Vizuális megfigyelési módszer

Az “IMO” módszer egyedi észlelőben gondolkodik. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne ezentúl csoportosan észlelni, de az adatokat észlelőnkénti bontásban kell kezelni.

A kiválasztott látómezőben időintervallumonként kell naplózni darabszámokat, rajtagsággal és becsült fényességértékkel együtt.

További rögzítendő információk a határmagnitúdó, látómező közepe (Ra/De), takartság (%), szünetek

A naplózás eszköze lehet egy notesz, magnó vagy MP3 felvevő is. A lényeg, hogy ne vegyük le szemünket a vizsgált égterületről.

Időintervallumok: Minden esetben UT-ben jegyezzük az időt. Kisebb aktivitás esetén elegendő óránként feljegyezni az időt, nagyobb aktivitás esetén legalább 5-15 percenkénti intervallumokat határozzunk meg. Kimondottan nem előnyösek a szabályos intervallumok, jobb statisztikát adnak a véletlenszerűen eloszló, de azért nagyjából egyforma időszakaszok.

Határmagnitúdó

Az IMO a számolásos módszert javasolja, azaz előre definiált, sorszámozott, háromszög alakú tartományokban látható csillagok számával kell meghatározni a HMG-t. Legalább 40 fok magasan lévő és lehetőleg a kiválasztott égterületre eső
tartományokat kell választani, legalább kettőt vagy hármat. A kapott érték észlelőnként változhat.A észlelés során kb 30-45 percenként újra ellenőrizni kell a HMG-t, és minden időintervallumhoz, azaz az észlelőlap minden sorához be
kell írni az aktuális értéket.

Minderről kiváló leírás olvasható itt: http://leonidak.mcse.hu/megfigyeloknek/

Takartság

Szemünk sajátosságaiból adódóan a meteorok 98%-át egy 100 fok átmérőjű körön belül észleljük. Alaphelyzetben tereptárgyak takarásától mentes égterületet kell választani. Egy esetleges felhősödés csökkenti a látott meteorok számát, ezt a
hatást egy egyszerű, becsült %-os takartsági tényezővel vegyük figyelembe. A módszer elsősorban 20% alatti takartság esetén működik, ennél nagyobb takartság kialakulás esetén tartsunk szünetet, hacsak nem kivételesen magas aktivitással
van dolgunk.

Az online űrlapon valójában az “F=1/(1-k)” értéket kell megadnunk, ahol k a %-os takartság mértéke. Ha hosszabb időtartammal dolgozunk és eközben változik a takartság, akkor a k értéket is súlyozott átlagként kell figyelembe venni.

Látómező

Javasolják, hogy az észlelő válasszon ki egy égterületet, ennek jegyezze föl a Ra/De koordinátáit és az észlelés során végig kövesse ezt az égterületet. Ennek haszna a rajtagság pontosabb becslésében és a radiánstól való állandó távolságban jelentkezik. Égterületet lehet váltani, ha az kedvezőtlen pozícióba, pl. 50 fok alá kerül. A látómező középpontjának koordinátáit minden
időintervallumhoz be kell írni.

Ha végül – ennyi munka után – meteort is látunk, figyeljünk oda és naplózzuk a következő adatokat, ebben a sorrendben:

Rajtagság

Főleg a meteor irányára kell figyelnünk, nem feltétlenül a feltűnési és végpontra. Mivel előzetesen megismertük égetrületünket és a felkészülés során megjegyeztük az aktív radiáns pozíciókat, a pályát visszafelé meghosszabbítva könnyen azonosíthatjuk a rajtagságot.

Fényesség

A környező csillagok alapján becsüljük meg a fényességet. A látómezőnk közepén, ha jól láttuk a meteort, akkor akár fél magnitúdó pontosságra is törekedhetünk. A periférián egész magnitúdóra kerekített értéket adjunk meg.

Nyom

Ha a meteor nyomot hagyott, becsüljük meg élettartamát másodpercekben. Egy kis “+” jellel jelölhetjük, ha másodpercnél rövidebb, de azért érzékelhető nyomot látunk.

Szín és egyéb adatok

+2 magnitúdónál halványabb meteorok esetében gyakorlatilag lehetetlen színt érzékelni. Nem sok gyakorlati értéke van és el is hagyhatjuk a feljegyzését. Az egyes meteorok feltűnési idejét nem szükséges jegyeznünk. Az időbeli darabszámokat a választott intervallumon belüli számolással adjuk meg. A meteor időtartama rendszerint rövidebb, mint egy másodperc. Kivételes
esetektől eltekintve nem szükséges felírnunk.

Itt az ideje a fejben tartott adatok rögzítésének. Javasolják a kis papírtekercsre írást, persze vakon, nem odanézve. Ez természetesen gyakorlatot kíván, viszont nem merül ki az elem. A másik lehetséges megoldás a magnó vagy diktafon használata. Bőven készüljünk elemekkel és ne felejtsük el előre kipróbálni, hogy minden valóban működik-e.

Példa

2009.nov.16 (dátum)
Delta Cep (LM közepe)
K20:12 (kezdési időpont)
1/10-7/13-15/18 (HMG becslési tartomány száma/a benne látott csillagok száma)
L35 (Leonida +3,5 magnitúdó)
S50 (Sporadikus +5,0 magnitúdó)
L1 2s sá (+1 Leonida, 2 sec nyommal, sárga)
L45
2031 (idő jelzés)
S4
L00 6s fe
S3
FE 2037 (felhősödés kezdete)
S30
L-1 10s zö (zöldes -1-es Leonida 10 sec nyommal)
2046/10 (időjel, 20:37 és 20:46 között átlagosan 10% takartság)
S30
L25
2055/20 — (20:46-20:55 között 20% takartság, szünet kezdete)
___________
2105 (szünet vége)
stb….

Az IMO online adatlap szerkezete:

A fejlécet a szokásos adatokkal kell kitölteni: dátum, észlelő neve, hely

Ezután következnek az észlelt rajok és radiáns pozícióik.

Az észlelőlap egy sora következőképpen fog kinézni:

Idő intervallum / Lm / időtartam(h) / Takartság (F) / LEO / SPO
20:12-20:20 / Ra / De / 0.133 / 1.02 / C/21 / C/12

Minden rajnál adjuk meg a módszert (jelen esetben C=counting) és az észlelt meteorok darabszámát.

Egy külön kis táblázat tartalmazza az egyes rajok fényesség eloszlását az egész észlelési időtartamra. Ezt külön kell összegeznünk adatainkból.

Ajánljuk...