Égi kalendárium: 2022. június

Végre itt a nyár! A bolygók egyre jobban észlelhetők, habár még mindig korán kell kelni (vagy későn lefeküdni) észlelésükhöz. Észleljük Kapteyn csillagát, az AY Lyrae törpenóvát, helyezzük ki/vegyük be szolárgráfjainkat, a fiatalság pedig jelentkezzen nyári táborba, mert kezdődik a csillagásztábori szezon!

A bolygók járása

Merkúr: Június 5-e után megkísérelhető a felkeresése napkelte előtt a keleti ég alján, de ekkor is csak fél órával kel a Nap előtt. Láthatósága lassan javul, 16-án kerül legnagyobb nyugati kitérésbe, 23,2°-ra a Naptól. Ekkor egy órával a Nap előtt kel, de megfigyelésre kedvezőtlen helyzetben van. A hónap hátralévő részében az ekliptika egyre meredekebb állásszöge miatt a megfigyelhetősége kissé javul.
Vénusz: Ragyogó, fehér fényű égitestként látható napkelte előtt az északkeleti égen. A hónap folyamán bő másfél órával a Nap előtt kel. Láthatósága továbbra is változatlan, a Naptól való szögtávolságának csökkenése ellenére. Fényessége –3,9m, átmérője 13,7″-ről 11,9″-re csökken, fázisa 0,78-ról 0,86-ra nő.
Mars: A Halak csillagképben végez előretartó mozgást, de 3-a és 9-e között a Cet csillagkép sarkán is áthalad. Éjfél után kel, hajnalban kereshető a délkeleti-déli égen mint vörös színű égitest. Fényereje 0,6m-ról 0,5m-ra, látszó átmérője 6,4″-ről 7,2″-re nő.
Jupiter: Egyre lassuló előretartó mozgást végez a Halak, majd 25-étől a Cet csillagképben. Éjfél után kel, az éjszaka második részében látható sárgás fényű ragyogó égitestként a délkeleti-déli égen. Fényessége –2,3m, átmérője 39″.
Szaturnusz: Kezdetben előretartó, majd 5-től hátráló mozgást végez a Bak csillagképben. Éjfél körül kel, az éjszaka második felében megfigyelhető. Fényessége 0,6m, átmérője 18″.
Uránusz: Hajnalban kel, napkelte előtt látható a délkeleti ég alján. Előretartó mozgást végez a Kos csillagképben.
Neptunusz: Éjfél után kel, az éjszaka második felében kereshető a Halak csillagképben. Előretartó mozgása 28-án hátrálóba vált.

Csóvás égi vándorok

Idén tavasszal sokan reménykedtünk abban, hogy a C/2021 O3 (PANSTARRS) tartós látványosságot kínál még a nyár folyamán is, azonban az üstökös szétesett, amint arról hírportálunkon is olvasható cikk, Tóth Imre billentyűzetéből.

Májusról júniusra 24 darabra csökkent azon üstökösöknek a száma amelyeket egy maximum 200/800-as Newton távcsővel fotografikus módon valószínűleg meg lehet örökíteni. Ezek közül most is a fényesebbekre szeretnénk felhívni a figyelmet, amelyeket még kisebb távcsövekkel és akár vizuálisan észre lehet venni.

A teljes, kb. kéthetente frissülő lista elérhető a rovatvezetőnél az ustokoseszleles@gmail.com e-mail címen, vagy a Facebook Üstökös (Üstökös | Facebook ) csoportban.

19P/Borrelly. Az idős üstökös 2022.02.01. óta távolodik központi égitestünktől és a Földtől is, így fényességének már május végén 13 magnitúdó körül kellett volna alakulnia az előrejelzések szerint. Ezzel ellentétben a megfigyelések szerint még 12,5 magnitúdóval „ragyogott”, így jó eséllyel még júniusban is megfigyelhető lesz. Igaz ehhez vizuálisan már nagyobb 20 cm-es, vagy ezt meghaladó átmérőjű távcső szükséges, fotografikusan azonban még kisebb átmérőjű (7-15 cm) műszerekkel is elérhető. Fényessége várhatóan 1,5 magnitúdót fog csökkenni, miközben 1,88 CSE-ről 2,11 CSE-re távolodik a Naptól. A Földtől is távolodik 0,38 CSE-vel és a hónap végére már 2,77 CSE-re lesz tőlünk.

Felkeresése szinte egész éjjel lehetséges, mert majdnem cirkumpoláris az égitest, mégis inkább a napnyugta utáni órákat javasoljuk, amikor még magasan lesz a hónap elején-közepén a Hiúz (Lynx), majd a hónap végén már Kis Oroszlán (Leo Minor) csillagképekben. Ahogy halványodik és csökken mérete, úgy lehet egyre inkább összetéveszteni az üstökösökhöz hasonló kinézetű mélyég objektumokkal. Szerencsére júniusban csak a 14-16 közötti éjszakákon halad el két ilyen objektum, az NGC 2691 (fényesség: 13,1 magnitúdó; átmérő: 0,9 x 0,5 ívperc) és a NGC 2704 (fényesség: 13,5 magnitúdó; átmérő: 1,0 x 1,0 ívperc) galaxisok közelében 10-20 ívpercre megközelítve azokat. Az üstökös biztos azonosítása érdekében érdemes a csillagszerű maggal rendelkező ködös folt elmozdulását figyelemmel kísérni a többi csillaghoz képest.

A 19P/Borrelly égi útja 2022.06.01-30. között, kiemelve a 2022.06.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült

C/2019 T4 (ATLAS). Az üstökös a hónap elején, pontosabban 2022.06.09-én kerül napközelbe 4,24 CSE távolságban.

Az üstökös májusban közeledett a Naphoz, de közben távolodott a Földtől, ami ellensúlyozat a várt fényességnövekedést és inkább 12 magnitúdó körüli értéken stagnált a fényessége, ami miatt vizuálisan inkább közepes, vagy nagyobb távcsővel, fotografikusan akár kisebb műszerekkel is megfigyelhető volt és marad is.

Júniusban égi útja során a Kehely (Crater) csillagképből indulva lassan halad északi felé a Szűz (Virgo) csillagkép közepe irányába. Bár köztudomású, hogy a Szűz csillagkép hemzseg a galaxisoktól, amelyekhez nagyban hasonlíthatnak az üstökösök is (vizuálisan diffúz folt, kisebb-nagyobb központi sűrűsödéssel), de ebben a hónapban nem halad el olyan égterületen, ahol azonosítását ilyen jellegű mélyég objektum zavarná.

A C/2019 T4 (ATLAS) égi útja 2022.06.01-30. között, kiemelve a 2022.06.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült

C/2017 K2 (PANSTARRS). Tovább közeledik az üstökös a Naphoz és a Földhöz is, így jelenlegi 10,0 magnitúdós fényessége júniusban várhatóan még 0,7-1,3 magnitúdót fog emelkedni, így kisebb távcsövekkel akár vizuálisan is megfigyelhető. Több internetes portál már korábban azt jelezte, hogy az üstökös az idei nyár fényes égiteste lesz, de az eddigi fényességnövekedéséből ezt a következtetést korsai lenne levonni. Inkább a rendszeres megfigyelését szorgalmazzuk, így akár az elsők közt is lehetünk, akik egy esetleges kitörését, hirtelen felfényesedését figyelhetik meg.

Júniusban napnyugta után kereshető fel a keleti égen és szinte egész éjjel megfigyelhető lesz, ahogy lassan halad az égbolt többi csillagával együtt nyugati irányban. Az üstökös napról napra történő mozgásának fő iránya is Nyugat felé esik, miközben lassan déli irányba is halad. Június elején még a Kígyótartó (Ophiuchus) csillagkép keleti felében kell keresnünk, majd a hónap végére már a csillagkép közepén fogjuk megtalálni a vizuálisan korongszerű diffúz égitestet. Sötét ég alól fotózva halvány csóváját is megörökíthetjük.

Június 19-20-án éjszaka halad el az IC 4665 (fényesség: 4,2 magnitúdó; átmérő: 70 ívperc) jelű szórt csillagokkal rendelkező nyílthalmaz csillagai között. 22-én este pedig 6 ívpercre lesz a Kígyótartó második legfényesebb csillagától a Cebalraitól (β Oph; fényesség 2,7 magnitúdó).

A C/2017 K2 (PANSTARRS) égi útja 2022.06.01-30. között, kiemelve a 2022.06.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült

C/2017 K2 (PANSTARRS), 2022.05.26. 21:39 (UT)120/600 Refraktor + ASI 178MM; 19 x 120 s, Dr. Elek Tamás 

C/2020 V2 (ZTF). A Palomar-hegyi 1,2 m-es Schmidt-távcsővel a ZTF (Zwicky Transient Facility) program keretében 2020. november 2-án készített képeken találtak egy aszteroidaként azonosított objektumot, ami azonban más megfigyelők szerint üstökös jellegű aktivitást mutatott. A további megfigyelések azonban egy jól kondenzált és ezért majdnem csillagszerű megjelenésű égitestet, vagyis üstököst fedtek fel. Az elsődleges pályaszámítások szerint és az azóta bővülő megfigyelések alapján újraszámolt pályája alapján az üstökös parabola pályán 2,23 CSE közelíti meg a Napot, amihez majd 2023. május 8-án fog a legközelebb kerülni.

Az üstökös fényessége még csak 13,3 magnitúdó körüli – ezért vizuálisan csak nagyobb, fotografikusan már kis-közepes távcsövekkel is megfigyelhető -, de már most érdemes elkezdeni rendszeres megfigyelését. Erre gyakorlatilag ez egész éjszaka rendelkezésre áll, mivel a kométa cirkumpoláris és ez még hónapokig így is fog maradni. Jelenleg a Nagy Medve (Ursa Major) fejénél tartózkodik és ott mozog lassan déli irányba. A hónap során fényessége az előrejelzések szerint 0,5 magnitúdót fog emelkedni. Vizuálisan egy kicsiny ködpamacs látszik a csillagok között, míg fotografikusan már akár rövid csóvája is megörökíthető. Lassú mozgása ellenére azonosítása viszonylag egyszerű, mivel útja során nem kerül közel, vele összekeverhető mélyég objektum közelébe.

A C/2020 V2 (ZTF) égi útja 2022.06.01-30. között, kiemelve a 2022.06.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült

C/2020 V2 (ZTF)2022.05.20. 22:04 (UT), 120/600 Refraktor + ZWO ASI 178MM; Gain 100; 30 x 120 s, Bánfalvy Zoltán

Kapteyn csillaga

Jacobus Kapteyn holland csillagász (életéről a Meteor csillagászati  olvashatunk bővebben) 1898-ban, a Cape Durchmusterung készítése során egy igen nagy sajátmozgású csillagra lett figyelmes. Az M1 színképosztályú vörös szubtörpe 12,83 fényévre helyezkedik el a Pictor csillagképben. Fényessége 9m, ezért kisebb távcsővel vagy binokulárral is könnyen megfigyelhető. Égi helyzete miatt (deklinációja –45°) hazánkból nem látszik, de Dél-Európából már elérhető. Felfedezésének idején ez volt a legnagyobb sajátmozgású ismert csillag, „trónjáról” az 1916-ban felfedezett Barnard-csillag „taszította le”. Kapteyn csillagát napjainkban is a második legnagyobb sajátmozgású csillagként ismerjük. A számítások szerint 10 900 évvel ezelőtt került legközelebb Napunkhoz, alig 7 fényévnyire, azóta folyamatosan távolodik. Mérete 30%-a Napunkénak, azonban fénykibocsátása csupán 1,2%-a központi csillagunkénak, felszíni hőmérséklete mintegy 3500 K, fémtartalma alig 14%-a Napunkénak. VZ Pic néven BY Dra típusú változócsillag, amelynek néhány tized magnitúdónyi változását jelentős méretű csillagfoltok okozzák. Valószínűleg valaha az omega Centauri gömbhalmaz tagja volt. 2014-ben két bolygót fedeztek fel Kapteyn csillaga körül, közülük az elsőként felfedezett Kapteyn b csillaga lakhatósági zónájában keringő exobolygó.

Törpenóva a nyári égen: az AY Lyrae

A Lant csillagkép legismertebb törpenóvája a z1-2 Lyraetől fél fokra, egy jellegzetes csillagalakzat közelében található. A csillag kezdetben csupán általános U Geminorum (UG) besorolást kapott, ám az 1935 és 1977 közötti AAVSO adatok vizsgálata során több szupermaximumára is fény derült, így ma már az SU Ursae Majoris (UGSU) osztály képviselőjeként tartjuk számon. Az AY Lyr élesebb és halványabb közönséges maximumai meglehetősen gyakoriak, kb. 23,7 naponta következnek be, míg a néha 11m-t is meghaladó, hosszabb lefolyású szupermaximumai átlagosan 205,5 naponta jelentkeznek. A normál kitörések fényessége, így a csillagok közötti anyagáram két szupermaximum között egyre emelkedik.

Az UGSU típusú törpenóvák fénygörbéi szupermaximumok idején periodikus oszcillációkat (szuperpúpokat) is mutatnak. Ezek periódusa az orbitális periódushoz közeli, amplitúdójuk pedig 0,2–0,3m körüli. Vizsgálatuk az igen bonyolult fizikai folyamatok megértése szempontjából rendkívül fontos, ám bekövetkezésük pontos ideje kiszámíthatatlan, így az amatőrcsillagászok szerepe az időbeni riasztások tekintetében ezúttal is nélkülözhetetlen.

Ha napforduló, akkor szolárgráf-kihelyezés!

Nyári napforduló, téli napforduló – tanultunk róluk az iskolában. De valóban, hogyan térül-fordul égboltunkon a Nap? Megtudhatjuk, ha egész éven át fényképezzük égi helyzetét.
Az égbolt eseményei lassan történnek, a mai rohanó világban kinek van ideje estéről estére, avagy hajnalról hajnalra figyelni, hol nyugszik, hol kel a Nap, hogy pontosan megállapíthassa, mikor történik a legészakibb vagy a legdélibb napkelte/napnyugta? Szerencsére nincs is erre szükség, az emberiség alaposan kitapasztalta a Nap és az égitestek járását az elmúlt évezredek során.
Mégis érdekes látni, egyetlen felvételen pedig még szemléletes is, milyen hihetetlenül szélsőségesen „viselkedik” Napunk az égbolton, milyen széles utat jár be évről évre egünkön, napfordulótól napfordulóig. Ilyen felvételt rögzített kamerával érdemes készíteni, amely az égboltnak pontosan ugyanarra a részére néz,
A Nap éves égi útjának megörökítésére a legegyszerűbb módszert a lyukkamera biztosítja – a több hónapos, vagy akár féléves expozíció során keletkezett szolárgráfok gyönyörűen megmutatják a Nap útját, a derültebb, felhősebb időszakokat, és – igaz, elég homályosan – a tájat, az előtérben található épületeket, tornyokat, fákat is.
A hosszú expozícióhoz azonban „érzéketlen” detektor és „fényerőtlen” kamera szükséges. Előbbi célra megfelel a hagyományos fotópapír, utóbbira pedig egy henger, melynek belső palástjára illesztjük a fotópapírt, amely egy aprócska lyukon keresztül kap fényt – máris kész a lyukkamera! A kamera céljaira az egyszerű hengeres doboz vagy cső is megfelelő: fekete filmes doboz, vagy valamilyen nagyobb átmérőjű cső.

A 2014-es országos szolárgráf akció számára készült lyukkamera „használati” utasítást is kapott

A lyukkamerát stabilan rögzítjük valamilyen oszlophoz, tereptárgyhoz, és a kiszemelt célpont felé irányítjuk. A kamera látómezeje óriási, mintegy 170 fok lesz, a vignettálás miatt a széleken elmosódottabb lesz a kép. Ügyeljünk arra, hogy két napforduló közötti időszakra helyezzük ki a kamerát, ha a hosszú az expozíció közben bekövetkezik a napforduló, akkor a napívek átfedik egymást.

Sárközi József 2016-ban készítette ezt a nagyon látványos, fél évet átölelő féléves expozícióval készült szolárgráfot.

Sokan készítenek féléves expozíciót napfordulótól napfordulóig, tehát az egyedüli feladatunk türelmesen várni, majd az expozíció végén kivenni a fotópapírt a kamerából, és beszkennelni. Kedvező esetben – ha nem ázott be a kamera, – az eredmény különös, szinte földöntúli látvány lesz a lefényképezett tájra kupolaszerűen ráboruló napívekkel.

A szolárgráfok készítése hazánkban is egyre népszerűbb, további információkat találhatunk a témáról a szolargraf.blogspot.com oldalon.

Itt a nyár, itt a tábori szezon. Az MCSE ifjúsági tábora – az újholdas időszakok alakulása miatt – idén meglehetősen korán, június 29-én kezdődik, a helyszín ismét Vértesboglár. További információk cikkünkben találhatók.

Észleléshez készülődve vértesboglári táborunkban, 2018 nyarán.