2015 a Kozmikus Fény éve
Az ENSZ és az UNESCO a 2015-ös évet a Fény Nemzetközi Évének nyilvánította. A Fény Évében emlékezünk Einstein általános relativitáselméletének 100., és a kozmikus háttérsugárzás felfedezésének 50. évfordulójára is.
A Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) a Fény Éve alprogramjaként meghirdette a Kozmikus Fény Évét. Az IAU által javasolt 2015-ös programok részben hasonlítanak a Csillagászat Éve 2009-es programjaihoz.
Ismét jeles év köszönt ránk, méghozzá olyan, amelynek jelentős csillagászati vonatkozásai is vannak. A Fizika Éve (2005), a Nemzetközi Heliofizikai Év (2007), a Reneszánsz Év (2008) és a számunkra különösen emlékezetes Csillagászat Nemzetközi Éve (2009) után itt a Fény Éve. A Fény Évét az Európai Fizikai Társulat kezdeményezte, és az UNESCO, valamint az ENSZ hivatalos nemzetközi év rangjára emelte. A 2015-ös esztendőben számos, a fénnyel kapcsolatos évfordulóra is emlékezünk – néhányról a Meteor csillagászati évkönyv 2015-ös kötetében is olvashatunk. Civilizációnk életében kulcsfontosságú a fény, a nemzetközi év egyebek mellett kulturális, tudományos, technológiai, művészeti szempontból kívánja bemutatni, elemezni, megismertetni a fényt.
A Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) is csatlakozott a Fény Évéhez, és olyan jellegű programokat hirdettek meg, amelyekkel már találkozhattunk 2009-ben.
A Fény Éve programjait olyan előadásokkal színesíthetjük, amelyek kapcsolódnak Albert Einstein általános relativitás-elméletéhez (1915) és a kozmikus háttérsugárzás felfedezéséhez (1965). Manapság jól érzékelhető felfokozott érdeklődés mutatkozik meg a kozmológiai témák iránt a nagyközönség körében, így különösen indokolt az említett két területet bemutatni.
Számos olyan altéma is megtalálható az IAU programjában, amely kimondottan az MCSE vállalt feladatai közé tartozik. Ezek közül is a legfontosabb az éjszakai égbolt megóvása elnevezésű projekt, amely a világszerte robbanásszerűen terjedő fényszennyezés problémái mellett a csillagoségbolt-parkok jelentőségére is felhívja a figyelmet.
Ugyancsak fontos Az Univerzum képekben elnevezésű alprojekt, amely – nem nehéz kitalálni – csillagászati fotók minél szélesebb körű bemutatását célozza. A csillagos égbolt fényképezésével hazánkban is rengeteg amatőrcsillagász foglalkozik, akik olyan felvételeket készítenek, amelyek bemutatásra érdemesek – és nem csupán a virtuális közösségi terekben, hanem a valóságos kiállítótermekben is. Az MCSE anyagi forrásai meglehetősen korlátozottak, de lehetőségeinkhez mérten igyekszünk segítséget nyújtani asztrofotós kiállítások szervezéséhez.
Az IAU még ennél is gyakorlatiasabb, egészen távcsőközeli programja a Galileoscope, amely egy egyszerű távcső összeállítását jelenti – valójában egy kis 50 mm-es Kepler-rendszerű teleszkópról van szó. A Galileoscope-projektről már hallhattunk 2009-ben, a csillagászat-évben, de nyilvánvalóan idén is fontos ilyenfajta távcsöves élményhez juttatni az érdeklődőket – elsősorban a fiatalokat. A távcsőépítés tematikájához mi leginkább a tükörcsiszoláson és Dobson-távcsövek építésén keresztül tudunk kapcsolódni, amihez – lehetőségeinkhez mérten – igyekszünk segítséget nyújtani a szervezőknek.
Legvégül említjük a járdacsillagászati bemutatókat, amelyek a legjobb lehetőséget kínálják arra, hogy szó szerint közel hozzuk az utca emberét a csillagok világához. Nem baj, ha fényszennyezett helyen állítjuk fel távcsövünket, a Hold és a bolygók még ilyen helyszíneken is megmutathatók! A csillagásztávcső látványa szinte magától odacsalogatja a járókelőket. Hadd jöjjenek, nézzenek csak bele az okulárba, lássanak valódi képet a Holdról a Jupiterről, a Vénuszról, még ha pár másodperc simogatás után sokkal jobb fotók is ugranak elő mobiltelefonjukból. A távcsőben látott kép a valódi, és a távcsöves élmény lesz igazán a miénk – és az övék.
Kozmikus Fény – előadások a Polarisban
Az óbudai Polaris Csillagvizsgáló keddi előadás-sorozatában a Fény Éve programjához kapcsolódunk. Februári előadásaink az asztrofotográfia témaköréhez kapcsolódnak. Két kitűnő asztrofotós tagtársunk, Czinder Gábor és Bajmóczy György kiállítási anyagát mutatjuk be, a későbbiekben pedig Éder Iván, Francsics László és Molnár Péter előadásait kísérhetjük figyelemmel. Előadásaink 19 órakor kezdődnek.
Február 3. Csillagászat amatőr szemmel. Élménybeszámoló és kiállítás-megnyitó (Czinder Gábor és Bajmóczy György)
Február 10. A DSLR-kamerák egy évtizede (Éder Iván)
Február 17. Távészlelés robottávcsővel (Francsics László)
Február 24. Otthonunk a Naprendszer. De miként örökítsük meg? (Molnár Péter)
Március 3. A távcső rövid története (Mizser Attila)
Március 10. Izolált kiscsoportok pszichodinamikájának tartalomelemzéses vizsgálata földi űranalóg szimulációkban (Ehmann Bea)
Március 17. Az ősrobbanás fénye – ma (Frey Sándor)
Március 24. Magyarország Foucault-ingái (Mizser Attila)
Március 31. A kozmikus fény végzete (Kolláth Zoltán)
Április 7. Megérkeztünk a Cereshez! (Tóth Imre)
Április 14. A Hubble-űrtávcső negyed százada (Szabados László)
Április 21. Napfogyatkozás a Spitzbergákon (Soponyai György)
Április 28. Légköroptikai jelenségek hazánk felett (Farkas Alexandra)