A hónap témája a Polarisban: Csillagok leánya

A Meteor októberi számában megjelent „Csillagok leányai” című cikk nagyon sok csillagász és csillagászkodó hölgy tevékenységét ismerteti. Ez pedig az én történetem!

Nyolc éves voltam, mikor a balatonszéplaki strandon várakoztam. Izgatottan vártam a nyaralást, pedig minden évben odamentünk, de az a nyár különleges volt. 1999. augusztus 11-én országunk abba a szerencsés helyzetbe került, hogy a teljes napfogyatkozás sávjába esett. Akkor még nem sokat tudtam a csillagászatról, csak kérdezgettem szüleimet, hogyan is zajlik a jelenség, de gyerekként mégis leírhatatlan élmény volt részese lenni a természet eme csodájának. Percenként lestem a Napot, ahogy a Hold egyre nagyobb falatokat harap ki belőle, ahogy az égbolt egyre sötétedik, és a pillanat, mikor aprócska kísérőnk teljesen elfedte az izzó gázgolyót… A totalitás látványa olyan volt, mint egy virág kinyílása, és akkor döntöttem el, hogy szeretnék komolyan megismerkedni a jelenség tudományos magyarázatával.

gurubi_teljesnapfogyi

Teljes napfogyatkozás Balatonszéplakról (1999. aug. 11.)

gurubi_csillnaplo

Részlet az észlelési naplómból (2002)

Így kezdődött az egész. Emlékszem, mikor Tepliczky Istvánnak (Tepinek) elmeséltem az első ágasvári táborom alkalmával, azt mondta „Tipikus eset!”. Na de ne szaladjunk ennyire előre. Tehát elindult a “kutatómunkám”. Az első könyv, ami a kezembe került Donald H. Menzel Csillagászat c. műve volt. Rongyosra olvastam, igyekeztem a lehető legtöbb tudást magamba szívni. Aztán a Planetárium számos előadását megnéztük szüleimmel. A szobámat kitapétáztam foszforeszkáló csillag és bolygó matricákkal. Farsangkor csillagásznak öltöztem be. Az iskolában a földrajztanárom megengedte, hogy én tartsam az órát csillagászatból, mert tudta, hogy sokat foglalkozom a témával.

Mikor Szüleim látták rajtam, hogy ez már több, mint egy egyszerű gyermeki érdeklődés, 10. szülinapomra megajándékoztak egy kis lencsés távcsővel. Alig vártam, hogy a következő nyaralás alkalmával kipróbálhassam. Mizser Attila ugyanott nyaralt a családjával, és látta a távcsővel való küzdelmemet. A szárnyai alá vett, együtt észleltünk, rengeteg dologról mesélt nekem, és azt javasolta, lépjek be a Magyar Csillagászati Egyesületbe. Nem telt el sok idő, míg újra találkoztam vele, akkor már a Polaris Csillagvizsgálóban, és csatlakoztam az MCSE-hez. Havonta érkezett a Meteor, újabb és újabb tudományos könyveket bogarásztam, külön mappába gyűjtögettem a számomra érdekes cikkeket, egyre jobban kezdtem belemélyedni a csillagászat rejtelmeibe. Eleinte a Naprendszer működése ragadott meg, minden lehetséges információt összegyűjtöttem és kategorizáltam az égitestekről.

2004 őszén tartották az I. Magyar Mars Találkozót az ELTE Lágymányosi Campusán. Ez alkalomból a Magyar Mars Society rajz és makett készítő pályázatott tűzött ki „Az első emberes Mars-expedíció” címmel gyerekek számára, amelyre örömmel beneveztem. Hetekig készítettem egy általam elképzelt Mars-bázis makettet, amelyen gyurmából formált űrhajósok is voltak. A pályázaton I. helyezést értem el, és a makettemet kiállították a Planetáriumban.

gurubi_mars_makett

Mars-bázis makett (2004)

A következő nagy lépés egy komolyabb távcső megvásárlása volt, amit szerettem volna önerőből finanszírozni, de ez közel sem volt olyan egyszerű. Külön Excel-táblázatot készítettem arra, hogy hogyan tudom leghatékonyabban összegyűjteni a kiszemelt műszerre a pénzt. Szüleim – mint mindenben – a hobbimban is szerettek volna támogatni, így megbeszéltük, hogy kipótolják nekem a távcsőre valót. Szánthó Lajostól vettünk egy Celestron 114/900 Newton távcsövet, aminek 2004 karácsonyakor boldog tulajdonosa lettem, azonban az első észlelések várattak magukra. 2005. április 16-ára szép, derűs éjszakánk lett, több száz csillag bukkant fel a mély és sötét égbolton. Megérte ennyit várakozni. A lakásunk nappalijából kivittem az erkélyre a távcsövet és elkezdtem állítgatni. Első célpontomnak – egy kezdő észlelő számára – a legkönnyebb objektumot választottam, a Holdat. Belenéztem a távcsövembe, és ahogy megpillantottam a Hold krátereit, elfogott az a hátborzongató érzés, hogy egy végtelen univerzum apró porszeme vagyok.

gurubi_felhold

Első holdfotóim egyike.

Csodálatos élmény volt. A következő percben már a szüleimnek kiabáltam, hogy jöjjenek, nézzék meg Ők is milyen gyönyörű. Persze az egész éjszakát kint töltöttem, amit sosem felejtek el. Ahogy sűrűsödtek a derült éjszakák, egyre többször ragadtam kint az erkélyen, és az észlelt objektumok listájára kerültek a látható bolygók és kettős csillagok. Az égbolton való tájékozódásban eleinte egy csillagtérkép nyújtott segítséget, majd később rátaláltam a Stellarium nevű szoftverre. Szerettem volna megörökíteni ezeket a pillanatokat, ezért elkezdtem kutakodni, hogyan lehetne lefotózni azokat az objektumokat, amiket a távcsőben látok. Apum kölcsönadta a Canon G1-es fényképezőgépét, vettünk hozzá adaptert a Budapesti Távcső Centrumban, és elkezdődött a tanulás, ami nálam többnyire rengeteg beállítás kipróbálásából állt. Amikor végre sikerült megörökítenem a Holdat, az fantasztikus volt. Miután finomítottam a beállításokon, a Hold apróbb részleteit is lefotóztam, aztán később lencsevégre került a Jupiter és a Szaturnusz is. Valaki az egyesületből azt javasolta, próbáljam meg átlagolni a képeimet a RegiStax nevű programmal, így egyre jobban belemélyedtem az amatőr bolygófotózás rejtelmeibe.

2005-ben az MCSE pályázatot hirdetett „Észlelési élményen” címmel. Kapva kaptam az alkalmon és leírtam az első észlelésem pillanatait, amivel 1. helyezést értem el. A fődíj az ingyenes részvétel volt a nyári 1 hetes ágasvári ifjúsági táborban. Majd kiugrottam a bőrömből, mikor megtudtam az örömhírt, számoltam a perceket a táborig. Elérkezett az utazás napja, nagyon izgultam, mert tartottam attól, hogy sok, számomra ismeretlen fiatal lesz ott. A nyugtalanságom alaptalannak bizonyult, hiszen számtalan értékes embert ismertem meg és szoros barátságokat kötöttem.

Emlékszem mikor első éjszaka kimentem az észlelőrétre… Varázslatos volt, ahogy megláttam a Tejút sávját. Korábban soha nem volt ilyen élményben részem, hiszen Budapestről sose láthattam ilyen gyönyörű, tiszta, fényszennyezettségtől mentes égboltot. Egyszerűen leírhatatlan, amit akkor éreztem. A tábor alatt rengeteg előadást meghallgattunk az ott megismert barátaimmal, sokat észleltünk. Hajnalban kimentünk a Newton-sziklához napfelkeltét nézni. Összességében tömérdek élménnyel gazdagodtam. 2006 nyarán ismét részt vettem az ifjúsági táboron.

agas_csoportkep_2005

Csoportkép Ágasváron az ifjúsági táborban (2005)

2005 őszén a Magyar Asztronautikai Társaság esszéíró pályázatot írt ki fiatalok számára a „Földtől az X bolygóig” címmel. Mivel nagyon érdekelt minden témakör, ami a csillagászathoz kapcsolódott, ezen a pályázaton is elindultam. Írtam egy sci-fi-t „Meghódítjuk a Marsot” címmel, melyet lefordítottak és továbbküldtek a nemzetközi fordulóba, ahol sajnos nem értem el helyezést, de két magyar diák is dobogós lett.

2006 őszén bekerültem a Budai Középiskolába 5 évfolyamos angol kéttannyelvű tagozatra. A gimnáziumi éveim alatt is sokat foglalkoztam csillagászattal, de sajnos nem volt lehetőségem feljárni a Polaris Csillagvizsgáló ifjúsági szakkörére. Földrajz érettségin szerencsésen a Csillagászat tételt húztam, a vizsgabiztosnak le kellett állítania, mert csak úgy dőltek belőlem a szavak. Évekig csillagász pályára készültem, de a felvételi előtti évben elgondolkoztam azon, hogy melyik egyetemi szakra jelentkezzek. Ahogy idősebb lettem, elkezdett foglalkoztatni a meteorológia és a matematika is, így végül ezek mellett döntöttem, és a csillagászat megmaradt hobbimnak. Felvettek az ELTE Természettudományi Kar matematika szakára, ahol ebben a félévben fogok diplomázni. Tavasszal pedig a meteorológia mesterszakra felvételizek.

2011. december 10-én sok év kihagyás után újra felmentem a Polarisba, hogy onnan nézzem a teljes holdfogyatkozást. Itt megismerkedtem néhány amatőr csillagásszal, akikkel később több alkalommal Ágasvárra utaztunk az újholdas hétvégéken. Megismerkedtem egy kis csapatnyi asztrofotós társasággal, akiktől rengeteget tanultam a mélyég-objektumokról, a fotózás technikai hátteréről, a képfeldolgozásról és a déli égboltról. Az egyetemi éveim alatt szabadon választható kurzusként tanultam csillagászatot, és több előadást is meghallgattam a Csillagvizsgálóban. Részt vettem a Múzeumok Éjszakája és a Kutatók Éjszakája programokon.

2014-ben a Meteor Távcsöves Találkozón Zsámba István segítségével elkezdtem tükröt csiszolni, de akkor sajnos nem sikerült befejeznem, így idén nyáron folytattam Tarjánban. El is készült, 93%-os lett, 1065-ös fókusszal, az átmérője pedig 161 mm. A terv az, hogy egyszer saját építésű távcső lesz belőle, de ez még a jövő zenéje. Sokan azt hitték nem én csinálom, csak besegítek valakinek, mert a lányok nem nagyon szoktak ilyenekkel foglalkozni. Furcsa volt ez a hozzáállás, mindenestre ezért is biztatom az összes amatőr csillagász hölgytársamat, hogy vágjanak bele a tükörcsiszolásba. Monoton, precíz, kemény, hosszadalmas munka, de mikor elkészül és a saját magad által készített tükröt tartod a kezedben, az remek érzés.

gurubi_tukorcsiszolas

Tükörcsiszolás az MTT-n (2014)

Mostanában is gyakran megfordulok a Csillagvizsgálóban, mikor időm engedi, besegítek az MCSE honlapjának szerkesztésébe. Legutóbb Balázs Bélával készítettem interjút 80. születésnapja alkalmából. Ugyan szakmámnak nem a csillagászatot választottam, de azt tudom, hogy életem végéig elkísér majd ez a hobbim. Amennyiben fel tudom kelteni leendő gyermekeim érdeklődését a csillagászat iránt, mindenképpen buzdítani fogom őket ennek a csodálatos tudományágnak a megismerésére.

Ajánljuk...