Teljes napfogyatkozás, Spanyolország, 2026.08.12 – vizuális észlelés

Huszonhét éve, még ifjúként, 1999 augusztus 11-én feleségemmel Kvi hívására az MCSE tagjaival a Szegedhez közeli Szatymazon néztük a hazánkból is megfigyelhető teljes napfogyatkozást. Lenyűgöző volt, mai napig emlékszem a totalitás pillanataira.

Huszonhat évvel később, 2025 augusztusában határoztam el, hogy 2026-ban elutazok Spanyolországba újra átélni azt a felejthetetlen élményt. Eredetileg dilemmát okozott, hogy Izlandra, vagy Spanyolországba menjek, de a napsütéses órák számának sokéves átlaga hamar eldöntötte a kérdést. Mint utólag kiderült, helyesen: a napokban láttam az izlandi esőben a napfogyatkozást hiába váró emberek csalódott arcát. Érdeklődtem, ki tartana velem, és 2026 szeptember 2-án lefoglaltam a szállást magam és legkisebb fiam számára. Az ország északi partján fekvő Oviedo városára esett a választás, a totalitás várható időtartama az országnak ezen a területén volt a leghosszabb, és nem sokkal rövidebb, mint Izlandon. Mint kiderült, Oviedoba nem megy közvetlen repülőjárat hazánkból, csak Madridba, így onnan vonat volt a terv. Igyekeztem kapcsolatba lépni, találkozót szervezni spanyol amatőrcsillagász szervezetekkel. Információkat kaptam tőlük, de érezhetően nem voltak nyitottak a találkozó iránt, az eseményre való felkészülés, tájékoztatás, szervezés kötötte le az idejüket. Ez év tavaszán édesanyám is csatlakozott hozzánk, így egy kisebb autó bérlése már olcsóbb volt, mint három vonatjegy a Madrid-Oviedo-Madrid viszonylatban – mint utóbb kiderült, ez igen jó döntésnek bizonyult. A madridi reptérről több órás autóút vezetett a 450 km-re levő Oviedoba, helyi idő szerint éjjel 1:48-kor érkeztünk meg a szállásra. Az elhelyezkedés tökéletes volt, akár szobánk ablakából is figyelhetjük az eseményt, vagy a szálláshely melletti hatalmas parkolóból.

Szállásunk és az eredeti észlelőhely.

Másnap tettünk egy kirándulást az OMEGA Asztúriai Csillagászati ​​Társaság által üzemeltetett Deva hegyi obszervatóriumhoz, majd az ország északi tengerpartjára egy alternatív észlelőhelynek kinézett, nagyon szép fekvésű halászfaluba, Tazones-be. Kiköztőjéből tökéletes horizont nyílt a a tengerre a másnapi esemény megfigyeléséhez. Azonban a Meteoblue előrejelzése alapján kezdett aggodalommal eltölteni a várható időjárás – az északi partra jelentős felhősödést jósoltak a napfogyatkozás idejére.

A Monte Deva Obszervatóriumnál

A szállásra visszatérve a nap hátralevő részében fel kellett mérni, és dönteni, hogy másnap maradjunk a szálláson, vagy induljunk délnek, az ország belseje felé, ahol az előrejelzés nem jósolt komolyabb felhősödést. Nem kockáztattam, az Umbra nevű alkalmazás és a Google Earth segítségével három alternatív helyszínt kerestem. A spanyol amatőröktől kapott információ alapján Leon térségében keresgéltem, mintegy 100-120 kilométerrel délre Oviedótól.

Alternatív észlelőhely: Tazones kikötője

Augusztus 12-én már reggel megerősítést nyert a döntés – felettünk összefüggő felhőtakaró húzódott. Megreggeliztünk, elemózsiát és vizet  vásároltunk, majd útnak indultunk. Az első, legalkalmasabbnak gondolt helyszínre az út hegyes, gyönyörű vidéken keresztül vezetett. Izgalomban és jó hangulatban, eseménytelenül telt, alig több mint egy óra alatt. 12:57-re odaértünk a CL-623 jelű út szélén, gyakorlatilag egy pusztában lévő természetes pihenőben, León városától 21 km távolságra északnyugati irányban. A 38 fokban már három megfigyelő pakolt ki autójából. Kis nézelődés, horizont felmérése következett. A kb. 30-40 km távolságban lévő hegyek a számunkra fontos 270-290 fokos Ny-ÉNy-i iránytól kezdenek észak felé emelkedni, de arra is csak 4-5 fokos magasságig takarják ki a horizontot. A számomra fontos sávban lényegében nincs zavaró tényező. Azonban bárányfelhők az égen, és a horizont poros, szutykos, 5-6 fokos magasságig párás légkör, mely fölött olykor kisebb felhők tűnnek fel. A másik két helyszín 20 kilométeren belül volt.  A térképen vizsgálva kevésbé szimpatikus helyszínek, és nem várható, hogy érdemi esély lenne jobb légköri adottságokra. León városába pedig nem kívántam bemenni, így elhatároztam, hogy maradunk. Rögzítettem a koordinátákat: 42°44’43.58″N 5°44’12.38″W, 1162 m tengerszint feletti magasság.

A kiválaszott észlelőhely Leóntól 21 km északnyugatra

Felkészültünk a több, mint 8 órás várakozásra. Meglehetős meleg, 38-40 fok – én és fiam jól bírtuk, édesanyám kicsit nehezebben, de hősiesen viselte. Pihentünk, ettünk, ittunk, laptopon Stellariummal többször újra ellenőriztem a fogyatkozás irányát, kezdetét és időtartamát, és megbeszéltük az észlelés menetét. Mivel vizuális észlelő vagyok, azt már egy éve a szállásfoglalásnál elhatároztam, hogy nem kísérletezek fotózással, apparátust sem viszek hozzá. Távcsöveim kézipoggyásznak túl nagyok, a repülőgép rakterébe nem szívesen adtam volna fel, autóval meg nem vágtam volna neki ekkora útnak. Gyenizse Péterék expedícióján egy időre elgondolkodtam, de végül maradtam a saját tervemnél. Úgy voltam vele, rengeteg kép készül majd az eseményről, lesz köztük sok nagyszerű is, én a megfigyelés élményét kerestem. Eszközeim Baader AstroSolar fóliával ellátott 10×50 binokulár, 6×30 Lunt napleső binokulár, és persze napfogyatkozás néző szemüvegek, a totalitás idejére pedig szabadszem és binokulár. Telefonomat használom majd headsettel diktafonnak. Fiamat kértem fel asszisztenciára. Az első kontaktusnál stoppert indít, és jelzéseimre bemondja az időpontokat másodperc pontossággal, amit én elismételek, hogy biztosan hallható legyen a felvételen. Kicsit gyakoroltunk, felkészültnek éreztük magunkat. Binokulárral a Napon kerestem az AR 14503, 14506, 14507, 14508 területek foltcsoportjait, eleinte sikertelenül. Közben folyamatosan további megfigyelők érkeztek, a területen sorban álltak az autók, többen távcsöveket, fényképezőgépeket állítottak fel. Néhány német amatőrcsillagásszal váltottunk pár szót, de hozzánk hasonlóan mindenki a saját felkészülésével volt elfoglalva. Ahogy az idő, úgy csillagunk látszó helyzete is lassan közelítette a látóhatár felé a szükséges pozíciót. Először az 14508 foltcsoportját sikerült megpillantani, a Nap forgástengelyének 15.2 fokos földi megfigyeléshez képesti dőlésszögéből adódóan a korongon kb. 20 fokos pozíciószögnél. Kicsit később a 14507 foltcsoportot is sikerült megpillantani, majd 16:40 UT (18:30 CET) körül a 14503 is feltűnt. A 14506 nem mutatta meg magát.

Észlelés közben

Helyi idő szerint 19:00-tól felkészültünk, még egyszer mindent ellenőriztünk a közben 30-40 autóval megtelt területen, és 19:25 CET-kor elfoglaltuk helyünket autónk mögött. Közeledett a pillanat, az utolsó percekben pár másodpercenként ránéztem a korongra, akár el is kalkulálhattam valamit. Végül már le sem tettem a binokulárt, vártam a pillanatot. Először elbizonytalanodtam, látom vagy nem látom – remegő, hullámzó zavar sejlett a Nap korongjának nyugati peremén. Egyszer csak a korongon Ny-Ény felől, a várt pozíciószögnél a Hold beleharapott! Leadtam a jelzést a fiamnak, indult a stopper, jött az időpont.

Első kontaktus

17:32:33 UT

Izgatottan figyeltem, jól láttam-e, nem csak hallucináltam. De nem, egyre markánsabban, határozotabban, a várt helyen megjelent a Hold kis íve, és lassan, nagyon lassan növekedett. Közben a mellettem beszélgető német észlelőnek odakiáltottam, hogy first contact – egy kicsit elbambult, de meghallva kiáltásom pattant máris a műszeréhez. Akik távcsővel figyelték, felmorajlottak, a felvételen most is hallom saját hangomon az izgatottságot, kisfiam és édesanyám ámulását.

Telt az idő, az első percek után kissé megnyugodtunk. A földfelszínen még nem látszott változás a fényviszonyokban, rendszeresen ellenőriztem a binokulárral a fogyatkozás előrehaladását. 17:49:32 UT -kor a Hold pereme elérte a 14503 foltcsoportot, valamint kb. ekkor az északi pólusnál a centrálmeridiánt is. Pár másodperc alatt, 17:49:44 UT-kor a 14503 eltűnt a Hold mögött.
Alig több, mint tíz perc múlva, 18:01:51 UT-kor a Hold pereme elérte a Nap korongjának látszólagos közepét, ami ekkor kb a 6.51° heliografikus szélességet (B0) és 225.07° (L0) hosszúságot jelentette. Lassan, alig észrevehetően változtak a fényviszonyok is a megfigyelés helyszínén – kicsit mintha fakulni kezdtek volna a színek. Még inkább csak érezni lehetett, mint látni.
18:13:15 UT: a Hold pereme elérte és elkezdte eltakarni a 14507 foltcsoportot. Pár másodperc múlva, 20:13:25 UT-kor már nem volt látható, ahogy a Nap kétharmada sem. Asszisztensként fiam fegyelmezetten bemondta az időpontokat, és képernyőképeket készített az óráról. Belegondoltam, és meg is beszéltük, mennyivel könnyebb dolgunk lehet ma technikailag, mint Fényi Gyulának és csapatának éppen 121 évvel ezelőtt, nem is olyan messze innen, a tőlünk most 100 km-re fekvő Carrión de los Condes-ban.
Ekkor a Nap már egy fogyatkozó sarlóként látszott, és a földfelszíni fényviszonyok egyértelműen változtak. Fakuló, rózsaszínes, szürkés valószerűtlen, fátyolos homály telepedett a környezetre. A fényviszonyok nem emlékeztettek sem egy napnyugtára, sem borús égbolton megszokott megvilágításra. Leginkább úgy éreztem, mint hosszú ideig tartó, nyitott szemmel úszás után egy késő délutáni, vagy kora esti órán. A binokliban a napsarló körül kis halo látszott, az északi pólus felé a sarló hegyétől narancsos színű, erősödő fénycsóva nyúlt ki a hold ívével átellenes irányban.
18:22:58 UT: a Hold pereme elérte az AR 14508 foltcsoportját, 18:23:16-kor pedig elfedte azt.
Az égbolt a horizont felett párás, poros volt, 3-4 fok magasságig, és 5-6 fok körül kisebb felhőfoszlányok látszottak. A napsarló ekkor már vékony, 2 ívperc körüli volt, hosszú fénypászmák játszottak körülötte, az északi pólusnál mintha hosszú fényszarva nött volna. Pár perc volt hátra a totalitásig, s a légkör messze nem volt hibátlan: a seeing 6/7 körüli, az átlátszóság 4, a horizont felé 3. De a szabad szemes megfigyeléshez elegendő volt, és ekkor már nem tartottam tőle, hogy a totalitás idején felhő zavarná meg a látványt. A földfelszíni fények egészen fantasztikusak voltak, egyre izgatottabbak voltunk. Már szemmel látható volt a sarló gyors vékonyodása, a földfelszínen látható volt a Hold által vetett árnyék haladása- már amikor nem a binokliba néztem. Az égbolt a Nap körül sötétedett, a levegő már hűvösebb volt, miközben csillagunk és égi kísérőnk egészen elképesztő fényjátékot produkáltak.
18:28:01 UT: a korong keleti pereménél felragyogtak a Baily-gyöngyszemek, ahogy a Hold korongjának szélén a hegycsúcsok már elérték a peremet, de a hegyek között még átragyogott a fény, talán a Mare Orientale külső gyűrűjének környékén. Édesanyám, kisfiam, az emberek körülöttünk már ámuldoztak, kiáltoztak. Én is emelt hangon beszéltem a diktafonba, miközben egy pillanatra vékony, szakadozott ragyogó gyémántgyűrű jelent meg a Hold korongja körül, és felragyogott a Korona.

Második kontaktus.

18:28:10 UT. 20:28:10 CET, helyi idő.  Bekövetkezett a totalitás! 

Elvettem szemem elől a binokulárt, és a látványtól hangosan felkiáltottam. Az első kontaktus után 55:37 perccel földöntúli fény áradt minden iránban. Kiáltások szakadtak ki mindenkiből, lélegzetet elállító látvány volt. Egészen fantasztikus, sokan, köztük én is a legszebb, leglenyűgözőbb természeti jelenségnek tartják ezeket a pillanatokat. Még most, napokkal később otthonomban, e sorokat írva, a hangfelvételt visszahallgatva is elakad a lélegzetem, ahogy visszaidézem azokat a pillanatokat. Önkéntelenül felkiáltottunk, körülöttünk sokan tapsoltak. Majd néhány másodpercig egyszerűen nem jutottunk szóhoz.

Aztán ismét a binokliba néztem. A Hold árnyéka körül ragyogott a korona, keleti pereménél, a Nap egyenlítőjétől 20-30 fokra délre hatalmas protuberancia volt látható. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, annyira hihetetlen volt H-alfa távcső nélkül ilyet látni. A korona szerkezetét kémleltem: mint egy szálas, kócos sörény.

Igen, ezt láttuk! Ujvárosi Beáta kitűnő felvéte az Észlelőnaplóban,

18:29:04 UT: megpillantottam a Vénuszt. Nyilván eddig is ott volt, de annyira lefoglalt a Nap, hogy körül sem néztem. A Vénusz most eszembe juttatta, hogy mást is megfigyeljek. Kerestem  délnyugat felé a Regulust, északnyugati irányba a Jupitert, a Polluxot és a Castort, de azokat nem pillantottam meg. A Vénusz viszont ott ragyogott. Nyugat, északnyugat felé aranyos világosság kezdett derengeni a tájon, amely lassan fényesedett.

Harmadik kontaktus. 

18:29:54 UT

A Hold nyugati peremén felcsillant a Nap, a totalitás 1 perc 45 másodperc után véget ért. Nyolc másodperc múlva, 18:30:02 UT-kor hat másodpercre ismét felragyogott a gyöngyfűzér, immár a nyugati peremnél. 18:30:08 UT-kor már ismét csak szűrővel lehetett megfigyelni a jelenségeket. Az árnyék kelet felé tartott, nyugat felé aranyló fény öntötte el a tájat.

Nyugat felé aranyló világosság a harmadik kontaktus idején a telefonommal készített képen.

18:31:04 UT-kor még láttam a Vénuszt, aztán rohamosan világosodni kezdett a táj. Öt perccel később a területről elindultak az első nézelődők. mi vártuk az utolsó kontaktust, bíztam benne, hogy ezzel is szerencsénk lesz. A horizont felett 4-5 fok magasságig továbbra is párás, szutykos volt a levegő, felette 2-3 fokkal hosszú felhők jelentek meg. A látóhatár felé tartó Nap korongja lenyugvóban várakozásom szeint elúszott mögöttük, és kibukkant alattuk. Reményem szerint még épp az északnyugatra emelkedő hegyek előtt éri el a horizontot.

18:40:50 UT-kor a Hold keleti pereme mögül kibukkant a 14503 foltcsoport. A táj már világos volt, a területről folyamatosan távoztak az emberek. 18:55:30 UT-kor a Nap korongja elé felhő úszott be. Ekkor még csak a binokulárral volt látható, pár percen belül azonban a kb. 6 fok magasságban a korong jelentős részét alulról takarni kezdte egy hosszú, vékony felhő. Kb. 10 perc kellett hozzá, hogy a nap korongja átússzon a felhő mögött, utána a teljes korong ismét láthatóvá vált. Ezalatt a 14507 foltcsoport is felbukkant a Hold korongjának takarásából. 19:16:51 UT-kor felbukkant a 14508 foltcsoport is, a Nap korongja pedig megközelítette a fél-egy fokos magasságú dombokat a horizonton. Pár perc múlva a Nap korongja kezdett elbújni a dombok mögött, 2-3 korong átmérővel az északnyugatra emelkedni kezdő hegyek előtt. A Hold a keleti peremen még 1-2 ívpercnyit harapott ki a Napból.  Ahogy csillagunk elbújt a hegyek mögött, úgy bújt ki égi kísérőnk mögül.

Utolsó kontaktus

19:21:24 UT

Ekkor láttam utoljára a Hold peremét a már félig a látóhatár alá süllyedt Nap előtt,  ezt rögzítettük, bár valószínűleg nagyobb magasságban, tisztább és nyugodtabb légkör mellet még 10-20 másodpercig észlelhető lett volna. A teljes esemény hossza mérésünk szeint 1:49:25 volt, ebből a totalitás 1 perc 45 másodperc.

Teljes napfogyatkozás észlelés után, boldogan

Még 2-3 autó volt a miénken kívül a területen. Pár percig boldogan álltunk még, aztán összeszedelődzködtünk, indultunk vissza Oviedoba. A visszaút közel három órát tartott tartott, az autópálya előtt egy órás araszolás, és később is lassú forgalom várt minket. Nem bántuk, volt miről beszélni: hatalmas élmény mögöttünk, még több napos kirándulás előttünk. De amiért idejöttünk, az sikerült: az első pillanattól az utolsóig láttuk ezt a fantasztikus égi csodát.

Az észlelés adatai elérhetők az észlelőnaplóban.

✉️1300 Budapest, Pf. 148. | 📧 nap@mcse.hu | 🌐 https://nap.mcse.hu | 👥 Napészlelők