Fényes üstökös az alkonyati égen
Az 1998-ban útjára indított
Lowell Observatory Near Earth Object Survey (LONEOS) a földközeli kisbolygók
kutatását tűzte ki célul. Egy 59 cm-es Schmidt-távcsővel minden hónapban
végigészlelik az éjszakai égbolt egy jelentős részét, a felvételeken pedig
gyorsan, vagy szokatlan irányba mozgó égitesteket keresnek. A számtalan
kisbolygó mellett eddig 41 üstököst találtak a felvételeken, melyek közül a
negyvenedik ez év március 19-ei képeken mutatkozott először. A 19,5 magnitúdós
égitest azonban kisbolygónak látszott, üstökös mivoltát az égitest létezését
megerősítő amatőrcsillagászok képei mutatták meg. Ezért a szokásoknak
megfelelően a LONEOS nevet kapta (ha már a program operátora észrevette volna,
hogy üstökös, akkor róla nevezik el az égitestet), jelölése pedig C/2007 F1
lett.
Az 59 cm-es LONEOS-Schmidt a reneszánszát élő távcsőtípus egyik modern darabja
Két nappal
a felfedezés után már látszott, hogy érdemes odafigyelni az égitestre, mivel a
számítások azt mutatták, hogy október végén jelentősen, mindegy 60 millió km-re
megközelíti a Napot. A Mars és a Jupiter pályája közt járó üstökös eleinte csak
lassan fényesedett, ráadásul a nyár közepétől már zavaróan közel látszott a
Naphoz. Az első vizuális megfigyelések szeptember közepén születtek az
égitestről, amelyek a vártnál fényesebbnek, 10 magnitúdósnak mutatták. Ezek
alapján már sejteni lehetett, hogy októberben és novemberben fényes, talán
szabad szemmel is látható üstökös lesz. Az egyetlen problémát rossz láthatósága
jelenti, hiszen jelenleg a Földről nézve 30 fokos távolságra látszik a Naptól,
ráadásul ez a távolság a következő napokban tovább csökken. Az egyetlen
szerencsés momentum, hogy északra látszik a Naptól, ami azt jelenti, hogy este
és hajnalban is megfigyelhető, bár mindig nagyon alacsonyan.
Az üstökös helyzete az esti égen október hónapban
Az elmúlt napok kedvező időjárását kihasználva hazánkból is többen
látták a 6 magnitúdóra fényesedő és legalább 1 fokos, vékony ioncsóvát növesztő
C/2007 F1 (LONEOS)-üstököst. A jelenlegi számítások szerint az október 28-ai
napközelség idején 4 magnitúdós lesz, miközben központi csillagunktól 20 fok
távolságra, északkeletre fog látszani. Ez azt jelenti, hogy október végéig
minden este (pár napig még hajnalban is) próbálkozhatunk a nyugati horizont
felett álló üstökös megpillantásával, ám a tiszta idő, az észlelési gyakorlat
és a tökéletes horizont elengedhetetlen feltétele a sikeres észlelésnek. A
fényességet és a láthatóságot figyelembe véve mindenképpen távcsővel induljunk
az üstökös nyomába, aztán amikor már biztosan azonosítottuk, megpróbálhatjuk szabad szemmel is észrevenni. Kedvcsinálóként álljon itt Horváth Tibor
(Scutum Csillagvizsgáló) október 16-án hajnalban készített egy perces
CCD-felvétele, amelyen gyönyörűen látszik az égitest csepp alakú fejéből
kiinduló kicsit hullámzó, kicsit töredezett ioncsóva!
