2011. december: A marskutatás új lépcsője
Folytatódik a Mars ostroma: novemberben útnak indították az eddigi legfejlettebb marsjárót. A Fobosz-Grunt sorsa egyelőre kérdéses.
Folytatódik a Mars ostroma: novemberben útnak indították az eddigi legfejlettebb marsjárót. A Fobosz-Grunt sorsa egyelőre kérdéses.
Az elmúlt egy hónapban a világsajtó két “űrveszélyre” is felhívta a
figyelmünket: szeptember végén az amerikai UARS, október végén pedig a
német ROSAT műhold lépett be a légkörbe. De valóban indokolt volt a riadalom?
Az elmúlt nyáron a fiumei Csillagászati Központban jártunk. Digitális planetárium, 40 cm-es főműszer, évi 50 ezer látogató!
Harminc év szolgálat után a NASA kivonta a forgalomból a megmaradt három
amerikai űrsiklót, az Endeavourt, a Discovery-t és az Atlantist.
Új fejezetet nyílt a Vesta kisbolygó történetében: a Dawn
űrszonda egy éven keresztül vizsgálja a főövbeli égitestet.
Amikor a Voyager-2 1989-ben elrepült e távoli bolygó mellett,
elkészítette az első közeli képeket a Neptunuszról, felfedte, hogy ez a
legszelesebb bolygó a Naprendszerben. De ne szaladjunk ennyire előre, a
Neptunusz története 1781-ben kezdődik, az Uránusz felfedezésével.
1604 óta senki sem látott szupernóva-robbanást Tejútrendszerünkben. Szupernóva-robbanások maradványaiból azonban szerencsére bőséges a választék.
Pontosabban két Merkúr-nap,
ugyanis az amerikai MESSENGER űrszonda ennyi időt tölt a Merkúr körül, hogy
kiderítse, mi mindent „titkol” a Merkúr magáról.
Ötven évvel ezelőtt, 1961. április 12-én jutott ki először az ember a világűrbe. Jurij Gagarin útjára emlékezünk.
1999. február 7-én bocsátották fel a Stardust nevű szondát. Bár az eredeti cél a 81P/Wild 2 üstökös kómájában található por felfogása volt egy aerogélnek nevezett anyaggal, a program során több más célpontot is meglátogatott a szonda: az 5535 Annefrank, a 81P/Wild 2, később pedig a Tempel 1. Cikkunk a szonda eredményeit foglalja össze.
Távoli galaxisok újonnan felfedezett populációjának, az úgynevezett ,,kis vörös pöttyöknek’’ (angolul Little Red Dots, LRD) rádiójellemzőit vizsgálták magyar kutatók. Mivel ezen objektumokat csupán a közelmúltban azonosították a James Webb-űrtávcső (JWST) méréseinek segítségével, pontos fizikai tulajdonságaik még nem ismertek teljes mértékben. A kutatás céljaként a szerzők égboltfelmérések archív adatainak felhasználásával vizsgálták, hogy az LRD-k bocsátanak-e ki
A kutatók a James Webb-űrtávcső használatával felfedezték minden idők első „Einstein-cikcakkját”, vagyis egy olyan alakzatot, amelyen egy kvazár képe az Einstein által bevezetett általános relativitáselméletből következő gravitációs lencsehatás következtében hatszor jelenik meg ugyanazon a felvételen. Ez az önmagában is érdekes kép pedig segíthet választ találni két máig megoldatlan kozmológiai problémára. A J1721+8842 jelű fényes kvazárt
Milyen közel van, mégis milyen halvány! Az Andromeda-galaxis kistestvére, az M33 spirálgalaxis csak ínyenceknek mutatja meg magát. A tapasztalt észlelő sötét égbolton még szabad szemmel is megpillanthatja, igazi arcát azonban fényerős távcsövekben és persze hosszú expozíciós idejű fotókon mutatja meg. Krizsán Bence, Érd Az M33 vagy más néven Triangulum galaxis a Tejútrendszerhez második legközelebbi galaxis
Az Uránusz Miranda holdjának felszíne alatt óceán rejtőzhet egy új tanulmány szerint. Ez a felfedezés átalakíthatja a hold kialakulásáról és összetételéről alkotott elképzeléseinket, és az élet számára alkalmas helyek közé emelheti a Mirandát. Tom Nordheim, a tanulmány egyik szerzője szerint egy ilyen kis méretű égitesten óceánt találni rendkívül meglepő. Felmerül a kérdés: vajon az Uránusz
A Holdon és Marson már végeztek szeizmológiai méréseket leszállóegységekkel, így vizsgálva és elemezve belső szerkezetüket. A Vénusz belső összetétele azonban továbbra is rejtély, hiszen a bolygóra jellemző viharos szelek és extrém forró hőmérséklet jelentősen megnehezítik a helyszíni méréseket. Egy friss tanulmányban háromféle módszert járnak körül, amelyekkel megvalósítható lehetne a Vénusz rengéseinek észlelése. A Holdon és