2002. május – Delta Scorpii — a Skorpió alfája?
A Skorpió jellegzetes nyugati karéjának középső csillaga 2000. július közepén
ízelítőt adott az ún. Be-csillagok (emissziós B-típus) optikai kitöréseinek
lezajlásából. Mint azt J. Fabregat (Valencia-i Egyetem) és P. Reig (Krétai
Egyetem) optikai fotometriai és spektroszkópiai mérések alapján bejelentette,
a július közepén felvett színképek először mutattak emissziós
hidrogénvonalakat, amivel párhuzamosan lassú fényesedés is kezdődött.
Augusztus elejére 1,9-ig felfényesedett a korábban 2,4-s csillag, ami még
laikusok számára is egyértelműen eltorzította a Skorpió jól ismert alakját.
2000 második felében megállt a fényesedés, sőt egy kisebb visszaesés is
történt, ám a 2001-es év meghozta a csillag "étvágyát": lassú, de biztos
fényesedéssel 2002 elejére megközelítette az 1,5-s fényességet, azaz már
közel 1 magnitúdóval, bő kétszer fényesebb, mint az elmúlt évtizedek során.
Ezzel megközelítette az Antares, azaz az alfa Scorpii fényességét is (1,1
magnitúdó), amit bárki könnyen észrevehetnek az ezekben a
hetekben a déli horizont felé vetett pillantásokkal.
Egy fotó a jellegzetes alakú Skorpió csillagkép azonosításhoz.
Májusban éjfél után a DK-i égbolton figyelhető meg.
Mi okozta a csillag életében ezt a drámai változást? A delta Sco a korábbi
csillagászati szakirodalomban egy normális B színképtípusú óriáscsillagként
szerepelt, semmilyen különleges érdekességet nem társítottak hozzá. A 2000
nyarán történt változások nyomán tucatnyi fotometriai és spektroszkópiai
műszer követte a csillagot és sikerült is reprodukálni az eseményeket.
Kiderült, hogy a delta Sco körül egy kísérő csillag mozog igen excentrikus
pályán. 2000 nyarán ez a másodkomponens áthaladt a periasztronján, azaz
pályájának a főcsillaghoz legközelebbi pontján. Ekkor olyan erős hatást
gyakorolt a főkomponensre, hogy az amúgy is gyorsan forgó csillag
egyenlítőjéről nagy mennyiségű gázanyag szakadt ki, ami egy gyűrűt hozott
létre az immáron emissziós színképvonalakat mutató főkomponens körül. Ez
okozta a rendszer felfényesedését, valamint a korábban elnyelési
spektrumvonalak kibocsátásivá válását.
Változások a delta Scorpii spektrumában. A
színképeket Christian Buil francia
amatőrcsillagász készítette saját
tervezésű és kivitelezésű spektrográfjával.
Cassiopeae-típusba sorolják, melyek éves időskálákon mutatnak lassú
felfényesedést, majd szabálytalan visszahalványodást. Jelenleg több száz
ilyen csillagot ismerünk, a delta Scorpii ezek közül az egyik legfényesebb.
Mellékelt fotónk alapján bárki könnyen felkeresheti éjfél körül a délkeleti
horizont felett.
Modell egy Be (emissziós B-színképtípusú) csillagról. A gyorsan
forgó csillag egyenlítőjéről valamilyen külső zavar, pl. egy szoros
kísérőcsillag árapály-ereje, leszakítja a gyűrűt kialakító gázanyagot…
…ami nagyon jellegzetes lefutású színképvonal-profilt eredményez.
meddig folytatódik a csillag fényesedése. Miközben már alig fél magnitúdóval
halványabb az Antarestől, a fénygörbén nem látszik semmilyen lassulás a
fényesedésben, így elképzelhető, hogy akár már idén nyár végére felülmúlhatja
az Antares ragyogását. A szemünk előtt zajló változások nyomon követéséhez
mindenkinek derült éjszakákat kívánunk!
