2011. december: A marskutatás új lépcsője
Folytatódik a Mars ostroma: novemberben útnak indították az eddigi legfejlettebb marsjárót. A Fobosz-Grunt sorsa egyelőre kérdéses.
Folytatódik a Mars ostroma: novemberben útnak indították az eddigi legfejlettebb marsjárót. A Fobosz-Grunt sorsa egyelőre kérdéses.
Az elmúlt egy hónapban a világsajtó két “űrveszélyre” is felhívta a
figyelmünket: szeptember végén az amerikai UARS, október végén pedig a
német ROSAT műhold lépett be a légkörbe. De valóban indokolt volt a riadalom?
Az elmúlt nyáron a fiumei Csillagászati Központban jártunk. Digitális planetárium, 40 cm-es főműszer, évi 50 ezer látogató!
Harminc év szolgálat után a NASA kivonta a forgalomból a megmaradt három
amerikai űrsiklót, az Endeavourt, a Discovery-t és az Atlantist.
Új fejezetet nyílt a Vesta kisbolygó történetében: a Dawn
űrszonda egy éven keresztül vizsgálja a főövbeli égitestet.
Amikor a Voyager-2 1989-ben elrepült e távoli bolygó mellett,
elkészítette az első közeli képeket a Neptunuszról, felfedte, hogy ez a
legszelesebb bolygó a Naprendszerben. De ne szaladjunk ennyire előre, a
Neptunusz története 1781-ben kezdődik, az Uránusz felfedezésével.
1604 óta senki sem látott szupernóva-robbanást Tejútrendszerünkben. Szupernóva-robbanások maradványaiból azonban szerencsére bőséges a választék.
Pontosabban két Merkúr-nap,
ugyanis az amerikai MESSENGER űrszonda ennyi időt tölt a Merkúr körül, hogy
kiderítse, mi mindent „titkol” a Merkúr magáról.
Ötven évvel ezelőtt, 1961. április 12-én jutott ki először az ember a világűrbe. Jurij Gagarin útjára emlékezünk.
1999. február 7-én bocsátották fel a Stardust nevű szondát. Bár az eredeti cél a 81P/Wild 2 üstökös kómájában található por felfogása volt egy aerogélnek nevezett anyaggal, a program során több más célpontot is meglátogatott a szonda: az 5535 Annefrank, a 81P/Wild 2, később pedig a Tempel 1. Cikkunk a szonda eredményeit foglalja össze.
Régóta terveztem már „a tűz és jég országát”, Izlandot megnézni. Sok gyönyörű képet láttam kék vizű vízesésekkel, zöld mohával ellepett fekete vulkáni sziklákkal, jégdarabokról a fekete fövenyen, a szilaj, érintetlen felföldi részekről – fotósként a táj engem is megbabonázott. Martin Ferenc, Izland Rég vágytam újra látni a sarki fényt is. Aki már látta, tudja: a
Körülbelül nyolc és fél évszázada, 1181-ben egy csillag halála különösen fényes szupernóva-robbanással gyönyörködtette meg az akkori észlelőket. A csillagászoknak azóta sikerült beazonosítani az abból visszamaradt, tűzijáték kinézetét imitáló szupernóva-maradványt a Cassiopeia csillagképben, és részletes képet készíteni róla különböző hullámhossztartományokon. A NASA Chandra röntgenobszervatóriuma nemrégiben egy új kompozitképet tett közzé a szupernóva-maradványról, amely az elektromágneses spektrum
A világegyetem legerőteljesebb robbanásai a gammasugár-kitörések. A részecskeplazmából álló tűzlabdát kilövellő jet jelentősen felgyorsítja a részecskéket. A gammasugár-kitörésekről azt gondolják, hogy kompakt égitestek, neutroncsillagok vagy csillagtömegű fekete lyukak összeolvadásából származnak (ezeket hívjuk rövid gammasugár-kitörésnek, amelyek legfeljebb két másodpercesek), vagy magösszeomláson átesett szupernóvákból (ezek a hosszú gammasugár-kitörések, amelyek két másodpercnél hosszabb ideig is tartanak). A gammakitörések
Egy új kutatás szerint egyes kék szuperóriás csillagok összetétele azzal magyarázható, hogy egy nagy tömegű csillag és kisebb társuk összeolvadásával keletkeztek. Eszerint galaxisunk legfényesebb és legforróbb csillagai nem születnek, hanem készülnek. A kék szuperóriás állapot a forró, nagy tömegű csillagok életének egy rövid ideig tartó fázisa. Ennek ellenére elég sok kék szuperóriást ismerünk, és bár
A Betelgeuze egy jól ismert vörös szuperóriás csillag az Orion csillagképben. A közelmúltban nagy figyelmet kapott nemcsak azért, mert a fényességváltozása olyan feltételezésekhez vezetett, hogy akár fel is robbanhat, hanem azért is, mert a megfigyelések szerint a vártnál sokkal gyorsabban forog. Ez utóbbi értelmezést kérdőjelezi meg a Max Planck Asztrofizikai Intézet csillagászai által vezetett nemzetközi