Égi kalendárium: 2019. május
Ne várd a májust! Vagy mégis? Bolygószegény esték, üstökös-ínség, a Hold a Hyadokban. Észleljük az M87-et a Virgóban!
A bolygók járása
Merkúr: A hónap nagy részében nincs megfigyelésre kedvező helyzetben. Május 21-én felső együttállásban van a Nappal. A hónap legvégén azonban megjelenik a nyugati ég alján, a napnyugtát követően. 31-én már több mint egy órával nyugszik a Napot követően, kiváló megfigyelhetőséget ígérve júniusra.
Vénusz: Napkelte előtt kereshető mint ragyogó fehér fényű égitest a keleti látóhatár közelében. A láthatósága továbbra is igen kedvezőtlen, ötven perccel kel korábban a Napnál. Fényessége –3,8 magnitúdó, átmérője 11,5”-ről 10,5”-re csökken, fázisa 0,88-ról 0,94-ra nő.
Mars: Előretartó mozgást végez a Taurus, majd 16-ától a Gemini csillagképben. Az esti órákban látható a nyugati égen mint fényes vörös égitest, késő éjszaka nyugszik. Fényessége 1,6 magnitúdóról 1,8 magnitúdóra, látszó átmérője 4,2”-ről 3,9”-re csökken.
Jupiter: Hátráló mozgást végez az Ophiuchus csillagképben. Késő este kel, az éjszaka nagyobb részében megfigyelhető a déli égen mint ragyogó fényű égitest. Fényessége –2,5 magnitúdó, látszó átmérője 45”.
Szaturnusz: Hátráló mozgást végez a Sagittarius csillagképben. Éjfél körül kel, az éjszaka második részében megfigyelhető alacsonyan a déli égen. Fényessége 0,4 magnitúdó, átmérője 18”.
Uránusz: A hónap végétől újra kereshető, hajnalban kel. Napkelte előtt a délkeleti ég alján, közel a látóhatárhoz látszik. Előretartó mozgást végez az Aries csillagképben.
Neptunusz: Hajnalban kel. A szürkületben kereshető az Aquarius csillagképben, a délkeleti látóhatár közelében. Előretartó mozgása kezd lassulni.
A Hold a Hyadokban május 6-án
Az elmúlt években a Hold az Aldebarant érintve haladt át az egyik legközelebbi nyílthalmaz, az 5 fok átmérőjű Hyadok területén. A legutolsó, 2018. február 23-i fedés után az Aldebarant már nem is fogja érinteni egészen 2033-ig. Amint a holdpálya csomópontja vándorol, és a pálya vetülete a Bika csillagkép területén északabbra kerül, újabb fényes csillagok fedéseit figyelhetjük meg. (Legészakibb helyzetét 2024-ben éri majd el, ekkor a Plejádokat fedi el hónapról hónapra.)
Idén viszont még a Hyadok területén vonul át a Hold, annak északi csillagai között. A három szabadszemes δ1, δ2 és δ3 Tauri névvel jelölt csillagot hazánkból először május 6-án fedi el, majd egy nappali fedés lesz június 30-án, végül egy hajnali augusztus 24-én. Május 6-án este ezt a három fényes csillagot fedi el a rendkívül vékony, 4% megvilágítottságú, 43 órás holdsarló. Az este legfényesebb csillagfedése a 3,7 magnitúdós δ1 Tauri (=61 Tau), amelynek eltűnésére a sötét oldalon még nappal, 4–7 fokos napmagasságnál kerül sor.
A Hold „telibe találja” a csillagot, hiszen a CA szög majdnem 90 fokos (pontosabban 81–89 fokra tűnik el a csillag a déli pólustól, a földrajzi hely függvényében). Egy órával később, kilépésekor már mindenhol lenyugszik a Nap, igaz, mindössze 2–5 fokkal lesz a horizont alatt. A fényes oldalon 64–71 fokra a holdsarló déli pólusától hirtelen fog megjelenni a csillag. A kilépésre az épp a terminátoron lévő Langrenus-kráter közelében kerül sor. A Hold magassága ekkor még 10 fok körüli, és a hamuszürke fény is egyre jobban láthatóvá válik. A δ1 Tauri be- és kilépése közötti egy órát sem kell tétlenül töltenünk, hiszen közben lenyugszik a Nap, jó horizontú észlelőhelyen ennek fotózásával foglalkozhatunk, illetve éppen ekkor, 18 óra UT körül kerül sor a δ2 Tauri (=64 Tau) belépésére a Hold mögé a sötét oldalon. A keleti országrészben már napnyugta után vagyunk, nyugaton viszont még előtte. A δ2 Tauri belépésére a sötét oldalon, a Hold déli pólusától 43–55 fokra kerül sor, miközben a Hold még 13–16 fokkal van a horizont felett. Kilépésére bő fél órát kell csak várni, szinte egy percen belül zajlik az esemény az ország legtávolabbi pontjai között is. Ha jó horizontunk van, és még mindig tudjuk követni a Holdat, bő tíz perccel később a harmadik csillag, a 4,3 magnitúdós δ3 Tauri (=68 Tau) belépését is megfigyelhetjük az északi pólus közelében. Az északkeleti országrészben már majdnem súroló lesz a fedés. A horizont felett már csak 5–9 fokkal jár a Hold, a sarló csúcsa közelében a fényes csillag könnyen látszik. (Bővebben l. Meteor csillagászati évkönyv 79–82. o.)
TT Crateris
A törpenóvákat kiszámíthatatlanul bekövetkező kitörések jellemzik, a ritka jelenségekre éjszakáról éjszakára vadászó amatőrcsillagászokat viszonylag kevés, megbízható gyakorisággal aktivitást mutató csillag kecsegteti a pozitív észlelés reményével. Az UG típusú változók UGSS osztályának legfényesebb és legjobban észlelt képviselői névadóik, az U Geminorum és az SS Cygni. A tavaszi égen mindössze néhány, gyakori kitörést mutató és maximumban kellően fényes változót találunk ebből a csoportból, így a jól ismert X Leo-t és a TW Vir-t, mellettük a TT Crt meglehetősen alulészlelt csillagnak számít. Mintegy másfél-két havonta bekövetkező maximumai során a TT Crt fényessége a 13 magnitúdót is meghaladhatja, ami napjainkban szerencsére már nem számít az észlelhetőség határának, ám egy-egy láthatósági időszaka alatti négy-öt kitöréséből néha mindössze kettőt sikerül detektálni, pusztán az észlelések hiányából adódóan.
A változót Richard W. Fleet fedezte fel 1986-ban, miközben a Halley-üstökös útvonalán keresett összehasonlító csillagokat. A TT Crt különlegessége, hogy minimumban, orbitális periódusának megfelelő, 0,27 napos ciklikussággal jelentős, 0,35 magnitúdós hullámzást mutat 16 magnitúdó (V) körül, ami a fehér törpe társ gravitációs hatása által ellipszoiddá torzult vörös óriás komponens keringése során mutatott alaksajátosságából adódik.
M87
Az elmúlt hónap szenzációja volt az M87 központi fekete lyukáról készült felvétel, amelyről hírportálunkon is olvashattunk. A Meteor következő számában szeretnénk összeállítást közölni magáról a galaxisról – miként látták, miként örökítették meg az óriás elliptikus galaxist. Különösen érdekes lenne az M87 híres jetének (kifúvásának) észlelése akár vizuális, nagytávcsöves, akár fotografikus módszerrel. A korábbi és frissebb észleléseket kérjük feltöltetni észlelésfeltöltőnkre (eszlelesek.mcse.hu), ahol már több mint 50 ezer észlelés található.
Az M87 jelű galaxis Szitkay Gábor és Koch Barnabás felvételén, amely egy 406/2051-es Newton-távcsővel készült (átalakított Canon EOS 550D, összesen 376 perc expozíció, ISO 800). Az expozíciók 2014. április 27. és május 5. közötti éjszakákon készültek.
Üstökösök
Az üstökösök kedvelőinek nem tudunk ebben a hónapban jó hírrel szolgálni. A szerző által egy 200/800-as Newton távcsővel fotografikusan (17-18 magnitúdós üstökös detektálása nem lehetetlen) megfigyelni szándékozott elvben 18 magnitúdós fényességet meghaladó 25 üstökösből csak 6 közeledik központi égitestünk, a Nap felé. Ezeknél várható a hónap során fényesség növekedés. A többi 19 távolodik így fényességük várhatóan csökkenni fog. Az előzőek miatt azt lehet mondani, hogy a mostani üstökösök megfigyelésére vizuálisan nagy (40 cm átmérőt meghaladó), vagy fotografikusan pedig legalább közepes (20 cm átmérőt meghaladó) távcsőre van szükség.
A C/2018 Y1 (IWamoto) üstökös még talán éppen megfigyelhető a napnyugta utáni időszakban, ahogy a Perseus csillagképben lassan halad az Auriga (Szekeres) csillagkép felé. Fényessége a hó elejei 14 magnitúdóról várhatóan 1-1,5 magnitúdót csökken a hónap során. Május végéig egyre közelebb kerül a horizonthoz így megfigyelésére inkább a hónap elején van esély.
A 38P/Stephan-Oterma is lassan mozogva távolodik a Naptól a Leo Minorban (Kis Oroszlán). Annak ellenére, hogy szinte egész éjszaka a látóhatár felett kereshető, a fényessége a várakozások szerint a jelenlegi 14,5-15 magnitúdóról 17-18 magnitúdó közé halványulhat. Igazán nagy műszer kell eléréséhez.
A 123P/West-Hartley az egyetlen olyan üstökös ami a Leo (Oroszlán) csillagképben halad lassan Dél felé és még talán 25-30 cm átmérőjű távcsővel vizuálisan is elérhető. A jelenlegi 13,5 magnitúdós fényessége a hónap során várhatóan „csak” 14,5 magnitúdóig fog csökkenni. Felkeresése előtt fontos, hogy jó keresőtérképpel rendelkezzünk, mert az Leo csillagkép hemzseg a halvány galaxisoktól, amikkel az üstököst könnyű összekeverni. Ráadásul a kométa mozgása is lassú, így inkább egy éjszaka többször érdemes felkeresni az adott égterületet, hogy az elmozdulásában és azonosításban biztosak lehessünk.
C/2018 W2 (Africano) az egyetlen olyan üstökös a hónapban, ami közeledik a Naphoz és ezért várhatóan 15 magnitúdónál fényesebb lesz. Felkeresni egész éjszaka lehet, mivel a cirkumpoláris Camelopardalis csillagképben nagyon lassan halad déli irányban és horizont feletti magassága sem csökken 20 fok alá. Azonosítása a gazdag csillagmező és az üstökös lassú mozgása miatt nem könnyű. Május 11-12-én pedig különösen nehéz lesz, mert éppen az IC 342 számú (fényesség: 9,1 magnitúdó; átmérő: 21,4×20,9 perc) gyönyörű spirál galaxis előtt fog elhaladni.
A fentieken kívül számos üstökös látható még az égen, aminek fotografikus megfigyelésére van a legnagyobb esély. Amennyiben valaki mind a 25 elvben megfigyelhető üstökössel kapcsolatban szeretne bővebb információhoz jutni kérjük vegye fel a kapcsolatot a szerzővel Messengeren (Nagy Mélykuti Ákos).
Csillagászat Napja
Idén május 11-ére estik a Csillagászat Napja, amelyet ismét járdacsillagászattal és nyilvános bemutatókkal ünneplünk, országszerte több helyszínen. További információk cikkünkben!
