Változócsillag észlelők találkozója
Február 18-án újra változós találkozónak ad otthont a Polaris. A délelőtt 10 órakor kezdődő egész napos program előadásai a következők:
Február 18-án újra változós találkozónak ad otthont a Polaris. A délelőtt 10 órakor kezdődő egész napos program előadásai a következők:
William Shakespeare nem is tévedhetett volna nagyobbat. Az angol költő és
drámaíró 1599-es művében adta a fenti szavakat a római uralkodó szájába,
melyekkel Caesar eltökéltségét kívánta illusztrálni az ellene lázadókkal
szemben. Azóta a csillagászok nem csak azt derítették ki az északi irányt
kijelölő Polarisról, hogy valójában változócsillag, azaz fényessége ismétlődő
módon ingadozik, hanem azt is, hogy a csillag változásának jellemzői maguk is
változnak. Amellett, hogy a fényváltozás periódusa és amplitúdója erőteljesen
ingadozott az utóbbi évtizedekben, a legújabb kutatások azt is kimutatták, hogy
évszázados időskálán a csillag átlagos fényessége lassan, de biztosan
növekedik, aminek oka egyelőre ismeretlen.
E havi témánk a május 25-i változós találkozó szelleméhez hűen egy látványos
változócsillagra összpontosít, noha változásait csak hetek, hónapok alatt
vehetjük észre. Mégis, az utóbbi évek egyik legnagyobb szenzációja a csillag,
így érdemes egy kicsit részletesebben megismerkedni a szabad szemmel is
feltűnő delta Scorpii-vel.
A Magyar Csillagászati Egyesület 2001 elejétől új bázissal rendelkezik, az
óbudai Polaris csillagvizsgálóval. Mivel nehéz lenne az intézmény
jelentőségét túlbecsülni, nézzük meg, tulajdonképpen "ki" is bújik meg a
névadó objektum mögött?
Egy kiterjedt nemzetközi együttműködés során készített, több száz gammakitörés adatait tartalmazó adatbázis jelentősége a mélyég-objektumok Charles Messier által 250 évvel ezelőtt összeállított katalógusáéhoz mérhető. A gammakitörések (GRB-k) a Világegyetem legnagyobb energiakibocsátással járó eseményei; egy ilyen kitörés során több energia szabadul fel, mint amennyit a Nap 10 milliárd év alatt összesen kisugároz. Ezek a jelenségek –
A csillagászok találtak egy olyan exobolygót, amely egy 4000 fényévre lévő, fúziós szempontból halottnak tekinthető fehér törpecsillag körül kering. Ezáltal pedig talán betekintést nyerhetünk Földünk milliárd év múlva bekövetkező, távoli jövőjébe. Természetesen ezt az állapotot a Föld csak akkor érhetné el, ha valamilyen módon sikerülne túlélnie azt a körülbelül 5-6 milliárd év múlva esedékes folyamatot,
Az Európai Űrügynökség (ESA) Hera űrszondája sikeresen elindult a korábban a Didymos-Dimorphos kettős kisbolygó felé. A fedélzeten magyar közreműködéssel kalibrált műszerek is helyet kaptak. A floridai Cape Canaveral Space Force Station (CCSFS) SLC-40 (Space Launch Complex) starthelyéről 2024. október 7-én 14:52 világidőkor útnak indult az ESA Hera űrszondája. A starthely az amerikai légierőhöz (USAF) és
A Betelgeuze fényességváltozásainak új elemzése és más adatok arra utalnak, hogy az óriáscsillagnak van egy kicsi, közeli társa. Elképzelhető, hogy az égbolt egyik legfényesebb és leghíresebb csillagának, a Betelgeuze-nek van egy társcsillaga. Ennek tömegvonzása megmagyarázhatja a Betelgeuze rendszeres felfényesedését és halványodását. A kutatók szerint az óriáscsillag akár 10 ezer év alatt el is fogyaszthatja a
A megfigyelések szerint október második felében szabad szemmel is jól láthatóvá fényesedhet a C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS)-üstökös. De miért számítunk ennyire látványos üstökösre? A C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS) üstökös szeptember 27-én került napközelbe 0,39 CSE-re központi csillagunktól. Napközelsége idején a Szextáns csillagképben tartózkodott, a Naptól mintegy 23 foknyira. Az üstökös a napközelsége időszakában egyre fényesedett, egyre hosszabb