Újra indul a Discovery űrsikló – II. rész
Az ISS elérését követően az asztronauták feladata az űrsikló részletes átvizsgálása lesz, hogy elkerüljék a Columbia és utasainak sorsát. A személyzetet kiképezték a hővédő-pajzs sérüléseinek javítására, ám ha a hibát nem képesek elhárítani, akkor meg kell várniuk a Földről induló mentő űrrepülőgépet. A Discovery fellövésével egy időben kilövőállásra kerül a hasonlóan biztonságossá tett Atlantis űrsikló arra az esetre, hogy mint mentőűrhajó négyfős személyzettel útnak indulhasson. A NASA programjában ez a mentési lehetőség újdonújdonságnak számít, amibe csupán az a probléma, hogy az ISS tartalékait csak 3 főre tervezték és a Discovery hét fős legénységével 11 szűkös napot kellene átvészelniük az Atlantis megérkezéséig.
Reméljük erre nem kerül sor, és miután az űrállomáshoz kapcsolódott űrsikló hővédő-pajzsát épnek találják, az ISS felváltott személyzetével visszaindulnak a Földre. Mielőtt elérnék bolygónk légkörét a legénységnek el kell végeznie egy – a Földön már begyakorolt – különös technológiai munkát. A földkörüli pályán haladva ez nem is olyan egyszerű feladat, mivel a gép 15 méteres csuklósgémű darujának végére „rögzített” űrhajósnak, még a géptörzs és a szárnyak alatti hővédő-pajzs elemeket is meg kell vizsgálni, és sérülés estén kicserélni. Ehhez jelentős mennyiségű hővédő-pajzs idomot kell magukkal szállítani, ami újabb hely és startoláskor üzemanyag problémát jelent. A Discovery sikeres landolását néhány tesztrepülés követi, majd a NASA tovább folytatja a Nemzetközi Űrállomás építését.