Észleljük a Termékenység Tengerének különleges alakzatait!

Ez év november 14-e és 17-e között nagyon magasan delel a Hold, mintegy 65-68 fokkal emelkedik a látóhatár fölé. A mellékelt kis táblázat az ezekben a napokban a Bika és Ikrek csillagképekben tartózkodó Hold delelési magasságát, illetve fázisát mutatja.

 Dátum  delelési magasság
(fok)
fázis
(%)
 14.  66  99
 15.  68  95
 16.  67  88
 17.  65  79

 

A Hold ráadásul földközelben is lesz, november 15-én mintegy 353 ezer km-re lesz bolygónktól, ami 17-ére is csak 367 ezer km-re növekszik. A nagy delelési magasság tehát nagy, mintegy 33 ívperces látszó átmérővel párosul, ami igen kedvező feltételeket teremt a felszíni alakzatok megfigyelésére. A november 13-ai holdtölte után következő néhány napban a Termékenység-tengere (Mare Fecunditatis ) és annak érdekes, változatos geológiai alakzatai kerülnek a terminátor, a helyi naplemente közelébe. Ennek következtében a felszíni formák igen élesen, kontrasztosan, hosszú árnyékkal látszanak. A Luna-16 automatikus szovjet holdszonda 1970-ben talajmintát hozott a Földre a Mare Fecunditatis talajából, de a vidékről kevés felvételt készítettek a korábbi holdszondák az Apollo program idején, illetve az amatőrcsillagászok is ritkán észlelik ezt a vidékét. Érdemes tehát most felkeresni.

A Mare Fecunditatis és a peremén a szép, feltűnően nagy Langrenus kráter
(észak lent, Gurubi Gina Timea felvétele 2005. augusztus 20-án
22:48 UT-kor készült, MCSE Hold Szakcsoport).

 

A Mare Fecunditatis lávaanyaga a már korábban kialakult, mintegy 909-990 km átmérőjű nagyobb Fecunditatis-medencét töltötte ki eléggé nagymértékben, mintegy 480-680 km átmérővel, de viszonylag vékony rétegben. Az eredeti medence kora mintegy 4,2-4,6 milliárd év, vagyis pre-nektári, a feltöltés pedig mintegy 3,4 milliárd éves, tehát középső vagy késői imbriumi. Nyugati pereménél kisebb hegységek, meredélyek, valamint ezek közelében rianások vannak, például a Goclenius és Gutenberg kráterek közelében. A medence déli pereméhez egy kb. 250 km átmérőjű kisebb medence csatlakozik, ami azt sugallja, hogy a Fecunditatis-medencét két nagy becsapódás hozta létre, amelyek egymáshoz képest különböző időben történtek, de az is lehet, hogy ezek egy nagyobb kettős kisbolygó becsapódásakor egyidőben keletkeztek.

November 14-15-én a Fecunditatis-medence keleti pereménél levő és feltűnően nagy, mintegy 127 km (más forrás szerint 132 km), 2,6-4,9 km közötti mélységű Langrenus-kráter kerül a terminátor közelébe, valamint környezetében néhány szép és kevésbé ismert kráter megvilágítási viszonyai is kedvezőek lesznek. A 43 km átmérőjű Bilharz (Langrenus F), a 34 km-es Noanobu (Langrenus B), valamint a 29 km-es Atwood (Langrenus K) alkotta derékszög-alakzat a Langrenustól észak-nyugatra látszik és a szép  fotótéma lehet az asztrofotósok számára. A Langrenus korábban betűvel jelölt mellék-kráterei a nevüket a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) 1976-os grenoble-i kongresszusán kapták. A Langrenus-kráter a holdi rétegtani beosztás szerint erathosztenészi korú, ami középértékben mintegy 2,1 milliárd éves kort jelent. Külső formáját, méretét, szerkezetét tekintve a Copernicus-kráterre hasonlít, de ez utóbbi egy jóval fiatalabb, csak 800 millió éves . Egyébként a Langrenus-kráter egyike azon három holdfelszíni alakzatnak, amelyekben megfelelő műszerekkel úgynevezett idõszakos holdfelszíni jelenségeket (TLP-ket vagy LTP-ket) figyeltek és ezeket tudományos igénnyel dokumentáltak. A két másik terület az Aristarchus-plató, illetve az Alphonsus-kráter. Érdemes tehát a Langrenus-t TLP szempontból is rendszeresen megfigyelni, fotózni vagy rajzolni.

Szép rajz a Langrenus-kráterről és környezetéről. A közelben a derékszöget formáló három kis kráter:
a Bilharz (jobb szélső), Noanobu (lent) és Atwood (a derékszög csúcsánál) is jól látszik
(rajz: Bognár Tamás, 2007. szeptember 28., MCSE Hold Szakcsoport).

 

A Mare Fecunditatis sem egy sima aljzatú holdi medence, hanem kisebb-nagyobb kráterek, rianások és hosszúkás, kígyózó kiemelkedések (dorsa-k) teszik változatossá, érdekessé a felszínét. November 16-ára a medence keleti pereme már eltűnik a holdi éjszakában, de a Goclenius- és Gutenberg-kráterek, valamint rianásaik még jól megfigyelhetők leszek. Külön figyelmet érdemel a Messier A és B kettős kráter is, amelynek valószínűleg egy kettős kisbolygó súroló, tehát a helyi horizonthoz képest alacsony szögű becsapódásával keletkezhetett. A Mare Fecunditatis alakzatain kívül 15-én terminátor közelébe kerül a Mare Crisium (Válságok Tengere) nyugati részén lévő Yerkes fantomkráter is, ami egy kiterjesztett szárnyú albatroszra emlékeztet. A terminátortól még kissé távolabb vannak a Nectaris-medence és annak sejtelmes fantomkráterei, délebbre pedig a nagy, töredezett aljzatú Petavius-kráter, a Rheita-völgy, a Janssen-kráter és vidéke látható. Észak felé sétálva a holdfelszínen távcsövünkkel megfigyelhetjük a Posidonius, Atlas, Hercules krátereket is, amelyek rövidesen a terminátor közelébe kerülnek.

A nagy holdfázis idén sajnos nem kedvez a hold felszínébe csapódó Leonida meteorok megfigyelésére, pedig a korábbi években számos sikeres észlelés történt, amikor is a Hold éjszakai oldalán könnyen videókamera végre lehetett kapni a becsapódások halvány fényfelvillanásait.

Forrás:
Ciel et Espace 2008. november (462. szám) 74. o.

Ajánljuk...