Ha mostanában két ember találkozik egymással, néhány mondat után bizonyosan a világ végére terelődik a szó. A legtöbb esetben tréfás hangon: „Igen, majd február 5-e után, ha túléljük a világ végét.” Azok, akik tréfának veszik a dolgot, nyilván nem is hisznek ilyesmiben. Vannak azonban szép számmal, akik komolyan veszik a babonás rémhíreket.
Az MCSE Soproni Helyi csoportjának tagja, Szabó Tibor a Nők Lapja egy 1978-as, megsárgult példányában lelt e cikkre, melyet az alábbiakban teljes egészében közlünk. Köszönjük Szabó Tibor és Kiss Gyula segítségét e kedves anyag felkutatásában.
Ma is tisztelettel emlékezem Dr. Kulin Györgyre
Egy emberke, fiatal vagy ifjú felnőtt, bizonyára sok felnőttel, tanárral találkozik iskolai évei során, de csak kevés olyan egyéniség van, aki valami miatt meghatározó lesz az ő további életútjára. Ilyen életút-meghatározó embernek ismertem meg – több mint három évtizeddel ezelőtt – Dr. Kulin György csillagászt. Azt az embert, akire jómagam – csakúgy, mint sok-sok ezer hazai amatőr vagy szakcsillagász – ma is nagy szeretettel és tisztelettel emlékezem.
Az égbolt mindenkié emlékkötet Kulin György születésének 100. évfordulójára. Kulin Györgytől és Kulin Györgyről olvashatunk ebben a könyvben, mely méltó emléket állít a nagy magyar csillagásznak. Keszthelyiné Sragner Márta óriási munkával állította össze az eddigi legteljesebb Kulin-bibliográfiát, melyet meleg hangú visszaemlékezések, érdekes, eddig alig ismert cikkek, interjúk, dokumentumok, fényképek egészítenek ki és tesznek hasznos,...
Régi adósságot törlesztett az MCSE a kötettel: az Egyesület, egyben a mozgalom hőskorának részletes, jól dokumentált bemutatásával egészen mostanáig adósak voltunk. Rezsabek Nándor vállalta a feladatot: a múlt század negyvenes éveiben történtek bemutatását. A történet A távcső világa 1941-es kiadásával kezdődik, a Műkedvelő Csillagászati Alosztállyal folytatódik (1944), végül az MCSE megalakulásában (1946) és az UrániaBemutató...
Száz éve született Dr. Kulin György
(Nagyszalonta, 1905. január 28. — Budapest, 1989. április 22.)
Több, mint ötven éve: 1950 szeptemberében léptem be a Könyves Kálmán Gimnázium I/A osztályába, friss első osztályosként. Nem volt az épület idegen: "latinosként" az általános iskola V., VI., VII. osztályát az épület második emeletén végezhettük, oktatóink nagy része a gimnázium tanárai közül került ki. Irtam erről pár sort a Könyves 90. évfordulójára kiadott könyvbe is. Most megtisztelés, hogy Kulin tanár úrról is írhatok pár emlékező sort.
Szép téli napra ébredtek Nagyszalonta lakosai január
28-án; fagyos, hólepte, napsütéses reggelre. Mintha az időjárás is
tudta volna, hogy ünnepi megemlékezésre készül a város: dr. Kulin
György születésének száz éves évfordulójára.
Van nekünk, magyar csillagászat-kedvelõknek egy szeretve dédelgetett havi lapunk, a címe: Meteor. Hónapról hónapra visszük postára a 2000 borítékot, benne a Meteorral, mely szellemi táplálékot, lelki felfrissülést jelent mindazok számára, akiket megérintett a csillagok világa, vagy ahogy Kulin György szokta volt mondani, megérintett a Galilei-élmény; a távcsöves rácsodálkozás az égbolt jelenségeire. Küldtük a Meteort a határon túlra is, hiszen ott is vannak magyar amatõrcsillagászok. Romániába is küldtük és küldjük ma is, és nem csupán magyaroknak, hanem románoknak is – a csillagászat szeretete ugyanis nemzetek fölötti dolog, jó lehetõség arra, hogy különbözõ népek fiai barátokká váljanak.
Körülbelül nyolc és fél évszázada, 1181-ben egy csillag halála különösen fényes szupernóva-robbanással gyönyörködtette meg az akkori észlelőket. A csillagászoknak azóta sikerült beazonosítani az abból visszamaradt, tűzijáték kinézetét imitáló szupernóva-maradványt a Cassiopeia csillagképben, és részletes képet készíteni róla különböző hullámhossztartományokon. A NASA Chandra röntgenobszervatóriuma nemrégiben egy új kompozitképet tett közzé a szupernóva-maradványról, amely az elektromágneses spektrum
A világegyetem legerőteljesebb robbanásai a gammasugár-kitörések. A részecskeplazmából álló tűzlabdát kilövellő jet jelentősen felgyorsítja a részecskéket. A gammasugár-kitörésekről azt gondolják, hogy kompakt égitestek, neutroncsillagok vagy csillagtömegű fekete lyukak összeolvadásából származnak (ezeket hívjuk rövid gammasugár-kitörésnek, amelyek legfeljebb két másodpercesek), vagy magösszeomláson átesett szupernóvákból (ezek a hosszú gammasugár-kitörések, amelyek két másodpercnél hosszabb ideig is tartanak). A gammakitörések
Egy új kutatás szerint egyes kék szuperóriás csillagok összetétele azzal magyarázható, hogy egy nagy tömegű csillag és kisebb társuk összeolvadásával keletkeztek. Eszerint galaxisunk legfényesebb és legforróbb csillagai nem születnek, hanem készülnek. A kék szuperóriás állapot a forró, nagy tömegű csillagok életének egy rövid ideig tartó fázisa. Ennek ellenére elég sok kék szuperóriást ismerünk, és bár
A Betelgeuze egy jól ismert vörös szuperóriás csillag az Orion csillagképben. A közelmúltban nagy figyelmet kapott nemcsak azért, mert a fényességváltozása olyan feltételezésekhez vezetett, hogy akár fel is robbanhat, hanem azért is, mert a megfigyelések szerint a vártnál sokkal gyorsabban forog. Ez utóbbi értelmezést kérdőjelezi meg a Max Planck Asztrofizikai Intézet csillagászai által vezetett nemzetközi
Önkéntesek és hivatásos csillagászok egy csoportja összegyűlt, hogy közös erővel, a mesterséges intelligencia adta lehetőségeket kihasználva megvizsgáljon 430 000 új, a Világegyetem különböző pontjain elszórtan található, egyelőre ismeretlen típusú galaxist. Különlegesen érdekes, hogy a tanulmányozott galaxisok közül mintegy 30 000 a morfológiáját tekintve legritkábbnak számító gyűrűs galaxisok csoportjába tartozik. Ezek a felfedezések a Japánban meghirdetett