Diákok a Marson

   Történik 1956-ban, egy szeptemberi éjszakán.
   Késő alkonyat, az égbolt már elszíntelenedett, de még nincsen egészen sötét. A Gellért-hegy oldalán kanyargó úton diákok mennek felfelé. Időnként aggodalmasan kémlelik az eget. A budai hegyek fölött könnyű felhőfátyol lebeg, melyen csak éppen átderengenek a lassan-ként feltűnő csillagok; a titokzatos Mars elmosódó vörös pontnak látszik a horizont fölött.
   Vajon kitisztul-e az idő? Ez most a diákok legnagyobb problémája. A fiatalok az Uránia csillagvizsgálóba igyekeznek, és attól tartanak, hogy a felhők miatt elmarad a várva-várt csillagnézés. De szerencséjük van: az ég teljesen kitisztul, ezüstös holdfény önti el a vidéket. Hogy a hangulat teljes legyen, valahonnan Beethoven Holdfény-szonátájának hangjait hozza feléjük a szél.
   A csillagdában egy öreg, tapasztalt csillagász fogadja a fiúkat. Már indulnak is a tetőteraszra, ahol a távcső áll; elgördítik a kerekeken járó kis fabódét, a teleszkóp a csillagos égbolt felé fordul.
   A csillagász magyarázni kezd. Érdekes és egyúttal ismeretterjesztő előadás ez, melynek folyamán a diákok megtanulják, hogy miként lehet tájékozódni a csillagos égen.
   (Itt említem meg, hogy – amennyiben a tervezett regény megvalósulna – illusztrációkra is szükség lenne. Pl. csillagtérkép, teleszkóp, űrhajó, stb. A rajzok adatait természetesen megadnám.)
   A fiúk – az öreg csillagász adatai alapján – megismerkednek a régiek csillagképeivel, a csillagvárosokkal, csillaghalmazokkal, kettőscsillagokkal, nóvákkal, a Tejúttal, a Naprendszerrel, az üstökösökkel és meteorokkal. Mindez könnyed, elbeszélő hangnemben történik, mert hiszen a legfőbb cél az, hogy az ifjúság érdeklődését felkeltsük az asztronómia iránt. Egyúttal sor kerülhet az asztrológia bírálatára is, mely csak arra jó, hogy a hiszékeny, babonás embereket elbolondítsa.
   A diákok a távcsövön keresztül megnézik a Hold kopár, rianásos tájait, a Szaturnusz fénylő gyűrűjét, a Jupiter mozdulatlan felhőit. Szándékosan utoljára kerül sor a Mars részletes ismertetésére. A regény – mint említettem – 1956-ban történik, ebben az esztendőben a vörös bolygó igen közel lesz földünkhöz.
   A csillagász ismerteti mindazt, amit a tudomány eddig megállapított a sokat emlegetett bolygóról. Már a görög-római elnevezés is érdekes: a vörös fényben ragyogó bolygót Marsról, a háború istenéről nevezték el, két holdja (…)