A bolygók láthatósága

A Naprendszer első bolygója oly közel kering központi csillagunkhoz, hogy napos félgömbjén 427C° uralkodik és Földünkről nézve sohasem távolodik el a Naptól 28 foknál messzebbre. Megfigyelésére csak azokban a hetekben van lehetőség, amikor eléri a Naptól való legnagyobb látszó távolságát. Láthatósága nyáron és télen csaknem lehetetlen, mert ilyenkor az ekliptika (a Föld napkörüli keringési síkja) kis szögben hajlik a horizonthoz képest, ellenben tavasszal az esti égen és az őszi hajnalokon nagy szögben áll az ekliptika, így a bolygó viszonylag jól megfigyelhető. 2009 áprilisában következik be a Merkúr legnagyobb tavaszi kitérése és láthatósága május elejére is áthúzódik. A tüzes planéta keresését fél órával a napnyugta után, az esti szürkületben érdemes elkezdeni. A nyugat-északnyugati horizont felett, mintegy 15 fokos magasan látható bolygó április 26-án éri el évi legnagyobb kitérését, amikor két órával nyugszik a Nap után és megkeresését könnyíti a tőle csak másfél fokra látható, 1,8 napos holdsarló. A szép égi páros látványát növeli a közeli Fiastyúk is, amely még napokig a Merkúr közelében látszik, ám ez utóbbi csillaghalmaz felkereséséhez már kisebb látcső szükséges. Második bolygónk a Vénusz, a hajnali égbolt legfeltűnőbb látványossága, amelynek láthatósága egyre javul a keleti égen. A hónap első napjaiban még csak háromnegyed órával kel a Nap előtt, ami a hónap végére másfél órára nő. Fényessége mínusz 4,0 magnitúdóról (–) 4,5 magnitúdóra nő, fázisa 0,02-ről 0,24-re nő, ugyanakkor átmérője 59 ívmásodpercről 40 ívmásodpercre (") csökken és legnagyobb fényességét 29-én éri el. – A Vénusz egyre csökkenő látszó átmérője és növekvő fényessége közötti ellentét magyarázata: A Vénusz márc. 27-én földközelbe ért, amikor elsötétült korongja eltűnt bolygónk és a Nap között (alsó együttállás). További útján egyre távolodik, látszó átmérője csökken, de megvilágított területe (fázisa) és ennek arányában fényessége egészen 50 %-os fázisáig növekszik – Harmadik planétánk a Mars, előretartó mozgást végez a Vízöntő, majd a Halak csillagképben. A hónap elején háromnegyed, a végén egy órával kel a Nap előtt és a reggeli szürkületben kereshető a keleti látóhatár felett. Óriásbolygónk a Jupiter, kora hajnalban kel és alacsonyan látható a délkeleti égen, ugyanakkor augusztusra már az esti égbolton jár és akkor is a Bak csillagkép területén tartózkodik. Második óriásunk a Szaturnusz, csaknem egész éjszaka látható és csak napkelte előtt nyugszik. Jelenleg lassuló hátráló mozgást végez az Oroszlán csillagképben, ám augusztus végén már az esti órákban eltűnik a nyugati horizont alatt.  

Romhányi Attila