2011. november: Égből pottyant műholdak

Valóban, sok olyan űreszköz, és még több űrhulladék kering a Föld közvetlen környezetében, amelyek bármikor visszatérhetnek a légkörbe. A U.S. Space Surveillance Network 22 ezer 10 cm-nél nagyobb űrszemétről “tud”, az 1 cm és 10 cm közötti szemétből több, mint 500 ezer darabot ismernek, míg az 1 cm-nél kisebbek számát több millióra becsülik.

Az első idei eset az amerikai Upper Atmosphere Research Sattelite (UARS) híre volt. A műholdat 1991-ben a Discovery űrsiklóval állították 570 km magas, 57° inklinációjú pályára. 10 műszer működött fedélzetén, melyek egészen 2005-ig voltak szolgálatban. Az UARS feladata a felsőlégkör, valamint a magaslégköri ózon vizsgálata volt. Emellett még a sztratoszférában fújó szeleket és a levegőréteg hőmérsékletét is mérte. 2005 decemberében a NASA parkolópályára irányította a műholdat, azzal a céllal, hogy később belevezessék a légkörbe. Azonban van egy nagyon fontos tényező: a Nap. A Nap hatással van bolygónkra, ezáltal a légkörre is. A naptevékenység növekedésével a légkör felmelegszik és kitágul. Ez előrébb hozhatja egy műhold légkörbe lépését, akár hónapokkal is. Az UARS esetében ez történt, a NASA eredetileg jövő év végére tervezte a belépést.

Az UARS felsőlégkör-kutató műhold tekintélyes méretű, 6,5 tonnás űreszköz volt

Egy légkörbe lépés pontos idejét elég nehéz meghatározni, mert a légkör a legnagyobb befolyásoló tényező – hol sűrűbb, hol ritkább, ezért a Föld különböző pontjain más hatást gyakorol a műholdakra.

Minthogy nem irányított visszítérésről volt szó, a légkörbe lépés pontos nem lehet tudni, talán soha nem is fogjuk megtudni, hiszen a NASA hivatalos közleménye szerint az UARS darabjai valahova az Atlanti-óceánba zuhantak. A műhold 26 darabja élhette túl a visszatérést, ezek 500-1000 km-es sávban érhették el a felszínt.

Egy hónappal az amerikai UARS visszatérése után egy német röntgen-csillagászati műhold, a ROSAT (Röntgensatellit) híre járta be a világ sajtóit, újabb “veszélyre” figyelmeztetve.

A ROSAT-ot 1990-ben Cape Canaveralból indították, 1999-ben fejezte be szolgálatait. A német-amerikai-angol együttműködéssel készült műholdon egy 84 centiméter átmérőjű röntgentávcső kapott helyett. A távcsővel a kutatók először hat hónapon keresztül mérték fel a teljes égboltot, majd ezután a kiválasztott objektumokat behatóbban vizsgálták. A röntgenfénynek akkora energiája van, hogy a részecskék egyszerűen áthatolnak a tükrön, ezért a tükröket csőszerűen kell elhelyezni, hogy el lehessen téríteni a fényt. Ez a röntgentávcső hővédő rendszerrel is el volt látva, vagyis bizonyos részei viszonylagos épségben túlélhették a visszatérést. A műhold valahol az 53° északi és az 53° déli szélesség között lépett be a légkörbe. Hajtómű nem volt rajta, csak pozícionáló rendszer, hogy az éppen kutatni kívánt objektumra álljon rá.

A ROSAT röntgencsillagászati műhold

A 2,4 tonnás űreszköznek nem minden darabja sérült meg, a becslések szerint 1,6 tonna akár a felszínt is elérhette. Pontos adatok azonban nincsenek, a műhold végül október 23-án magyar idő szerint valamikor hajnali 3 óra 45 perc és 4 óra 15 perc között lépett be a légkörbe.

Bár az UARS esetében a kockázat 1:3200-hoz, a ROSAT esetében ez 1:2000-hez volt volt az emberi sérülésre, mégsem kell tartani attól, hogy valakinek a fejére esik egy ember által készített eszköz. A Föld felszínének legnagyobb részét víz borítja, és a szárazföldek is nagyrészt lakatlanok. Ahhoz, hogy megkapjuk ezeket a rémisztőnek nem nevezhető számokat, először is meg kell mondani, hogy a műholdból mekkora darab éli túl a légkörbe lépést, utána az ember lakta területeket kell számításba venni.

Ugyanakkor joggal kérdezheti az ember, hogy mit is jelentenek ezek a számok. Összehasonlításképpen egy villámcsapás 60-szor nagyobb, egy autóbaleset pedig 27 milliószor nagyobb valószínűséggel történik meg egy emberrel. Az űrtevékenység több mint 50 éves története során egy olyan hitelt érdemlő esemény sem történt, hogy valakit eltalált volna egy mesterséges tárgy az űrből.

Mark Matney, a Johnson Űrközpont űrszemét-kutatója szerint, minden nap lépnek a légkörbe űrszemét darabok. Kis műholdak és rakétafokozatok átlagosan hetente, nagyobb objektumok, mint az UARS vagy a ROSAT évente lépnek be a légkörbe.