnik, hogy az említett eltérés évente csak négy napon közelíti meg a zérót. Az első eset április 16-án (Húsvétkor) volt, amikor egy gnómon árnyékával először jelöltük ki Dunaújváros délkörének (meridián) földi vetületét, majd a Nap másodperc pontosságú deleléseinek ismeretében ezt számos újabb mérés követte. Mára elkészültek a tó melletti műalkotások, és rövidesen szemmel követhetően megindul óriás napóránk számlapján az árnyékmutató.
