Az én történetem – látogatóban a Szaturnuszos bácsinál
Nemrégiben e-mailt kaptunk egyik kedves látogatónktól, aki mintegy véletlenül csöppent a Polaris Csillagvizsgáló egyik esti távcsöves bemutatójába. Következzék most Zsófi és Tomi története, olvassák olyan szeretettel, amint mi, a Polaris önkéntesei, élen Szaturnuszos bácsival… Köszönjük a cikket Kis Vikinek!
– Jajj, már megint csörög a telefon. És már megint Tomi az…
– Helló, Zsó! Mit csinálsz? – kérdezte a telefonban Tomi.
– Én? Semmit. De miért kérdezed?
– Először tisztázzuk, mikor fejezed be?
– Hú nem tudom, mert nem állok még sehogy, még elég sokat kell csináljam a semmit, hogy készen legyek vele. De mondd, már, hogy mi van!
– Ha befejeznéd mára a semmittevést, találtam egy jó programot.
– Na bökd már ki, hogy milyen ökörségre akarsz már megint rávenni!
– Menjünk el csillagvizsgálóba csillagokat nézni!
– Te meghülyültél, de komolyan. Mégis hogy? Mindjárt este, és…
– Tudom, de itt van közel.
– Közel…, múltkor is ezzel kábítottál, hogy közel van. Aztán több mint 3 órát autóztunk csak oda, és végül nem is volt ott semmi, mert bezárt mire odaértünk. Pedig azt ígérted, hogy szépet fogunk látni. És még a benzint és én fizettem és az én autómmal mentünk.
– Nem ,ez tényleg közel van. Óbuda, Laborc utca.
– Te mit szívtál ma? Óbudán csillagvizsgáló? Küldjem a nénós autót? Mert össze-vissza beszélsz! Szolók nekik, hogy vigyenek valami tuti helyre, ahol kedves fehér ruhás nénik és bácsik ezt kikezelik belőled.
– De nem, nem vagyok beszivva, most olvastam a neten, hogy van itt Óbudán egy csillagvizsgáló és egy óra múlva kezdődik egy bemutató.
– Jó értem, hogy egy óra, de addigra nem leszek kész a semmivel amit most csinálok, és akkor még oda is kell érni, az autóm meg elromlott és még a szervizben van.
– Tudom, hogy neked másfél óra kell, hogy felvegyed az egyik zoknidat és másik kettő mire a másikat is sikerül, a többiről ne is beszéljünk. De most az egyszer igyekezz, mert 5 perc múlva ott vagyok nálatok és átsétálunk.
– Mondom, hogy beszívtál. 25 éve itt élek, és itt a közelben semmi sincs, nem hogy csillagvizsgáló, hogyan érünk oda fél óra alatt, ha gyalog akarsz menni és még itt sem vagy, és én még a semmi csinálás közepén tartok. És hol van a Te autód?
– Most az egyszer gyorsan befejezed a semmit, felöltözöl és 4 perc múlva ott vagyok, már itt sétálok a sarkon. Az autóm öcsémnél van, most rakott ki itt az Árpád-hídnál, elkérte. Majd éjfél körül jön vissza és akkor összeszed, és elvisz.
– És éjfélig fogsz itt szórakoztatni? Vagy mi a terved?
– Hát most elmegyünk megnézzük a csillagokat, az 9-ig tart. Utána elsétálunk és eszünk valamit a KFC-ben. És dumálunk, utána meg hipp-hopp éjfél. De siess!
– Jó akkor most leraklak és megpróbálok sietni. A KFC-be meghívhatsz, most megengedem.
Zsófi gyorsan befejezte a napi semmit tevését, gyorsan átöltözött, kicsit megigazította az ábrázatát és elindult a lépcsőn lefelé. Ahogy leért meglátta Tomit!
– 12 perc 27 másodperc azért ez nem rossz szintidő. Legutóbb a gyors elkészülésed 22 perc 43 másodperc volt. Azért fejlődsz ha lassan is – zsörtölődött Tomi.
– Na látod, majdnem kétszer gyorsabb voltam. Most viszont tényleg áruld el, hogy hova megyünk, mert itt a közelben nincs csillagvizsgáló az biztos, egyedül az a ronda kémény van, oda meg nem fogok felmászni… Ennyire ne nézz hülyének! – Mondta kicsit paprikásan Zsófi.
– Itt elsétálunk az utca végéig látod ott nem is túl messze. Ott jobbra fordulunk és kijutunk a Bécsi útra.
– Jó, figyelj ne nézz ennyire szőkének, azért hülye nem vagyok, tudom, hogy hol van itt a Bécsi út. Azt még megtalálom.
Közben elindultak a Bécsi út irányába. Közben Zsófi zsörtölődőtt tovább.
– Mindjárt kint vagyunk a Bécsi útnál, itt már semmi sincs, ott van szembe valami gyár, egy Shell kút, autószerviz, étterem, irodák, kicsit balra a villamos…
– Fejezd be ezt a marhaságot! – szakította félbe Tomi – most itt ezen a zebrán átmegyünk.
– Oké, ott a buszmegálló, azt is tudom. Mindig ebben a megállóban szállok fel a buszra. Ne nézz már ennyire szőkének, nem vagyok ennyire szőke!
– Nem, ott, abban a kis utcában fogunk felfelé sétálni.
– Figyelj, ismerem azt a kis utcát, ott semmi, de tényleg semmi nincs. Van egy ilyen erdős izé, meg a gyár kerítése, és semmi, de tényleg az égadta egy világon, de semmi sincs ott. Egyszer még Pistivel felsétáltunk vagy 100 m-t, de nem volt ott semmi. Aztán le is jöttünk.
– Gyere már, fejezd be ezt a hisztit. Menjünk, mert már mindjárt kezdődik a bemutató, és megint elkésünk!
Tomi próbálta sebességbe kapcsolni Zsófit, hiszen a bemutató perceken belül elkezdődik.
– Mondom, hogy nincs itt semmi, Te még mindig nem hiszel nekem!
– De hidd el, hogy itt lesz mindjárt bal kéz felől, megnéztem a térképen, és nézd meg itt a navigáció is azt mutatja, hogy jó irányba sétálunk.
– Megérkeztünk – szólalt meg Tomi!
– Figyi, te itt még mindig nem látok csillagvizsgálót! Te látsz?
– Te nem látsz, ide van írva a táblára: „Polaris Csillagvizsgáló – Óbuda!”
– És tényleg. De itt akkor sem látok semmit.
– Hányszor mondtam, hogy kéne neked új szemüveg. Mert ezzel már nem látsz.
– De látok ezzel, teljesen jól!
A rozoga kapun átsétáltak és láttak egy fekete alakot valami meghatározhatatlan alakú tárggyal a kezében sietve haladni jobbra egy autó felé. Megszólították:
– Adjon Isten Öregapám!
– Szerencséd jányom, hogy Öreganyádnak szólítottál, különben megettelek volna titeket vacsorára… – válaszolta a fekete alak. – Miben segíthetek?
– Ohh, hát izé, nem akarunk a sárkány vacsorája lenni. Mi a csillagvizsgálót keressük!
– A legjobb helyen jártok gyermekeim. Még egy próbát kell kiálljatok és elnyeritek a méltó jutalmatokat és eljuttok a Nagy Távcső varázslóhoz! Itt elmentek a bokrok mellett és meglátjátok az öreg nagy vaslépcsőt, és azon felfelé haladva eljuttok az észlelőteraszra*. És ott hátul lesz egy ajtó ott kell majd bemenni és ott lesz a Nagy Távcső Varázsló!
Közben látták, hogy sokan igyekeznek ugyanabba az irányba. Elsétáltak néhány bokor mellett, és megtalálták a nagy vaslépcsőt. Közben a fekete alak is utolérte őket.
– Itt bátran menjetek fel, arra ott. – Bátorította őket.
Felértek a lépcsőn- és egy scifibeli látvány fogadta őket. A teraszon rengeteg ember, mindenféle bizarr kinézetű izéket állnak körbe és közben beszélgetnek. Egy kedves határozott alak megszólalt:
– Akik a bemutatóra jöttek ott az ajtón menjen be és a regisztrációt rendezze! Egy csoportból elég, ha egy ember bemegy. Aztán nem sokára folytatjuk a bemutatót!
A kedves bácsi hangja beterítette a környéket, ez volt az első pillanat, amikor Zsófi megnyugodott. Érezte, hogy most Tomi kivételesen nem húzta csőbe.
– Tomi, ez itt tényleg valami csillagvizsgálónak látszó objektum. De hol van az a kerek izé, meg a Nagy Távcső Varázsló, aminek itt kéne lennie? – Kérdezte Zsófi Tomitól.
– Én azt honnan tudjam? Most először vagyok itt. De azt mondta az előbb a kedves bácsi, hogy menjünk be az ajtón.
– De azt is mondta, hogy elég, ha Te bemész, én addig itt bámészkodok. Tehát Te be, én bámész… – mondta határozottan Zsófi Tominak.
Zsófi összeszedte az összes bátorságát és odament az egyik fura alakú tárgyhoz és az ott tüsténkedő fekete alakhoz. „Mit lehet itt csinálni?” kérdezte.
– Itt bele lehet nézni ebbe a távcsőbe.
– És ebben mit lehet látni?
– Itt a Szaturnusz látható. – Mondta a Szaturnuszos bácsi.
– Szaturnusz?
– Igen a Szaturnusz! Én egy ilyen félresikerült kalapot látok, egy kis paca meg valami kis vonalka.
– Igen az a kis vonalka a gyűrűje, és ha jól megnézi akkor ott nem messze van egy kis fényes pont, az ott a Titán* a Szaturnusz legnagyobb holdja. – Válaszolta a műszer mellett álló Szaturszunos kedves bácsi.
Közben Tomi is megérkezett:
– Befizettem a pénzt, és megtudtam, hogy bent van a Nagy Távcső, de ott most sokan vannak. Itt mit lehet csinálni? – Foglalta össze a történéseket Tomi.
– Itt most megnéztem a Szaturnuszt, nézd meg Te is! Nagyon izgalmas. Egyáltalán nem olyan, mint a képeken, de tök jól néz ki. – Mondta izgatottan Zsófi.
– Hú ez tényleg izgalmas csillag! Ez nekem tetszik! – válaszolta Tomi, miután megnézte a csillagot.
– Az nem csillag, hanem egy bolygó! Ez bolygó a Naprendszerünkben van, az is a nap körül kering. Hasonlóan, mint a többi a bolygó! – Igazította ki nagyon barátságos hangon a távcső mellett a Szaturnuszos bácsi.
Zsófit kezdte érdekelni a dolog. És úgy érezte, hogy megkérdezheti eddigi élete nagy kérdését:
– És a Jupitert láthatjuk-e, mert a Jupiter a horoszkópom szerint az uralkodó bolygóm! – Kérdezte meg Zsófi az embert.
– A Jupitert a kollégánál lehet látni, ott abban az irányban. – Mutatott a Szaturnuszos bácsi egy másik irányba.
Zsófi és Tomi átsétáltak abba az irányba amit a bácsi mutatott, ott sokan várakoztak. És Zsófi megkérdezte:
– Itt lehet látni a Jupitert?
– Igen itt, de jobban járnak, ha átmennek oda a nagy távcsőhöz a kollégához, mert ott a Vénusz bolygót lehet látni, és az mindjárt lenyugszik, és utána már nem fog látszani.
Zsófi és Tomi átmentek megnézni a Vénuszt. Ott a nagy távcső mellett állt a barátságos ember aki már az elején barátságos hangjával beterítette a környék csendjét és mint egy jó karmester vezényelte az egészet ami ott történt.
– Igen bátran nézzenek bele, ez itt a Vénusz bolygó – mondta
Tomi megkérdezte:
– És az miért nem csillag? És honnan tudják, hogy az bolygó, mi a különbség?
– A legfontosabb különbség, hogy a csillagoknak van saját fénykibocsájtásuk. Azaz a csillagok önmagukban tudnak világítani. A bolygók a csillagukból rájuk eső fényt verik vissza és azt látjuk. A Ni naprendszerünkben egy csillag van a Nap. A Nap körül keringenek a bolygók a Merkur, a Vénusz a Föld, a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz, Uránusz és legkívül a Neptunusz. Régen bolygó volt, most már lefokozták törpebolygóvá: az a Plutó. A Vénusznak is hasonló változásai vannak, mint a Holdnak, és itt most úgy néz ki mint egy fél Hold. – fejezte be a magyarázatot a Karmester.
Zsófi megszólalt: Tomi, menjünk nézzük már meg a Jupitert, most ott kevesebben vannak. Beálltak a sorba és egy kis várakozás után a távcső közelébe jutottak. Zsófi már nagyon izgatott volt:
– És akkor itt tényleg a Jupitert látjuk? – kérdezte.
– Igen, itt ebbe belenéz, ott a abba a fekete okulárba, és akkor látja a Jupitert a holdjaival. – Szólalt meg a parkolóból már ismert fekete alak.
Zsófi levette a szemüvegét és belenézett a távcsőbe. De nem látott sokat. Az alak megszólalt:
– Próbálja inkább szemüveggel, úgy valószínűleg többet fog látni.
Zsófi kipróbálta szemüvegén keresztül. És meglepődve tapasztalta, hogy lát valamit.
– Most egy ilyen fényes, kicsit foltos nagy valamit látok, mellette van három pici pötty. – kommentálta, hogy mit lát.
– Pontosan ezt kell látnia! A nagy fényes dolog amit lát maga a Jupiter teljes pompájában a felhősávjaival, és mellette most három Galilei-holdja látszik. Sajnos most nem túl jó az ég és most csak ennyi és csak így látszik – folytatta a Jupiteres bácsi.
– Ez lenne a Jupiter, a bolygóm? És honnan tudjátok, hogy az a Jupiter és nem mondjuk a Mars? – Kérdezte Zsófi
– Onnan, hogy a Mars az ott van a Hold mellett, bár kezd felhős lenni az ég, és mivel majdnem telihold van, rosszabbul látszik, de ott lehet látni fent. – Közben a Jupiteres bácsi mutatatott az ég irányába, és a Hold mellett mutatott egy kicsi pöttyöt. – És innen is látszik, hogy kicsit vörösebb a Mars színe. A Jupiter meg ott látszik, abban az irányban. Mert a Mars a vörös bolygó. Az meg ott a Szaturnusz meg a Vénusz… éppen most tűnik el a hegy mögött. És ezt meg is tanultuk, hogy melyik hol van. És ha valaki meg bizonytalan akkor előkapja a mobilját és megnézi egy appban, hogy mi merre látszik. Azután ha belenézünk a távcsőbe, mindegyik más. A Mars vörös, a Szaturnusznak gyűrűje van, a Jupiter meg így néz ki ahogy most látták! A két külső bolygó szabad szemmel nem is látszik, ahhoz távcső kell. De ha az égiek is úgy akarják akkor azokat is láthatják. – És mutatott a Karmester felé, hogy majd nála lehet azokat látni.
– És tényleg így néz ki a Jupiter? Tudod a Jupiter a horoszkópom szerint az uralkodó bolygóm. Nagyon örülök, hogy láttam.
– Igen, ilyen a Jupiter, most látszanak a csíkjai, és a holdjai. Nagyon érdekes, és a története is nagyon érdekes. – És a Jupiteres bácsi nagyon lelkesen egy levegővétellel egy csomó mindent mondott a Jupiterről, ami nagyon érdekes volt. – A Jupiter az uralkodó bolygóm, már sokat olvastam róla de amit itt hallottam nagyon érdekes, csak kár, hogy a felét sem tudtam megjegyezni – gondolta Zsófi magában. Zsófi ismét belenézett a távcsőbe. A Jupiter látványa lassan beleég az agyába.
– Most hallottam, hogy a nagy távcsőben láthatják az Uránuszt, mert ott a kolléga beállította menjenek nézzék meg, gyorsan amíg nem borul be teljesen az ég, és még látszik valami.
A Jupiteres bácsi javaslatára átmentek a nagy távcsőhöz, a Karmesterhez, hogy megnézzék az Uránuszt. Az Uránusz kékesen derengő kis kék paca volt a távcsőben. Nagyon érdekes színe volt. Zsófi egy kicsit többet várt az Uránusz látványától. De Tominak nagyon tetszett. Amíg Tomi nézte az Uránuszt, Zsófi gyorsan meglépett és visszament a Jupiteres bácsihoz.
– Megnézhetem még egyszer? Lécci, lécci? – Kérlelte az ott álló alakot.
– Persze, de már nem sokáig látjuk, mert mindjárt mi is átállunk a Holdra, mert nagyon jönnek a felhők. És nem fogunk semmit látni. És még a Holdat megnézzük, amíg lehet.
– Jajj de kár, még nézném egy ideig. Olyan érdekes ez a bolygó. Azokkal a furcsa csíkjaival, ahogy ott dereng meg a három pici pöttyel ott mellette.
– Az a három pici pötty a Jupiter négy Galilei holdjából három. Az egyik oldalon magányosan az Io, a másik oldalon az Europa és a Ganymédes.
– És hol van a Callisto? – kérdezte Zsófi.
– Az most nagyon közel van és ebben a kis távcsőben, amilyen rossz most felettünk az ég, nem látszik.
– Kár, mert a Jupiterről sokat olvastam, mert a Jupiter az uralkodó bolygóm!
– Szép is a Jupiter, és nagyon érdekes! Megnézte? Átfordulhatunk a Holdra? – Kérdezte a Jupiteres bácsi
– Ohh igen, már láttam és a Holdat is megnézném egy ilyen távcsővel.
– Addig menjen át oda, ott a kolléga éppen a Marsot mutatja. Érdemes azt is megnézni!
Ekkorra már Tomi is odaért, és Zsófi mondta Tominak:
– Most megyünk oda Marsot nézni! – És így is tettek, elmentek megnézni a Marsot.
– Egyre felhősebb az ég, de még látszik jól a Mars. Nézzék meg! – Mondta a Marsos bácsi.
A Mars kb. fele akkora átmérőjű, mint a Föld. Egy nagyon érdekes, és nagyon sokat megfigyelt bolygó. – És a Marsos bácsi is, mint a Jupiteres, sok érdekességet mesélt a Marsról, de ennek töredékét sem tudták megjegyezni.
Belenéztek a távcsőbe és látták a Vörös bolygót a Marsot, néha egy-egy apró foltot ki tudtak venni a Marson. De lassan győztek felhők…
A karmester lassan megszólalt, „úgy látom, ma ismét győztek a felhők. Sajnos az ég beborult, még egy rövid ideig valami látszik a Holdból és talán bentről a nagytávcsővel még valami…”.
Még megnézték a Szaturnuszos bácsi távcsövével a Holdat, és az egyre jobban a felhőkbe takaródzó eget. És szép lassan haza indultak.
– Te ezt hogy találtad? Komolyan itt lakom 25 éve, mióta megszülettem, és nem is tudtam, hogy ez a csillagvizsgáló itt van. – Mondta felpörögve Zsófi Tominak.
– Én se tudtam erről, ma véletlenül a neten keresgéltem és belebotlottam egy posztba, hogy lesz ez a bemutató és érdemes megnézni a csillagokat. Gondoltam, miért ne, menjünk el megnézni, és már régen kettesben akartam veled lenni…