2008. október – Az Uránusz és a Neptunusz nyomában

Az Uránusz közvilágítástól mentes észlelőhelyről akár szabad szemmel is megpillantható, halványsága miatt azonban felfedezéséhez távcső kellett. William Herschel, minden idők egyik legkiválóbb észlelője fedezte fel a Taurus és a Gemini határán 1781. március 13-án. Bár korának legnagyobb távcsöveit ő építette, a nevezetes felfedezést egy mindössze 15,7 cm-es tükrös távcsővel tette. Herschelt az érdekelte, hogy miként oszlanak el a csillagok galaxisunkban, ezért rendszeres csillagszámlálásokat végzett az égbolt kiszemelt területein. Egy ilyen számlálás alkalmával vette észre az égitestet, melyet szokatlan, a csillagoktól elütő megjelenése alapján vett észre: "Miközben a kis csillagokat vizsgáltam a H Geminorum (ma 1 Geminorum) közelében, észrevettem egyet, mely láthatóan nagyobbnak tűnt, mint a többi." Az égitestet először üstökösnek vélték, de hamarosan kiderült, hogy új bolygóról van szó. A felfedezés duplájára növelte az akkor ismert Naprendszer méretét.

Az Uránusz (balra) a HST, és a Neptunusz (jobbra) a Voyager-2 felvételén.

A Neptunuszt az Uránusz mozgásában mutatkozó apró szabálytalanságok alapján, égimechanikai számítások segítségével találták meg. Az Uránusz mozgása évtizedes időskálán nem tartotta a newtoni törvények által kijelölt utat, megfigyelt helyzete kis mértékben eltért a számítottól. Az eltérés okát sokféle módon próbálták magyarázni, a leglogikusabb elképzelés azonban egy másik, ismeretlen bolygó feltételezése volt, melynek gravitációs hatása befolyásolja az Uránusz mozgását. A bonyolult számításokat két fiatal matematikus, az angol John Adams és a francia Urbain Le Verrier végezte el egymástól függetlenül. Utóbbi számításai alapján végül a berlini Johann Galle és két munkatársa találta meg a nyolcadik planétát, alig 1 fokra az előre jelzett helytől. A Neptunusz névre keresztelt égitest harmincszor messzebb kering a Naptól, mint a Föld, keringési ideje 164 év.

Az Uránusz helyzete az Aquarius csillagképben októberben. A bolygó jelölése az 1-jei pozíciónál látható, az osztások 10 napos időközöket  jelölnek.

Az Uránusz jelenleg az Aquarius csillagkép keleti felében jár, a konstelláció Pisceshez közeli határánál. Szeptember 13-án volt szembenállásban a Nappal, de még egész októberben hátráló, tehát nyugati irányú mozgást fog végezni. A kisebb távcsövekkel észlelők számára csak a bolygó elmozdulásának és kékes, zöldes színének észrevétele lehet cél. Előbbihez a lassú mozgás miatt két egymás utáni éjszaka kell felkeresnünk a bolygót. A bolygókorong peremének gyönge elhalványulása, a peremsötétedés 10 cm-es távcsővel, 200x-os nagyítás mellett már észlelhető, míg a távolabbi Oberon nevű hold 20 cm-es vagy nagyobb távcsövet kíván. A planétához közelebb keringő Titania és Umbriel a nagyítás növelésével választható el a ragyogó bolygókorongtól. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a hatalmas távolság nagyon megnehezíti a bolygó észlelését. Csak jó minőségű távcső és kedvező légköri nyugodtság esetén van remény a részletek megpillantására.

{mosimage}

A Neptunusz mozgás a Capricornus csillagképben októberben. A bolygó
jelölése az 1-jei pozíciónál látható, az osztások 10 napos időközöket 
jelölnek.

A Neptunusz esetében szinte csak a távoli bolygó megpillantásának örülhetünk, már a bolygókorong észrevételéhez is legalább 8 cm-es távcső szükséges. Színe kékesebb, mozgása lassúbb, mint az Uránuszé. Vizuálisan egyetlen holdja, a Triton látható, de ehhez is legalább 20 cm-es távcső kell.

Linkajánló:

A Bolygó Szakcsoport honlapja

A nineplanets.org honlapja

A JPL hold-efemeris számító honlapja (a Target Body mezőt kell módosítani)