Székely Péter: Időfelfogás a barokk művészetben
Székely Péter előadása a barokk művészetben megjelenő időfelfogás ábrázolásáról.
Székely Péter előadása a barokk művészetben megjelenő időfelfogás ábrázolásáról.
Molnár János:
Két muzeális műtárgy és egy régi
törvény
ürügyén.
Keszthelyi Sándor előadása az elmúlt években hazánkban készített
napórákról.
Idén hazánk csillagászati emlékhelyén, Egerben a Líceum Csillagásztornyában rendezték meg a VIII. Napórás Találkozót, az őszi napéjegyenlőség napján, szombaton (2012.09.22).
Gyakran idézik Szabó Lőrinc versének első sorait, ha napóráról van szó. A gyönyörű vers, amely az idő mulandóságát, változását írja le szebbnél szebb metaforák segítségével, indított arra, hogy keressük meg, melyik napóra ihlette meg a költőt.
A Találkozó délutáni programjához kapcsolódva Vilmos Mihály ismertette az "analemma" napóra szerkesztési folyamatát.
A piramisok rejtélye sok fejtörést okozott eddig egyiptológusoknak és civileknek egyaránt.
Az egyiptomiak időmérése az írott történelem előtti időkbe nyúlik vissza. A Napot és az általa vetett árnyékot az múló idő mérésére igaz nem ők alkalmazták először, de az eddig ismert legkorábbi árnyékórát itt találták meg.
A görögök talán a legtöbbet tették hozzá a napórák-, a "gnomonika" tudományához, még az elnevezés is tőlük származik. Athén számtalan ókori emléke közül, nekünk napórásoknak a legérdekesebb egy kis nyolcszögletű épület, a Szelek tornya.
Körülbelül nyolc és fél évszázada, 1181-ben egy csillag halála különösen fényes szupernóva-robbanással gyönyörködtette meg az akkori észlelőket. A csillagászoknak azóta sikerült beazonosítani az abból visszamaradt, tűzijáték kinézetét imitáló szupernóva-maradványt a Cassiopeia csillagképben, és részletes képet készíteni róla különböző hullámhossztartományokon. A NASA Chandra röntgenobszervatóriuma nemrégiben egy új kompozitképet tett közzé a szupernóva-maradványról, amely az elektromágneses spektrum
A világegyetem legerőteljesebb robbanásai a gammasugár-kitörések. A részecskeplazmából álló tűzlabdát kilövellő jet jelentősen felgyorsítja a részecskéket. A gammasugár-kitörésekről azt gondolják, hogy kompakt égitestek, neutroncsillagok vagy csillagtömegű fekete lyukak összeolvadásából származnak (ezeket hívjuk rövid gammasugár-kitörésnek, amelyek legfeljebb két másodpercesek), vagy magösszeomláson átesett szupernóvákból (ezek a hosszú gammasugár-kitörések, amelyek két másodpercnél hosszabb ideig is tartanak). A gammakitörések
Egy új kutatás szerint egyes kék szuperóriás csillagok összetétele azzal magyarázható, hogy egy nagy tömegű csillag és kisebb társuk összeolvadásával keletkeztek. Eszerint galaxisunk legfényesebb és legforróbb csillagai nem születnek, hanem készülnek. A kék szuperóriás állapot a forró, nagy tömegű csillagok életének egy rövid ideig tartó fázisa. Ennek ellenére elég sok kék szuperóriást ismerünk, és bár
A Betelgeuze egy jól ismert vörös szuperóriás csillag az Orion csillagképben. A közelmúltban nagy figyelmet kapott nemcsak azért, mert a fényességváltozása olyan feltételezésekhez vezetett, hogy akár fel is robbanhat, hanem azért is, mert a megfigyelések szerint a vártnál sokkal gyorsabban forog. Ez utóbbi értelmezést kérdőjelezi meg a Max Planck Asztrofizikai Intézet csillagászai által vezetett nemzetközi
Önkéntesek és hivatásos csillagászok egy csoportja összegyűlt, hogy közös erővel, a mesterséges intelligencia adta lehetőségeket kihasználva megvizsgáljon 430 000 új, a Világegyetem különböző pontjain elszórtan található, egyelőre ismeretlen típusú galaxist. Különlegesen érdekes, hogy a tanulmányozott galaxisok közül mintegy 30 000 a morfológiáját tekintve legritkábbnak számító gyűrűs galaxisok csoportjába tartozik. Ezek a felfedezések a Japánban meghirdetett