Változócsillag észlelők találkozója
Február 18-án újra változós találkozónak ad otthont a Polaris. A délelőtt 10 órakor kezdődő egész napos program előadásai a következők:
Február 18-án újra változós találkozónak ad otthont a Polaris. A délelőtt 10 órakor kezdődő egész napos program előadásai a következők:
William Shakespeare nem is tévedhetett volna nagyobbat. Az angol költő és
drámaíró 1599-es művében adta a fenti szavakat a római uralkodó szájába,
melyekkel Caesar eltökéltségét kívánta illusztrálni az ellene lázadókkal
szemben. Azóta a csillagászok nem csak azt derítették ki az északi irányt
kijelölő Polarisról, hogy valójában változócsillag, azaz fényessége ismétlődő
módon ingadozik, hanem azt is, hogy a csillag változásának jellemzői maguk is
változnak. Amellett, hogy a fényváltozás periódusa és amplitúdója erőteljesen
ingadozott az utóbbi évtizedekben, a legújabb kutatások azt is kimutatták, hogy
évszázados időskálán a csillag átlagos fényessége lassan, de biztosan
növekedik, aminek oka egyelőre ismeretlen.
E havi témánk a május 25-i változós találkozó szelleméhez hűen egy látványos
változócsillagra összpontosít, noha változásait csak hetek, hónapok alatt
vehetjük észre. Mégis, az utóbbi évek egyik legnagyobb szenzációja a csillag,
így érdemes egy kicsit részletesebben megismerkedni a szabad szemmel is
feltűnő delta Scorpii-vel.
A Magyar Csillagászati Egyesület 2001 elejétől új bázissal rendelkezik, az
óbudai Polaris csillagvizsgálóval. Mivel nehéz lenne az intézmény
jelentőségét túlbecsülni, nézzük meg, tulajdonképpen "ki" is bújik meg a
névadó objektum mögött?
A NASA Hubble-űrteleszkóp kutatói igazán forró hangulatban dolgozhatnak a különleges ultraforró jupiterek osztályába tartozó exobolygókat kutatva. Ezek a felfúvódott, Jupiter-méretű bolygók annyira közel keringenek a csillagukhoz, hogy 1600 °C-ot is meghaladó hőmérsékletek uralkodnak rajtuk. Ez elég forró ahhoz, hogy a legtöbb fémet elpárologtassa, még a titánt is. Az ilyen típusú bolygók rendelkeznek az eddig megfigyelt
Egy közeli csillag felfényesedése egy 3000 fényévre lévő új, rejtélyes rendszerre hívta fel az MIT csillagászainak figyelmét. Úgy tűnik, hogy a rendszer ritka objektum, egy „fekete özvegy pulzár” lehet: gyorsan forgó neutroncsillag, vagyis pulzár, amely lassan felemészti nála kisebb kísérőcsillagát – épp úgy, ahogy a hírhedt pók teszi társával. A csillagászok nagyjából két tucat „fekete
Szemtanút talált a Hubble-űrtávcső egy csillag robbanásszerű halálának helyszínén: egy másik csillagot, amely korábban megbújt a szupernóva fényében. A felfedezés egyedülálló egy bizonyos típusú szupernóva esetében: a lecsupaszított változatnál, amikor a csillagról a teljes külső gázburka leszakad, mielőtt felrobbanna. Az új adatok betekintést engednek a nagy tömegű kettőscsillagok világába, amelyek bizonyos feltételek mellett egyesülhetnek is.
A NASA Mars Odyssey keringőegység új adatainak segítségével magyarázhatják meg, hogy miért válhat szabad szemmel láthatatlanná a marsi dér és miért jelenhetnek meg porlavinák bizonyos lejtőkön. A keringőegység tavaly készített felvételeket a marsi napfelkelte idején, amiken meglepve tapasztalták, hogy a dér csak egy része volt látható szabad szemmel. A keringőegység hőérzékeny kamerájával vizsgálva ugyanis a
Kiderült, hogy a távoli galaxisnak vélt objektum valójában a valaha látott legfényesebb extragalaktikus pulzár. A felfedezéshez egy bizonyos típusú polarizált fénnyel dolgoztak, hasonlóan ahhoz, mint ha polarizált lencséjű napszemüvegen néznénk keresztül. Az alkalmazott technika más rejtett pulzárok felkutatására is hasznos lehet majd. A pulzárok erős mágneses terű, gyorsan forgó neutroncsillagok, amik szupernóva-robbanásokkor keletkeznek. Ahogyan a