2008. augusztus – A hullócsillagok hava

Ha augusztus, akkor Perseidák, és hullócsillagok – gondolják a
legtöbben. Valóban, a nyár utolsó hónapjában az éjszakai égbolt
meteoroktól fényes. A nyári meteorzáporokról sokan tudnak, de
a legtöbben azt gondolják, hogy máskor alig lehet hullócsillagokat
látni, holott az ősz és a tél legalább ennyi, sőt gyakran még több
meteorral szolgál! Az augusztusi meleg éjszakák azonban valóban
kitűnő lehetőséget kínálnak az égbolt tanulmányozására, hiszen a
kellemes, enyhe éjjel a nyári csillagképek, és a Tejút fénylő sávja
mellett váratlanul felvillanó hullócsillagok teszik
változatossá az éjszakákat. Megfigyelésükre a legjobb
lehetőség a nyaraláskor adódik – ekkor ugyanis általában
vidékre, zavaró fényektől mentes helyre utazunk.

 

Perseida meteorok serege Fred Bruenjes felvételén. 

Bolygónk augusztusban találkozik a Perseidák nevű meteorrajjal.
Ezek nem mások, mint az űrben keringő törmelék-áramlatok (azaz ún.
meteoroidok összessége), amelyeket üstökösök vagy kisbolygók
szórnak szét útjuk mentén. A Perseida meteorrajt a 109P/Swift-Tuttle-üstökösből szabadul ki keringései során. A meteorok, vagy más néven hullócsillagok a Föld légkörében
felvillanó kozmikus látogatók, azaz meteoroidok. A légkörünkbe jutó
anyag nagyon kis sűrűségű: a parafához, vagy az instant kakaóporhoz
hasonlítható. Az augusztusi szemcsék azért okoznak látványos fényjelenséget, mert
nagy sebességgel, közel 60 km/másodperces
tempóval találkoznak velünk. Ekkor a légkör atomjainak és
molekuláinak ütköznek, és azokat fénysugárzásra gerjesztik. A
súrlódás miatt saját anyaguk is 1000 °C fölé hevül, amely
sugározni és darabolódni kezd. Az égen gyorsan áthaladó objektum
ezért útja mentén látványos fénycsíkot húz — ezt nevezzük
meteornak vagy hullócsillagnak. Maga a jelenség csak néhány
tizedmásodpercig látható, miközben a test anyaga elfogy, és a
hullócsillag kialszik.

Martin Mobberley 1992. november 13-ai felvétele a 109P/Swift-Tuttle-üstökösről.

A Perseida meteorraj július 17. és augusztus 24. között folyamatosan
aktív, de a legtöbb meteort augusztus közepén hullatja. Az aktivitás
maximuma az augusztus 11-éről 12-ére virradó éjszaka várható,
pontosabban 12-én a hajnali órákban. A maximum idején óránként 60-80 meteor látható
sötét egű észlelőhelyről, ezek rendkívül látványosak.

A meteorhullás során számos érdekes jelenségnek lehetünk tanúi:
először is az ún. radiáns hatásnak, ami miatt a meteorok az
égbolt egy pontjáról látszanak érkezni. Ez perspektivikus hatás
következménye — az egymással párhuzamosan repülő szemcsék
látszólag a végtelenből, egy pontból indulnak, akárcsak az egymással
párhuzamos vonatsínek. Radiánsnak nevezzük azt a területet, ahonnét
látszólag érkeznek a meteorok. Ez a most tárgyalt esetben a Perseus
csillagkép területére esik — ezért is nevezzük ezt a rajt
Perseidáknak.

{mosimage}

 
Balra egy vasútállomás sínei látszólag egy pontba futnak össze. Ehhez hasonlóan a
térben párhuzamosan érkező hullócsillagok egy pontból, az ún. radiánsból
látszanak szerteszét sugárzódni.

A perseida tagok gyors, útjuk mentén zöldes-kékes nyomot hagyó meteorok.
Ha már többet láttunk közülük, bizonyára észrevettük, hogy némelyik
elhaladása után az útja még 1-2 másopercig látható marad. Ezt
nevezzük maradandó nyomnak, amely részben az izzó meteorikus test
elporladásából származik, részben az ionizált levegő marad elég
forró a sugárzáshoz a hullócsillag útja mentén egy-két másodpercen
keresztül. Ha elég sok anyag porlad le a meteorikus testről, a nyom
akár több másodpercig is látható marad. Ilyenkor a felsőlégköri
szelek hatása is megfigyelhető, amelyek a meteornyomot elfújják,
és látványos torzulásokat okoznak. A legszebb látványt természetesen
a legfényesebb meteorok adják, amelyeket külön névvel is illetnek:
ezek a tűzgömbök, amelyek az este látható Vénusznál is fényesebbek.
A Perseidák jó néhány tűzgömböt kínálnak, amelyek közül a legszebbek
robbanásukkor bevilágítják az éjszakai égboltot.

Ajánljuk...