Égi kalendárium: 2022. augusztus

Augusztusban egyre korábban kel a két legnagyobb óriásbolygó, a Jupiter és a Szaturnusz. A Mars és az Uránusz nem túl látványos, de érdekes együttállása indítja a hónapot. A Perseidák maximumát idén a telehold fogja zavarni, de a fényesebb rajtagokat megpillanthatjuk. Észleljük a Herschel-krátert és az epszilon Lyraet!

A bolygók járása

Merkúr: Napnyugta után kereshető a nyugati ég alján, de nincs megfigyelésre kedvező helyzetben. A hónap elején háromnegyed órával a Nap után nyugszik, és ez az érték alig változik a hónap folyamán. 27-én van legnagyobb keleti kitérésben, 27,3°-ra a Naptól. Ekkor már csak 40 perccel nyugszik később, mint a Nap, az ekliptika látóhatárhoz viszonyított kedvezőtlen állása miatt, és a hónap végére tovább romlik a láthatósága.
Vénusz: A hónap folyamán napkelte előtt látszik erős, fehér fényű égitestként a keleti égen. Láthatósága fokozatosan romlik. A hónap elején még egy és háromnegyed órával kel a Nap előtt, de ez az érték a hónap végére egy és negyed órára csökken. Fényessége –3,9m, átmérője 10,7″-ről 10,1″-re csökken, fázisa 0,93-ról 0,97-ra nő.
Mars: Előretartó mozgást végez a Kos, majd 9-étől a Bika csillagképben. Éjfél előtt kel, az éjszaka második felében látható a déli égen. Fényereje egyre nő, 0,2m-ról –0,1m-ra változik, látszó átmérője 8,3″-ről 9,7″-re nő.
Jupiter: A Cet csillagképben végzi hátráló mozgását. Késő este kel, az éjszaka nagyobb részében megfigyelhető a déli égen mint fényesen ragyogó sárgásfehér égitest. Fényessége –2,8m, átmérője 47″.
Szaturnusz: A Bak csillagképben végzi hátráló mozgását. 14-én van szembenállásban a Nappal. Egész éjszaka látszik a déli ég alján. Fényessége 0,3m, átmérője 19″.
Uránusz: Késő éjszaka kel, az éjszaka második részében látható a Kos csillagképben. Előretartó mozgása 24-én hátrálóvá változik.
Neptunusz: Az esti órákban kel, az éjszaka nagy részében megfigyelhető. 18-ig a Halak, utána a Vízöntő csillagképben végzi hátráló mozgását.

A Mars és az Uránusz együttállása augusztus 2-án

Az Uránusz és a Mars együttállása augusztus 2-án hajnalban, a Fiastyúk szomszédságában lesz megfigyelhető. Az együttállás megfigyeléséhez binokulár vagy kisebb nagyítású távcső szükséges.

Augusztus 2-án 00:46 UT-kor a 0,2m-s Mars és az 5,8m-s Uránusz szűk másfél fokra, 78,4′-re látszik egymástól a Kos csillagképben, a keleti horizont felett 27°-kal. Az esemény még jóval a szürkület kezdete előtt következik be. Sötét égbolton különleges esély mutatkozik az Uránusz szabadszemes megpillantására, mivel a hetedik bolygó közelében nem lesz hozzá hasonló fényességű csillag. A legközelebbi, a 6,1m-s 53 Ari 1,2°-kal északkeletre lesz tőle. A Mars rendkívül fényes, narancsvörös égitestként látszik, szűk 20′-cel északnyugatra egy 6,3m-s csillagtól. Vigyázzunk, nehogy ezt a csillagot összetévesszük az Uránusszal!

A Herschel-kráter

A Herschel egy párját ritkítóan szép és érdekes komplex kráter a hatalmas Ptolemaeus északi sáncán. Az, hogy a Ptolemaeus a közvetlen szomszédja, rögtön meg is pecsételte a sorsát, mert a Ptolemaeus–Alphonsus–Arzachel-kráterhármas olyan nagyszerű látvány, hogy egészen elvonja a figyelmünket. Bizonyára csak az egyszerűség kedvéért nevezzük meg a három legnagyobb krátert, pedig sokkal igazságosabb lenne Herschel–Ptolemaeus–Alphonsus–Alpetragius–Arzachel- kvintettről beszélni. Nézzük magát a krátert! Nagyon közel fekszik a holdkorong középpontjához, szelenografikus koordinátái: déli szélesség 5,7°, nyugati hosszúság 2,1°. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag mindig kör alakúnak látjuk, a perspektivikus torzulás hatásával nem kell számolnunk. A Herschel átmérője 41 km, mélysége a Rükl-féle holdatlasz szerint 3770 méter, a Luna Cognita (2020) szerint viszont csak 3330 méter. Központi csúcsának a legmagasabb pontja 710 méterrel emelkedik a környezete fölé. Érdekes a sánc teraszos szerkezete. A nyugati rész kivételével olyan, mint ahogyan egy komplex kráter esetében elvárható, vagyis a teraszok összefüggő egységet alkotnak, viszont a nyugati részen inkább csak a Triesnecker-féle átmeneti típusra emlékeztet. Itt egy a belső sánc kiszélesedik, és egy nagyobb suvadás látszik, aminek a nyoma a központi csúcsig követhető. A Herschel északnyugati sáncán az apró, mindössze 3 km-es X-kráter ül. Figyeljük meg a Herschel kidobott törmeléktakaróját. Ez tisztán kivehető a Ptolemaeus északi részén, de még az északi szomszédjának, a 28 km-es Spörer-kráternek az imbriumi törmelékkel feltöltött sima alján is. A Herschel viszonylag fiatal kráter, amire az éles kráterfalakból és a közvetlen környezetében minden más alakzatot beterítő törmelékéből is következtethetünk.

A rendelkezésre álló források szerint az eratosthenesi korban, azaz valamikor 3,2–1,1 milliárd évvel ezelőtt született. Viszont a környezetében jobbára csak idős, a Mare Imbrium medencéjének keletkezése előtti vagy éppen azzal egyidős alakzatokat láthatunk. Ide tartozik a már említett Ptolemaeus és Spörer-kráter, de az északnyugatra fekvő 75 km-es Flammarion-kráter is. Az egyik legizgalmasabb alakzat a Herscheltől egy kráterátmérőnyivel keletre, a 47 km-es nagyon öreg Gyldén-kráter nyugati szélét átvágó, több mint 100 km hosszú és vagy 20 km széles árok. Ezt az alakzatot az imbriumi törmelék hozta létre 3,85 milliárd évvel ezelőtt.

A csodálatos Herschel-kráter Csabai István nagy felbontású webkamerás felvételén. Celestron C14-es Schmidt–Cassegrain, ASI 178MM kamera.

Epszilon Lyrae

A Lant csillagkép legszebb kettőse (WDS 18443+3940) igazi csemege az észlelők számára, egyúttal a nyári csillagászati bemutatók elmaradhatatlan célpontja. A katalógus szerint 11 komponenst számláló rendszerben négy csillag van egymással fizikai kapcsolatban. Az AB tagok szögtávolsága 2,3″, míg a CD tagok 2,4″-re láthatóak egymástól. Az AB és CD páros egymással is gravitációs kölcsönhatásban kering, távolságuk 209″, 172° (dél) irányban. A rendszer észlelése kiváló lehetőség távcsövünk és az ég állapotának tesztelésére. Megtalálásuk könnyű, a Vegát megkeresve bármilyen keresőtávcső látómezejében feltűnik a páros, felbontásuk 10 cm-es távcsőátmérő fölött nem jelenthet problémát.

Az epszilon-1 Lyr pályarajza.

Az epszilon-2 Lyr pályarajza.

Szamosvári Zsolt észlelése 2022. június 8-án: “Ha az ember a Lantban kalandozik kihagyhatatlan ez a dupla dupla csillag. Még szürkület végén állítottam be a párosokat, melyek 40X-nél csak a főcsillagokat mutatták meg, de a 167X már szép keskeny réssel bontotta a két duplát.Nagyon szép látványt nyújtottak ezen a nagyításon. Az Eps1 Lyr fényrendkülönbégét 1-re becsültem, az Eps2 Lyr párt közel azonosnak láttam. A szeparációkat is azonosnak láttam, bár, mintha az Eps2 Lyr picit szélesebb lenne. Mind a négy csillagot fehérnek láttam. Eps1 Lyr az AB, az Eps2 Lyr a CD tag.Közel egy órát vártam, hátha sikerül megpillantanom a rendszer többi tagját. Ez most nem sikerült. Ide még vissza kell térnem.” 12 L, 167x, LM=15′.

Az E és F komponensek 12m körüli fényességükkel már nehezebben láthatóak, elkél a 20 cm átmérőjű, fényerős műszer. A rendszer G és H tagjai valóban csak nagyobb távcsövekkel válnak elérhetővé (14,2m és 13,9m), ugyanakkor az I komponens 10,1m-s fényességével érdekes háromszöget alkot az AB és CD komponensekkel.

OW Geminorum

Ezt a hosszú periódusú fedési változót Dan Kaiser amerikai amatőrcsillagász fedezte fel 1988-ban, nóvakereső programjának „melléktermékeként”. A Harvard Obszervatórium régi fotólemezeinek átvizsgálása alapján derült ki, hogy egy kb. 3,4 év periódusú fedési változóról van szó. F2 típusú fehér és G8 típusú sárga óriáscsillagok alkotta, 6 és 4 naptömegnyi égitestekből álló pár. A 12 napig tartó minimum során 8,2m-ról 9,8m-ig csökken a fényesség. A mellékminimum 0,1 magnitúdó mélységű, és 0,23 fázisnál következik be, ami erősen excentrikus pályára utal. A mostani minimum közepe az előrejelzések szerint szeptember 7-én esedékes, ezért már most érdemes elkezdeni a csillag észlelését, lehetőség szerint naponta egy fényességbecslést végezve. A magyar amatőrök 2002-es minimumát észlelték eddig legalaposabban, igaz, akkor decemberre esett a “nagy elhalványodás”, most pedig hajnalban kell kelni az észlelések miatt. Reméljük, szép számmal születnek fotometriai mérések is! Az itt bemutatott AAVSO-térképen a legfényesebb csillag a gamma Geminorum, amely szabad szemmel is jól látható, ezért részletesebb keresőtérkép nem szükséges az OW Gem megtalálásához.

(Kaposvári Z., Ksl, Pir, Mzs, Snt, Talabér G., Ggz)