Különös égitest
Kérdésükre kicsit megdöbbentem, majd azt feleltem, hogy aki az égi mozgások ismerete nélkül csak a koraesti órákban és hajnalban munkába menet pillant az égre, könnyen valótlan állíthat. Magyarázatom alapján tisztázódott számukra, hogy a februári estéken nyugaton mintegy négy óra hosszáig látható Vénusz bolygóval átellenben keleten, a koraesti órákban 18 óra 50-kor kelt a lassan emelkedő Jupiter bolygó, ami csak a későbbi órákban vált feltűnővé. Miután a Vénusz lenyugodott, az Oroszlán csillagképben tartózkodó Jupiter a többi csillagképpel együtt keletről nyugatra fordult és hajnalra látszólag a Vénusz helyére került.
Március 9-10-én 20 órakor még nem zavar a holdfény, és ekkor már a nyugaton ragyogó Vénusszal közel azonos magasságba emelkedik keleten a Jupiter, közöttük pedig délen hasonló magasságban tündöklik majd a téli ég gyöngyszeme, a Szíriusz. Az esti órákban a három égitest látványát megkoronázzák a déli égbolton ragyogó téli csillagképek, az Orion, felette balról az Ikrek, jobbról Bika, és magasan felettük az Szekeres csillagkép. Ugyanakkor az égbolt keleti felén már a tavaszi csillagképek emelkednek a még magasan járó téli csillagalakzatok ellenében, amelyek júniusban félévre eltűnnek az esti égről.
Az Esthajnal csillag márciusban tovább emelkedik a nyugati égen, és segítségével megkereshetjük a gyengülő fényű Mars bolygót. Holdtalan estéken 20-21 óra körül a Vénusztól lassan emeljük tekintetünket kissé balra tartva, (keletebbre) ahol várhatóan feltűnik majd a Fiastyúk halvány csillaghalmaza. Mielőtt elérnénk a Fiastyúkot, (Pleiadok) kétharmad út megtétele után ráakadunk a narancsos fényű Mars bolygóra.
A Fiastyúk csillaghalmazát támpontnak használva, tőle balra, azaz keletebbre könnyű ráakadni a fényes csillagokból álló jellegzetes „V” alakot formázó Hyadok nyílthalmazára. A halmaz valójában a Bika csillagkép fejét alkotja és a benne vöröslő legfényesebb csillag az Aldebaran jelképezi a bika szemét.
Érdekes együttállásnak lehetünk tanúi egy nappal a telihold előtt március 6-án, a 17 óra 37 perces napnyugtát követően. Mivel a Hold 17 órakor (világosban) látszólagosan 2, 9 fokra megközelíti a Jupiter bolygót, ismét lemaradunk a maximális közelségről. Szerencsére nem sokat veszítünk, mert napnyugtakor már éppen a keleti látóhatár felett lesz a két égitest, és a lassan táguló együttállás ellenére 19 órától egyre szebb látványban lesz része a megfigyelőknek.