Égi kalendárium, 2023. december: tengeri szörny és démoncsillag, meteorzápor, üstökösjárás…
Beköszöntött a december, itt a tél és a varázslatos téli égbolt. Érkeznek a Geminidák, az év legszaporább meteorraja. Figyeljük meg a démoncsillag, az Algol elhalványodásait. Tartsuk szemmel a Jupitert, kövessük felhőzetének kavargását. Észleljük az üstökösöket!
A bolygók járása
Merkúr. December 1-jén egy órával nyugszik a Nap után. 4-én van legnagyobb keleti kitérésben, 21,3°-ra a Naptól. Láthatósága tovább javul, ahogy az ekliptika hajlásszöge nő a látóhatárhoz viszonyítva. 10-én egy és negyed órával a Nap után nyugszik, ez idén a második esti láthatósága. Ezután megfigyelhetősége gyorsan romlani kezd. 22-én alsó együttállásban van a Nappal. A hajnali égre átkerülve 25-én már több mint fél órával a Nap előtt kel. A hónap végén már majdnem másfél órával kel a Nap előtt, újabb kedvező hajnali láthatóságot biztosítva.
Vénusz. A hajnali délkeleti égen ragyog. Láthatósága – noha továbbra is kiváló – fokozatosan romlik. A hónap elején még közel négy, a végén három órával kel a Nap előtt. Fényessége ‒4,2 magnitúdóról ‒4,0 magnitúdóra, átmérője 17,1”-ről 14,2”-re csökken, fázisa 0,68-ról 0,78-ra nő.
Mars. Előretartó mozgást végez a Scorpius, majd 5-étől az Ophiuchus csillagképben, 31-én pedig átlép a Sagittariusba. A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. Fényessége 1,4m, látszó átmérője 3,7”-ről 3,9”-re nő.
Jupiter: Egyre lassuló hátráló mozgást végez az Ariesben, 31-én látszólag megáll. Hajnalban nyugszik. Fényessége ‒2,7 magnitúdó, átmérője 46”.
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez az Aquariusban. Napnyugta után a délnyugati ég alján kereshető, késő este nyugszik. Fényessége 0,9 magnitúdó, átmérője 17”.
Uránusz: Az éjszaka nagyobb részében kereshető, hajnalban nyugszik. Az Ariesben végzett hátráló mozgása a hónap közepétől lassulni kezd.
Neptunusz: Az esti órákban figyelhető meg, hátráló mozgása 6-ától előretartóvá válik. Előbb az Aquariusban, 11-étől ismét a Piscesben látható. Késő este nyugszik.
A Cet csillagkép
A görögöknél a Cet az Andromédával kapcsolatos mondakörben szerepel. Céfeusz, az etióp király felesége, Kassziopeia azzal dicsekedett, hogy ő szebb a tengeristen, Néreusz lányainál a Nereidáknál. Haragjában Néreusz egy tengeri szörnyet, a Cetet (görögül Ketos Aithiopios, Etióp Cethal) küldte azzal a feladattal, hogy Céfeusz országának partvidékét rombolja szét és zárja el a kikötőt. Ammon papjainak jóslata szerint Céfeusz csak azzal mentheti meg országát, ha gyönyörű szép leányát, Andromédát felajánlja a tengeri szörnynek. Ezért hát, egy tengerparti sziklához láncolta, és várta a rettenetes eseményeket. Azonban éppen arra járt szárnyas lován, a Pegazuson a hős Perzeusz. (A mese más változata szerint szárnyas sarujával röpködött.) Meglátta a megláncolt hercegnőt és azonnal beleszeretett. Mint egy sas csapott le a magasból az Andromédához közeledő tengeri szörnyre, akit a vízre vetett árnyékával megzavart, majd Pallasz Athénétől kapott varázskardjával rátámadt. Perzeusz a jobb vállába döfte kardját. A szörny üvöltött, vonaglott, tekergőzött és hatalmas állkapcsaival próbálta elkapni támadóját. Perzeusz újra támadt és sikerült kardját a szörny bordáin keresztül a szívébe döfnie. Az elpusztult fenevad bomló teste még sokáig feküdt a tengerben a kikötő bejáratánál. Van olyan változat is, hogy Perzeusz elővette tarisznyájából Medusza levágott fejét és felmutatta a Cetnek. A kígyóhajú Gorgó fej látványától a tengeri szörny menten kővé dermedt. Mint ahogy a mesékben lenni szokott, Perzeusz feleségül vette Andromédát, aki számos gyermekkel ajándékozta meg. A történet valamennyi szereplője természetesen az égre került. Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy a görög mítosz helyszíne nem a mai értelemben vett Etiópia, hanem egy hasonló nevű tartomány az egykori Föníciában. Szomszédságában volt Iope, vagy Joppa városa, ahol állítólag egy vörös vizű forrás fakadt a tengerparton. A helybeliek azt mesélték, hogy Perzeusz ezen a helyen ölte meg a Cetet. A Cet ugyan nem állatövi csillagkép, de az ekliptikához való közelsége miatt a bolygók némelyikének a Földről látszó pályája keresztülhalad rajta. Még inkább igaz ez a nagyobb inklinációjú kisbolygókra. Például a Vestát ebben a csillagképben fedezte fel Wilhelm Olbers német csillagász 1807-ben.
Meteor csillagászati évkönyv 2024. Évkönyvünk ismét sok-sok előrejelzéssel, érdekes ismeretterjesztő cikkel tájékoztat a 2024-es jelenségekről, előrejelzéseket közöl, jeles csillagászok évfordulós megemlékezéseit közli, továbbá cikkeket, beszámolókat a hazai csillagászati intézmények tevékenységéről. További információk megrendelés itt.
Algol-minimumok
Az égbolt leglátványosabb fedési kettőscsillaga az Algol (béta Persei). Szabad szemmel is jól követhetők mély minimumai. Algol-minimum előrejelzések (KözEI): december 9-én 7h, 12-én 3h, 15-én 0h, 17-én 21h, 20-án 18h.
Decemberi meteorrajok
Az év legszaporább meteorraja a Geminidák. Idén kedvező lesz maximuma, az IMO előrejelzése szerint december 14-én 19 órakor (UT) következik be (ZHR=150). Újhold december 13-án lesz, idén a Geminidákat zavartalanul észlelhetjük.
Az év legszaporább meteorraja a Geminidák, amely lényesen több hullócsillagot produkál, mint a nevezetes augusztusi Perseidák, azonban a hideg téli éjszakákon sokkal kevesebben tartózkodnak kinn a szabadban, ezért a decemberi meteorzápor kevésbé népszerű illetve közismert. A meteorok radiánsa (kisugárzási pontja) az Ikrek fényes csillaga, a Castor közelében található néhány foknyira. A raj tagjai december 7-e és 17-e között jelentkeznek, a maximum éjszakája 14/15-én lesz. Óránként maximálisan 120-140 meteor észlelhető elméletileg, azonban a gyakorlatban egyetlen észlelő ennél jóval kevesebb meteort figyelhet meg. Idén a Geminidák kedvező körülmények mellett érkeznek, holdfény nem zavarja látványukat (újhold: december 14-n). A meteorok látványát a települések fényszennyezése zavarja, elnyomja ezért célszerű a zavaró lámpáktól minél távolabb figyelni az égboltot. A raj egész éjszaka észlelhető. Lehetőleg jó körkilátású észlelőhelyről figyeljük a jelenséget, és öltözzünk fel melegen!
„Wirtanenidák”. Az 46P/Wirtanen-üstökösből származó meteorok lehetséges hullására hívja fel a figyelmet Ye és Jenniskens. Az új raj csúcsa 2023. december 12. 10:54 UT-ra várható, a radiánsa RA=7,28°, D=–38,63°. A rajtagok sebessége csupán 10,25 km/s körül várható, és ezért halványak is lehetnek. Az észlelési körülmények Óceánia észak-nyugati részén lesznek a legkedvezőbbek
Nagyfokú hasonlóság mutatkozik a C/2023 P1 Nishimura-üstökös és a σ Hydridák pályaelemei között John Greaves szerint (eMeteorNews). Egyelőre nem tudni, mennyiben befolyásolja ez a körülmény a raj idei jelentkezését. A σ Hydridák maximuma általában (nem szökőévben), így idén is, december 9-éra esik. (Az IMO katalógusa alapján a raj aktivitása december 3. és december 20. közé esik, december 9-i maximummal, ZHRmax=7, a radiáns (közelítő) koordinátái: RA=125° D=2°).
Amatőrcsillagászok kézikönyve – ott a helye minden amatőrcsillagász karácsonyfája alatt! Kötetünk a színvonalas és lehetőség szerint rendszeres észlelőmunkához nyújt segítséget, sorra véve az amatőrcsillagászat hagyományos megfigyelési területeit, figyelembe véve a hazai amatőrök egyre bővülő lehetőségeit. Segítséget nyújt azoknak, akik tájékozódni szeretnének arról, hogy milyen programokba kapcsolódhatnak be, milyen területeken végezhetnek értékes munkát akár kedvtelésből, akár abból a célból, hogy észleléseiket a csillagászat tudománya is hasznosítsa. További információk, megrendelés itt.
A legfényesebb kisbolygó
Jól kezdődött a XIX. század a felfedezések tekintetében. 1801. január 1-jén Piazzi felfedezte az (1) Cerest, ezzel megkezdődött a Mars és a Jupiter közötti terület feltérképezése. 1807-ig még további három kisbolygóra bukkantak a csillagászok: (2) Pallas (1802), (3) Juno (1804), (4) Vesta (1807), majd következett egy közel négy évtizedes szünet. A kisbolygók (aszteroidák, planetoidák) csak távcsővel figyelhetők meg, de még távcsővel nézve is csillagszerűek – innen közkeletű elnezésük: aszteroida.
Mind közül a legfényesebb a (4) Vesta, amely kedvező esetben akár szabad szemmel is megfigyelhető. A Vesta átmérője 525 km, ezzel a Ceres után a második legnagyobb égitest a fő kisbolygóövben. Keringési ideje 3,63 év, naptávolban 2,57, napközelben 2,15 CSE-re húzódik pályája. Ennek megfelően oppozícióban erősen változik látszó fényessége, kedvezőtlen esetben 8,5 magnitúdós, kedvező helyzetben pedig akár 5,1 magnitúdós fényességet is elérhez.
Idei oppozíciója december 21-én lesz, fényessége 6,4 magnitúdó. Az Orion és a Gemini határvidékén, csillagokban meglehetősen gazdag területen tartózkodik. Égi helyzete igen kedvező, sötét, vidéki, fényszennyezéstől mentes égen megkísérelhetjük szabad szemmel is megpillantani, kereséséhez binokulárt, kis nagyítású távcsövet használjunk.
Csóvás égi vándorok
A decemberi bő ajánlónkban 29 olyan üstökös szerepel, melyeket fotografikusan egy 200/800-as tükrös távcsővel inkább több, mint kevesebb sikerrel kereshetünk fel és figyelhetünk meg, de közöttük található több olyan is, amit vizuálisan egy közepes (12-20 cm átmérőjű) távcsővel is sikerrel célba lehet venni. Utóbbiakat szeretnénk most ajánlónkban bemutatni. Akit pedig a tejes lista érdekel, az vegye fel a kapcsolatot a rovatvezetővel az ustokoseszleles@gmail.com e-mail címen, vagy csatlakozzon a Facebook Üstökös (Üstökös | Facebook ) csoporthoz.
Aki pedig csak gyönyörködni akar a kométákról készült megfigyelésekben, annak érdemes felkeresni az MCSE Észlelésfeltöltő oldalát (https://eszlelesek.mcse.hu), ahol akár regisztráció nélkül is válogathat a szép és érdekes képek között.
12P/Pons-Brooks
A Naphoz és a Földhöz is közeledő 12P/Pons-Brooks üstökös a hosszú téli éjszakáknak köszönhetően az esti és a hajnali órákban is megfigyelhető, csak éjfél körül kerül a horizont alá. Éppen ezért érdemes vagy napnyugta után, vagy napkelte előtt nem sokkal felkeresni, amikor még nem süllyedt, vagy már kiemelkedett a sűrűbb légrétegekből. A Lant (Lyra) csillagképben halad keleti irányba a kométa, miközben fényessége előrejelezhetetlen. Ennek oka, hogy az üstökös a Naphoz közelítve hajlamos nem várt kitörésekre, aminek hatására a korábban 12,8-11,3 magnitúdó körüli jelzett fényesség értékre nagyságrendeket nőhet és akár a 8-9 magnitúdót is elérheti. A kitörés után a kidobódó anyag felhő tágul, így az kitöréskor még fényes csillagszerű maggal látszó üstökös egyre diffúzabb lesz és kómája is hatalmasra nőhet. Összfényessége általában nem változik, de a mag fényessége csökken. A ktöréskor akár kisebb távcsövekkel, még binokulárokkal is megfigyelhető, de a diffúzabb kóma kialakulásakor más legalább kisebb (5-12 cm átmérőjű távcsövekkel érdemes felkeresni. A közepes átmérőjű távcsövekkel rendelkezőknek nem fog gondot okozni az észrevétele. Erre azonban 4-7 közt figyelni is kell, mivel az üstökös ekkor halad el az égbolt egyik legfényesebb csillaga az α Lyr, vagy Vega (A komp: 0,09 magnitúdó; B komp: 9,5 magnitúdó; szeparáció: 83,7 ívmásodperc) kettőscsillag mellett. Egy ilyen fényes csillag közelében elég nehéz észrevenni a nála nagyságrendekkel halványabb üstökös ködös foltját. A két égitest 6-án a nappali égen kerül egymáshoz a legközelebb 27 ívpercre, de előtte és az utána való esete is nagyon közel lesz a csillaghoz. Az üstökös biztos azonosítása érdekében várjuk meg, míg a háttércsillagokhoz képest elmozdul, vagy fél-egy órával később újra keressük fel a már elmozdult üstököst. Hasonlóan kell eljárnunk 10-én is, amikor a 12P/Pons-Brooks üstökös most már a sötét égen 31 ívpercre megközelíti a ζ Lyr (fényesség: 4,3 magnitúdó) többes rendszert. Már 25-én este is közel lesz a NGC 6791 (fényesség: 9,5 magnitúdó; átmérő: 10 ívperc) nyílthalmazhoz, de 26 hajnalban a halmaz előtti elvonulását is megnézhetjük, fényképezhetjük.
C/2017 K2 (PANSTARRS)
Decemberben mind a Naptól, mind a Földtől távolodik a C/2017 K2 (PANSTARRS) üstökös. Remélhetőleg fényessége csak szép lassan fog halványulni, pont úgy, ahogy közeledésekor is lassan és fokozatosan fényesedett fel. Így lehetőségünk lesz akár még 1-2 évig megfigyelni ezt a hosszúperiódusú égi vándort. Erre december hónapban szinte egész éjszaka lehetőség lesz. Az üstökös az Egyszarvú (Monoceros) csillagkép leg nyugatabbi részéről halad nyugat-északnyugati irányba az Orion csillagképbe. A hónap végére már az Orion övétől délre lesz megtalálható. Fényessége várhatóan a hó elejei 12,3 magnitúdós értékről csak 12,8 magnitúdóig fog csökkenni, így közepes (12-25 cm) átmérőjű távcsövekkel még elérhető lesz.
December 1-5 között halad át az Egyszarvú olyan vidékén, ami tele van reflexiós ködökkel, mint az NGC 2182 (fényesség: 9 magnitúdó; átmérő: 2 x 2 ívperc), NGC 2170 (fényesség: 9,5 magnitúdó; átmérő: 2 x 2 ívperc); vdB 68 (fényesség: 9,5 magnitúdó); vdB (fényesség: 11,4 magnitúdó). Ezek a ködösségek az üstökössel az előtérbe szép fotótémát kínálnak. Talán még ennél is szebb és könnyebben fotózható lesz az üstökös a december 27-31 között, amikor az Orion övének leg keletebbi csillagához a ζ Ori (A komp: 1,88 magnitúdó; B komp: 3,7 magnitúdó; szeparáció: 2,16 ívmásodperc) szoros kettőstől 1 fok 20 ívmásodpercre lesz délre. Nem is említenénk meg ezt az együttállást, ha nem lenne itt a ζ Oritól szintén déli irányba az IC 434 (fényesség: 7,3 magnitúdó; átmérő: 60 x 10 ívperc) reflexiós ködbe ágyazva egyik leghíresebb sötét köd a B33 (átlátszatlanság 4; átmérő: 4 ívperc), vagy más néven Lófej-köd. Elég nagy látómezővel a ködösségek és az üstökös szép kompozíciót kínál az asztrofotósoknak.
62P/Tsuchinshan
A 62P/Tsuchinshan üstökös december 24-ig közeledik a Naphoz, ezért aktivitása és várhatóan fényessége is nőni fog, majd túljutva perihéliumán mindkettő elkezd csökkenni. Ennek ellenére a fényessége várhatóan mégsem fog csökkenni, mivel a Földhöz egész hónap folyamán közeledni fog. A fentiek miatt a hónap elejei kezdeti 10 magnitúdós fényessége a hónap közepére eléri a 9,2 magnitúdót, amit aztán meg is tart. Ezzel a fényességgel vizuálisan már a kisebb (5-12 cm) átmérőjű távcsövekkel is kényelmes célpont lehet. Este 9 után kel, de egész éjszaka megfigyelhető lesz, ahogy az Oroszlán (Leo) csillagkép fejétől eljut a fekvő Oroszlán lábáig, keresztül szelve az egész csillagképet.
5-én estétől 7-én hajnalig a helyét könnyű lesz megtalálni az η Leo (fényesség: 3,49 magnitúdó) nagyon szoros kettős közelében. 5-én még a csillagtól északnyugatra 40 ívpercre, majd 7-én hajnalban már kelet-északkeletre tőle 51 ívpercre. 16-án északra halad el az NGC 3346 (fényesség: 11,7 magnitúdó; átmérő: 2,7 x 2,6 ívperc) spirálgalaxis mellett 34 ívpercnyire megközelítve azt. 20-án hajnalban és 21-én esete az NGC 3485 (fényesség: 11,8 magnitúdó; átmérő: 2,4 x 2,2 ívperc) és az NGC 3489 (fényesség: 10,3 magnitúdó; átmérő: 3,6 x 2,2 ívperc) galaxisok közelében lesz felkereshető. Azonosításához mindenképpen várjuk meg az elmozdulását a környező csillagokhoz képest, nehogy a galaxisokkal keverjük össze. Hazánkból sajnos nem lesz látható, ahogy 26-án a nappali órákban elhalad az úgynevezett Leo Tripletet alkotó NGC 3628 (fényesség: 9,5 magnitúdó; átmérő: 13,1 x 3,1 ívperc), az M 65 (fényesség: 9,3 magnitúdó; átmérő: 9,8 x 2,9 ívperc) és az M 66 (fényesség: 8,9 magnitúdó; átmérő: 9,1 x 4,1 ívperc) galaxisok között. Útja során az NGC 3628 galaxist 6 ívpercre fogja megközelíteni. A megközelítést akár 26-án hajnalban, akár 27-én este érdemes megfigyelni, megörökíteni.
103P/Hartley
Decemberben tovább csökken a fényessége a 103P/Hartley üstökösnek. Ennek oka, hogy jelentősen túljutott napközelpontján és aktivitása csökkenni fog. Ugyanakkor a Földtől is egyre távolabb kerül, ami szintén ront a megfigyelhetőségén. A várható fényességcsökkenés a hónap folyamán 1,5 magnitúdó lesz, így vizuálisan már inkább a közepes átmérőjű távcsövekkel érdemes felkeresni, fotografikusan azonban még a kisebb átmérőjű távcsövekkel is könnyen megörökíthető lesz a hónap végéig várhatóan csak 11 magnitúdó környékére halványuló vándor.
Egész hónapban lassan mozog az Északi Vizikígyó (Hydra) feje alatt, először dél felé, majd fokozatosan fordul nyugati irányba. Útja során csillagokkal telehintett égi háttér előtt halad el, de a közelében nem lesz egyetlen olyan objektum (galaxis, halmaz vagy ködösség) sem, amivel össze lehetne keverni. Így ha az adott égterületen egy ködös kis foltot látunk, akkor majdnem biztosak lehetünk abban, hogy a halványuló 103P/Hartley üstököst találtuk meg.
(Kaposvári Z., Mzs, Nmá, Gesztesi Albert, Sgr, Zag)
Észlelések feltöltése: https://eszlelesek.mcse.hu/
MCSE-tagtoborzó 2024!
Amatőrcsillagászat? Magyar Csillagászati Egyesület! Minden korosztályból várjuk azokat, akik szeretnék tudásukat bővíteni, megfigyeléseket végezni, és tagdíjukkal, akár önkéntes munkával is támogatnák a csillagászat népszerűsítését, az amatőrcsillagászat művelését.
- A Magyar Csillagászati Egyesület tagjai illetményként kapják a távcsöves megfigyelőmunkához alapvető információkat nyújtó Meteor csillagászati évkönyvet;
- a Meteor című, havonta megjelenő csillagászati folyóiratot;
- az MCSE tagjai ingyenesen látogathatják a Polaris Csillagvizsgáló programjait, jelentkezhetnek szakköreibe, kedvezményesen vehetnek részt az Egyesület táborain, rendezvényein,
- árengedményt kapnak az egyesületi kiadványok megvásárlásakor;
- és végül, de nem utolsósorban: a legnagyobb létszámú hazai csillagászati közössétghez tartozhatnak!
Belépés az MCSE-be itt!