Mélyégszűrők összecsapása

A vizuális mélyégszűrők alapvető garnitúrájához juthattam hozzá a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Tehetség Programjának Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíja elnyerésével. A cél a Tejút legismertebb diffúz ködeit végigjárni vizuálisan, és a különböző szűrőkkel leészlelni őket, 2025 augusztusáig minél többet. Talán a többi észlelő kap egy támpontot a választáshoz, és remélhetőleg sikerül néhány tévhitet eloszlatni.

A CLS, UHC és OIII szűrőkből a Castell márkájú van meg, mindegyik 2” méretben. Az UHC megvan 1,25” méretben is. H-bétából van nekem Castell és Astronomik is, mindkettő 2”. A kettő között van egy minimális érezhető különbség utóbbi javára. Néhány alkalommal kölcsönkértem egy Explore Scientific 2” és egy Astronomik 1,25” H-bétát. A szűrők kihasználását néhány új, pályázatból szerzett okulár is segítette. Egy zoom okulár nagyon kényelmessé teszi az észlelést, vele okulárok és szűrők váltogatása nélkül is több szemszögből lehet megvizsgálni az adott objektumot. Arra is jó, hogy a részletes tanulmányozáshoz praktikus módon kiválasszuk a nagyítást, amelyet aztán egy másik, a beállított fókusszal megegyező okulárral folytathatunk.

Általános tapasztalatok

CLS: emissziós ködökhöz mindig jól jön. Legtöbbször az UHC-hoz hasonló, kevésbé kontrasztos és részletes látvány. Reflexiós ködöknél az észlelőhely, objektum és nagyítás csak bizonyos kombinációjánál működik jól, de akkor csak ez használható. Igazán jó égen már inkább csak elvesz belőlük. Ködökön kívül másra nem jó. Elméletileg a reflexiós ködöket és galaxisokat ugyanúgy rontania kéne, de a gyakorlatban a ködök általában kiterjedtek és a fényes háttérrel terhelt gyengébb nagyításokat igénylik, ezért lehet a különbség.

UHC: a legjobb ár-érték arányú szűrő. Ez a leghasználhatóbb szűrő a legtöbb emissziós ködnél. A csillagokat még annyira nem bántja, mint az OIII, élvezetes látványt nyújt. A legfényesebb ködök bordó árnyalatúak, de elképzelhető, hogy csak a csillagok miatt éreztem így. Drámai hatást lehet vele elérni néha. Például az Orion-ködnél, amiről azt gondolnánk, már nem lehet hova fokozni, ez a szűrő szépen kirajzolja a haló részleteit, a külső halvány körív az Ióta Ori-nál zárul, és nem kell a szemet sem kifolyatni.

Ha vannak reflexiós ködök a látómezőben, ez a szűrő nem bántja különösebben őket. Extrém esetben még javíthatja is láthatóságukat, még ritkábban, mint a CLS.

OIII: jól használható, ritkán a legjobb. Szupernóva-maradványoknál és Wolf­–Rayet-csillagok ködeinél teljesít az élen. Csillagkeletkezési régióhoz tartozó HII-régióknál általában jól működik, ha a gerjesztő csillagokhoz közeli középső tartomány sűrű és nincs takarásban. Sokszor hasonlít az UHC-hoz, de csak a ködök belső régióit mutatja igazán kontrasztosan. A csillagmező ezzel a szűrővel jelentősen megritkul. A csillagok elvesznek a ködben, UHC-val kellemesebb látvány.

Az OIII eredményesen bevethető planetáris ködök pásztázó nagyítással történő keresésénél, látványosan megkülönbözteti a csillagoktól.

A reflexiós ködöket letörli, jó esetben is kismértékben rontja az OIII, ezzel lehet talán valamennyire beazonosítani őket vizuálisan, bár létezik néhány emissziós köd (pl. M43), amire szintén nem jó az OIII.

Az OIII-ról mondják, hogy kistávcsőnél túl sokat levesz, ezért UHC-t érdemes helyette. Ezt én nem tudom megítélni, mivel a legkisebb műszer, amit ebben az észlelőprogramban használtam, 15 centiméter átmérőjű volt. A 11 centis távcsővem 1,25”-ös méretet fogad csak. De ha meggondoljuk, amúgy is az UHC a jobb beruházás, hiszen az OIII kevés esetben múlja csak felül még nagyobb műszernél is. Kérdés, hogy az OIII-ködöknél a kistávcső mennyire jól teljesít a szűrővel. Az is elképzelhető, hogy az OIII sötét képe a planetáris ködöknél játszik szerepet. Én planetárisokat csak elvétve nézegettem, amióta a szűrők nálam vannak, de eddig (nagyobb távcsővel) azt tapasztaltam, hogy az UHC és az OIII között alig van különbség. Ezt kéne még kistávcsőben leellenőrizni.

H-béta: Általában javít a látványon, a CLS-hez hasonló mértékben. Planetáris ködöket el tudja rontani. Ritkán ez a legjobb szűrő egy adott objektumnál. Ott érdemes bevetni, ahol nincs ionizált oxigén, például HII-régiók külső régiói, ritkásabb, gyengén gerjesztett ködösségek. Van, hogy más részleteket mutat, mint az OIII, akkor ki tudják egészíteni egymást. A csillagmező nem olyan zavaróan ronda, mint OIII-nál (talán a kék szín miatt), de itt is sokat levesz. A háttér nagyon sötét, sokszor a köd is, még ha új részleteket is mutat. A H-bétáról elterjedt, hogy csak 2-3 ködre jó, amely szerencsére nem igaz. Számos objektum látványát emeli, legfeljebb nem is ez a szűrő a legnagyobb mértékben. Azok a ködök, amelyeknél a H-béta a legeredményesebb, valóban nincsenek sokan, de számuk nem 2 körüli, hanem legalább tízszer ennyi.

***

Nagyon ritkán fordul elő, hogy egyszerre több szűrő is azonosan jól használható. Ez abban nyilvánul meg, hogy a lehető legkönnyebb megpillanthatóság mellett is eltérő részleteket, körvonalakat hoznak elő, tehát együtt mutatják a legtöbbet, érdemes is mindegyiket használni.

Nagy felületi fényességű planetáris ködöknél egy bizonyos távcsőátmérő felett már nem láttam értelmét UHC vagy OIII használatának. Már minden látszott, amit csak kívántam. Volt, hogy a szűrő megölte a belső részleteket, azok belevesztek a ragyogásba.

Túl nagy fényszennyezésnél már nem tudják a szűrők sem a helyzetet megmenteni, ilyenkor nem tudnak csodát tenni. Azért írom, hogy ilyenkor, mert használható égnél nagyon hasznos tud lenni egy UHC, nem csak könnyebbé teszi a részletek megpillantását, hanem eleve sokszor nem látszanak nélküle. A keskenysávú szűrőknek fényszennyezés nélkül is van létjogosultságuk, valamennyi háttér mindig van, és a ködök különböző komponenseiből jövő fényt választhatjuk el és vizsgálhatjuk (lásd Hubble-paletta).

Az alábbi eredményeknél megemlítem az Interstellarum Deep Sky Atlas (Cambridge) szerinti legjobb szűrőt is. Az eltérések a márkák közötti eltérő minőségből és felhasználási célból (UHC-ból sokfélét lehet kapni), elérhető égboltból, használt műszerből és nagyításból származhatnak, így ezt a bemutatást is ennek tudatában érdemes végigolvasni. A használt műszerek és nagyítások tekintetében különben is eléggé inhomogén ez a felmérés, de szerintem ez belefért, maguk az objektumok igen különbözőek, én meg minél több mindent igyekeztem kipróbálni.

A jegyzeteknél mindig ugyanabban a sorrendben írom a szűrők képét a könnyebb áttekinthetőségért, de a füzetemben nem feltétlenül így voltak, ezért az összehasonlítások helyenként fura logikájúak lehetnek. Egy ponton áttértem arra, hogy a CLS-t az UHC után csavartam az okulárba, így a szemszoktatás talán kevésbé torzította el az UHC felsőbbrendűségét.

A legfoglalkoztatottabb műszerem az engem minden alkalommal lenyűgözni képes kis-közepes 150/1200-as Newton-teleszkóp volt. Az ég a budapesti külvárosi észlelőhelyet (amelyet jelzek) kivéve Bortle 4-es volt. Az objektumokkal galaktikus hosszúság szerint haladok. A rajzokat mind én készítettem, a csillagmezőt mindig szűrő nélkül vetettem papírra.

NGC 896 (Halfej-köd), IC 1795: 150/1200 T, 40 mm 69° okulár (30x, 138’ LM)

A Szív-ködhöz csatlakoznak, de könnyebben megfigyelhetők, nem bánják a kicsivel nagyobb nagyítást sem. Azt máig nem tudnám megmondani, melyik jelzés mire vonatkozik pontosan, így a kettőt egybeveszem, igazából távcsőben is egybefüggő a látvány.

Szűrők hatása:

• – könnyen látszanak, binokulárban is ez az első részlet a Szív-ködből, amit észreveszünk
• C jóval könnyebb, egyértelműbb körvonal
• U jobb, mint a CLS
• O CLS és UHC között, egyedi részletet nem láttam
• legjobb: U (Interstellarum szerint is UHC)
• használható: C, O

IC 1805 (Szív-köd): 150/1200 T, 40 mm 69° (30x, 138’)

Még binokulárral is csak nagyon nehezen látszik belőle bármi a halmazon és az NGC 896/IC 1795 folton kívül. H-béta szűrővel felhősödés nem volt szerencsém megfigyelni őket, de nem számítok semmi extrára.

• – Melotte 15 körül és mögötte halvány derengés
• C valamivel nagyobb és könnyebb, a Markarian 6 (=Stock 7?) felé tartó ív bizonytalan
• U jobb, mint a CLS
• O legnagyobb felület, ívek sejthetők, halmaznál erős derengés
• legjobb: O (Interstellarum: U)
• használható: C, U

IC 1848 (Lélek-köd): 150/1200 T, 40 mm 69° (30x, 138’)

Ez jóval könnyebb, mint párja, az IC 1805, binokulárral a területre érkezve már azonnal látszik. A körvonala nem teljesen olyan, mint a fotókon, de felismerhető. A halmazok nem annyira feltűnőek, mint szomszédjánál, eddig még nem azonosítottam be pontosan őket.

• – hosszúkás, halvány derengés
• C nagyon könnyű, szépen mutatja a körvonalát és benne egy sötét sávot
• U hasonló, mint CLS-sel, diffúzabb
• O nem annyira jó a körvonal, mint CLS-ben, de belseje fényes, inhomogenitások látszanak
• legjobb: C, U, O (Interstellarum: H)

Kár, hogy pont a H-béta maradt ki. Később már elfeledkeztem visszanézni rá. Szerencsére a többi szűrővel is elégedett vagyok, igazán jó élmény volt ez a csillagköd.

Ced 19, NGC 1432, NGC 1435 (Merope-köd): 150/1200 T, 40 mm 69° (30x, 138’)

Budapestről, kertvárosi környezetben CLS nélkül nem láttam, azzal viszont gyönyörűen. Lovasberényből viszont csak alig javult a kép, szűrő nélkül is csodálatosan látszott a ködösség.

IC 405 (Lángoló csillag-köd): 150/1200 T, 40 mm 69° (30x, 138’)

Ennél a ködnél a reflexiós és emissziós részek egymásra vetülnek, nem tudom, melyik az erősebb. A külső régiókban a fotókon már csak emisszió van, de az igen halvány.

• – AE Aurigae körül halvány foltok, sejtelmes, körvonal sejthető
• C AE Aur körül közvetlenül fényes, máshol nincs változás
• U CLS-hez hasonló, talán jobb is
• O romlik a látvány, nem meglepő
• H az AE Aur körül az eddigiekhez képest részletes, de vékonyabb, mint UHC-vel, más irányba több szálat látok (Explore Scientific)
• legjobb: U, H (Interstellarum: U)
• használható: C

IC 417 (Pók-köd): 150/1200 T, 40 mm 69° (30x, 138’)

• – halvány, de biztosan látható derengés, bizonytalan határok. Van halmaz is, de nem emlékezetes (Stock 8)
• C két fényes csillag körül határozott derengés, szabálytalan
• U CLS és OIII adta látvány kombinálva, mellette talán új részek is
• O kisebb terület, mint CLS-nél, más részletek hangsúlyosak
• H legnagyobb és legrészletesebb
• legjobb: H (Interstellarum: U)
• használható: C, U, O

IC 410 (Ebihalak): 150/1200 T, 40 mm 69° (30x, 138’)

• – középszerű nyílthalmaz (NGC 1893) mögött halvány derengés
• C a halmaz háttérbe szorul, a köd fényes, délnyugati szélén hézag
• U közepét emeli ki
• O nagyon feltűnő, szép részletek
• H UHC-hoz nagyon hasonló, kicsit talán jobb (Explore Scientific)
• legjobb: O (Interstellarum: O)
• használható: C, U, H

NGC 1931 (Légy-köd): 150/1200 T, 40 mm 69° (30x, 138’)

Az atlasz reflexiós ködként tünteti fel, de azért van itt emisszió is. Kompakt ködösség, de ezzel a nagyítással egy füst alatt elintézhettem a környék többi objektumával. A három IC-ködnél könnyebb.

• – apró grízesség (Stock 9), de az egyik csillag ködös
• C zavaros terület, kb. szűrő nélküli látvánnyal egy szinten, de valahogy mégis más
• U feltűnő ködösség, szép látvány
• O mintha egy kicsit nagyobb lenne a köd, de a határon táncoló halmaz miatt nem kellemes látvány
• H ködös csillag, kompakt derengés (Explore Scientific)
• legjobb: U
• használható: C, O, H

M1 (Rák-köd, Taurus A): 150/1200 T, 19 mm 65° (63x, 62’)

Ez egy rendhagyó szupernóva-maradvány mind tudományos szempontból, mind vizuálisan.

• – fényes, rombusz alakú, homályos szélű. Egy-két szál, talán az olló is
• U egyértelműbb szálasság, kiemelkedőbb kicsivel, finom gradiens, mintha sötétebb foltok lennének belül. Mikor augusztusban, még alacsonyabb állásában néztem 114x-es nagyításon, az UHC nem mutatta jobban.
• polárszűrő: rémlett valahonnan, hogy nagyobb műszerekben a polárszűrő forgatása más részleteket hoz elő a ködből. Vizuálisan ezt egyáltalán nem tapasztaltam, már a szűrő nélküli részleteket is nehezen lehetett csak kivenni. 25 T ugyanúgy nem mutatta, még UHC szűrővel együtt sem. Aztán utánanézve láttam, hogy ez bizony fotografikus téma, és még úgy is műszerigényes

8 mm, 68° (150x, 27’):

• – belső fényes és külső halvány rész, bolyhos szél és felszín. Az olló akkor sejthető, amikor rángatom a látómezőt
• C fodrozódások
• U hasonló, mint CLS, kicsivel kontrasztosabb
• O belseje fényes marad, de homályosabb, külső részek alig látszanak, tehát nem segít
• legjobb: U (Interstellarum: O)
• használható: C

250/1200 T, 16 mm (75x), Astronomik H-béta: halványabb, talán egy kicsit darabosabb (nem javult).

NGC 2174 (Majomfej-köd): 150/1200 T, 40 mm 69° (30x, 138’)

Vizuálisan ritkán észlelt objektum, pedig fényes és egyszerű megtalálni.

• – halvány, diffúz, kb. kerek
• C fényes, kiterjedt, diffúz, hasonló részletek, mint H-bétánál, annál fényesebb
• U fényesebb és még diffúzabb, mint CLS-nél
• O belül nagyon fényes, rendkívül diffúz, ez mutatja a legtöbbet
• H fényes, határozott körvonal, apró inhomogenitások
• legjobb: O (Interstellarum: O)
• használható: C, U, H

Sh 2-261 (Lower köde): 150/1200 T, 40 mm 69° (30x, 138’)

A rajzon nincs minden csillag ábrázolva, gazdag látómező. Jobb felül az NGC 2169 nyílthalmaz, ez a ködnél természetesen sokkal feltűnőbb. Nagyméretű, ovális, halvány, inhomogén ködösség. Északnyugati széle a legfényesebb.

• – a kérdéses területen azonnal sejlik a háttér gyenge derengése
• C egy része biztosabb, más kevésbé
• U valamivel könnyebben látszik, mint szűrő nélkül
• O még inkább igaz az, ami CLS-re
• H kis szemszoktatás után igazán könnyű, jól behatárolható, de mérete nem a maximális. Valószínűleg a déli fele halvány csillagmező, nem valódi ködösség (Explore Scientific)
• legjobb: H (Interstellarum: U)
• használható: C, U, O

NGC 2264/Sh 2-273 (Karácsonyfa-halmaz): 150/1200 T, 40 mm 69° (30x, 138’)

Dreyer leírása a ködöt említi, de a halmazt is az NGC-jelölésbe veszik. Ez is egyszerre emissziós és reflexiós köd, vizuálisan nem tudtam különbséget tenni a két komponens között.

• – erősen bizonytalan. A halmaz természetesen csodálatos
• C a Kúp-ködből (LDN 1613) látszik valami, máshol az emissziós köd többi része jó halvány
• U messzire elér, a kúp is viszonylag jól látszik
• O a kúp nagyon könnyű, máshol csak bizonyos részek vannak meg, a halmaz közepében semmi
• H inhomogén köd, a kúp bizonytalan (Explore Scientific)
• legjobb: U, O, H (Interstellarum: H)
• használható: C

NGC 2261 (Hubble változó köde): 150/1200 T, 40 mm 69° (30x, 138’)

Ez egy látómezőben van a Karácsonyfa-halmazzal. Reflexiós köd, mégis az UHC mintha javított volna rajta. Persze sokat nem is nagyon tudott volna, már alapból igen fényes objektumról van szó.

• – feltűnő. Értelmes ég alatt szerintem így érdemes tanulmányozni
• C talán egy nagyon kicsit nagyobb, de lehet, csak azóta szokta a szemem
• U kicsit nagyobb és kontrasztosabb a háttérrel
• O így is fényes, de rosszabb
• H kék, talán kicsit nagyobb

NGC 2237/Sh 2-275 (Rozetta-köd): 150/1200 T, 40 mm 69° (30x, 138’)

A köd és a közepén lévő NGC 2244 nyílthalmaz már egy 10×50-es binokulárral és a 9×50-es keresőben is látszik, a halmaz egyébként szabad szemmel látható. A köd megpillantása puszta szemmel elég extrém, itt segít egy UHC szűrő, de csak az általam elérhetőnél jóval sötétebb égen.
A köd északnyugati részénél, ahol a legfényesebb, alig van csillag. A látómező legfényesebb csillaga a halmaz előterében található 12 Monocerotis.

• – kereső mutatja, 15 T, 30x: nehezen látszik, leginkább északnyugati részénél
• C könnyebb
• U kicsivel jobb, mint CLS-sel
• O északnyugaton fényes, többi is jól látszik, inhomogenitások, sávok
• H OIII-hoz hasonló, kicsit sötétebb kép (Explore Scientific)
• legjobb: O (Interstellarum: O)
• használható: C, U, H

Megjegyzés: a rajzolt ködösség az OIII szűrővel kapott látványt ábrázolja. Mivel a csillagmező igazán szűrő nélkül figyelhető, a köd pedig azzal együtt, ezért lehet, hogy a kettő kissé el van csúszva egymáshoz képest a rajzon. Nem ábrázoltam az összes csillagot.
Az NGC 2237 az Sh 2-275 egy foltja, de sokszor az egész köd megnevezése is. A többi NGC-szám is egy-egy folt. De most hogy megpróbáltam egyenként beazonosítani őket, kissé elbizonytalanodtam. A legjobb tippem szerint a 2237 lehet a legnyugatabbi összefüggő folt, a 2238 eggyel beljebb, a 2246 a halmaztól nyugatra lévő ionizációs front, a 2239 pedig talán a többi része, de ezt nem kell kézpénznek venni.

NGC 1977/Sh 2-279: 150/1200 T (30x, 50x, 150x)

Az M42 elhanyagolt szomszédja. Tény, hogy jóval halványabb, de még mindig viszonylag fényesnek mondható, a reflexiós ködök között mindenképp. Binokulár nem mutatja az egészet, de legfényesebb foltja hamar észrevehető. Van benne emisszió is, ez vizuálisan nem érződik.

• – könnyen látszik a déli foltja (NGC 1977)
• C az egész komplexum (NGC 1973, 1975, 1977) jól megfigyelhető, meglepően nagy
• U kicsit javít csak, északi foltok nagyon nehezen jönnek csak
• O rosszabb lett
• H CLS-hez hasonló, annál kicsit rosszabb
• legjobb: C
• használható: U, H, de ideális égnél nem feltétlenül kell. Láttam egy nagytávcsöves (D=69 cm) rajzot, aminél Astronomik Deep-Sky RGB kék fotografikus szűrőt használtak, és az eredmény igen megdöbbentő lett, bár én még nem láttam ekkora műszerben ezt az objektumot

M43 (De Mairan köde): 150/1200 T, budapesti kertváros

Az észleléseket böngészve úgy tűnik, az amatőrök rendszeresen elfeledkeznek erről a ködről, hiába van elég nyilvánvaló helyen. Többször láttam már, hogy félreazonosították (egy Messier-objektumot!). Szép célpont, megéri ebben is részleteket keresni. Falusi égen binokulárral látható.

• – könnyen látszik, kör alakú
• C nagyobbnak mutatja
• U nagyon hasonló, mint CLS-nél. Kis nagyítással keleten éles, majdnem egyenes perem
• O nem történik semmi érdekes. Az M42 durván túlragyogja

Lovasberény (30x, 50x, 150x):

• – 30x: fényes, részletek
• C nincs sok változás
• U itt sincs
• O rosszabb lett
• H minimálisan jobb, de már eleve jó volt (Explore Scientific)
• legjobb: H (Interstellarum: H)

M42 (Orion-köd): 150/1200 T, Budapest

Szabad szemmel is nagyon könnyen látszik. Itt az eredeti leírásban azt írtam, hogy eltéveszthetetlen, de ez nem igaz, nagyon is össze lehet téveszteni a Theta Orionis-szal, kell egy kis tapasztalat a különválasztásukhoz.

A távcsőben Budapestről is bármilyen értelmes nagyítás mellett látszanak a „bajszok”. Sőt, égő villany mellett is egész sok minden megfigyelhető, bár ez nyilván nem ideális.

A Huygens-régióban sok részlet, az eléje vetülő sötét ködök térhatást kölcsönöznek. A keleti (Proboscis Maior) és délnyugati egyenes ionizációs front jól kivehető. A Trapézium (Theta¹ Ori) körül egy fényes elliptikus gyűrű látható. Egyéb fodrozódások a felszínen. A Trapézium környékének zöldes árnyalata gyengén érzékelhető. A keleti bajusz érezhetően eltér a többi részétől a ködnek, de még nem látszik egyértelműen szín. Az igazán finom részletek csak 150x-es nagyításnál kezdenek el megjelenni. Ez már a bolygóészlelés érzése majdnem. Jó égen, 436x megmutatja a Trapézium E és F komponensét, nem könnyű észrevenni őket.

• C tovább látszik, nyugaton kiterjedt háromszög alakú folt a bajusz és a mag között. Az NGC 1980 nyílthalmaz környékén enyhe derengés. A magban lévő részletek kicsivel kontrasztosabbak.
• U még tovább látszik. Szinte körbeér a külső füstkarika, középtájt eltűnik, de az NGC 1980-nál látszik a folytatása. A színek nem látszanak olyan jól, mint CLS-sel vagy szűrő nélkül. A háromszög alakú foltban egy vékony szál az itteni baljusz északi ívéből kiindulva, kb. a háromszög közepéig ér. A mag részletei még kontrasztosabbak, kellemesebb látvány, mint az OIII-nál. A porfelhők szerkezete a szélük felé megdöbbentően bonyolult.
• O a külső részek nem látszódnak annyira jól, kb. addig ér, mint szűrő nélkül, de ami úgy látszik, az nem halványabb így sem. A világoszöld mag nagyon fényes.

Lovasberény (30x, 50x, 150x):

• – 30x: majdnem körbeér a külső ívvel, közepén sok részlet, nagyon gyenge színek. Nagyobb műszerben szűrő nélkül is teljes a látvány
• C teljesen körbeér, külső régiók nagyon szépek közvetlen látással is.
• U körbeér. Kicsivel jobb, mint CLS. Mindent mutat, amit OIII tud. Belseje kicsit jobb csak, mint szűrő nélkül
• O ugyancsak körbeér, belseje nagyon fényes, szűrő nélkül kellemesebb látvány, csillagok belesüllyednek, de a Huygens-régió széleinél új részletek, északi porsáv (Sinus Magnus) látványos, DNy szálas szerkezetű
• H nincs sok változás ebben a műszerben, a 35,6 SC képére régebbről már nem annyira emlékszem azon kívül, hogy kék volt minden (Explore Scientific)
• legjobb: U (Interstellarum: U)
• használható: C, O

Az Orion-köd színeinek jobb érzékelésére van egy trükk: egy pillanatra felkapcsolunk egy zseblámpát (valahogy úgy, hogy mást ne zavarjon), és egy rövid ideig a színlátásunk jobb lesz a sötétben megszokottnál.

IC 2177 (Sirály-köd): 150/1200 T, 40 mm 69° (30x, 138’)

• – sejtelmes derengés, kb. 1 látómezőnyi, ívelt. Jobb átlátszóságnál binokuláros
• C H-bétához hasonló, de halványabb, mint OIII és H-béta
• U OIII és H-béta között, de már alacsonyan van (ezzel néztem utoljára)
• O legfényesebb részénél jobban kiemelkedik, feje halványan látszik
• H hasonló, mint OIII, kicsivel nagyobb és könnyebb
• legjobb: H (az Interstellarum a szárnyakhoz OIII-at ajánl, a fejhez H-bétát, egy különálló folthoz pedig UHC-t)
• használható: C, U, O

NGC 2359: 150/1200 T, 40 mm 69° (30x, 138’)

A legjobb WR-köd, de az NGC 6888 kényelmesebben megfigyelhető. Itt már majdnem eltűnt a párában. Olykor binokulárral is elcsíphető. Ezen a rajzon sincs rajta az összes csillag, még UHC-val is sok volt.

• – halvány, elnyúlt
• C fényes, OIII-nál kicsit diffúzabb, de nem nagyobb
• U CLS és OIII között, éles
• O fényes, szép körvonal, többnyire homogén
• H kicsivel fényesebb, mint szűrő nélkül, de nehezen megfogható
• legjobb: O (Interstellarum: O)
• használható: C, U, H

M87 (Virgo A), J 123039+121758: 405/1763 T, 5,5 mm 60° (321x, 11’)

Valahol olvastam, hogy a H-béta segíti a jet megpillantását, mivel leveszi a galaxis sárgás fényét, de a kéket meghagyja a jetből, így növeli a kontrasztot. Ekkora távcsővel szűrő nélkül is észre tudtam venni, és a H-béta (Astronomik) a megerősítésben segített, ekkor olyan fényes volt, mint a galaxismag, és attól különvált, de továbbra is nagyon apró. Szóval van benne valami, de nem történt semmi drámai. Kisebb, de még nem túl kicsi, olyan 30-35 centis távcsővel meg lehetne még próbálni, bár így sem verte ki az ember szemét.

M8, G 005.97-01.17b (Lagúna-köd, Homokóra-köd): 356/3556 SC, 40 mm 69° (89x, 47’)

A Barnard-féle Bok-globulák közül egy sejlett csak, az is nagyon bizonytalanul, lehet, hogy csak a köd hiányát néztem. 40 T és UHC már mindegyiket megmutatta hasonló égen.

• – egész látómezőt kitöltő darabos ködösség, legfényesebb foltjában kompakt „mag”, mellette sötét lyuk. Ez a rész nem is változott nagymértékben a szűrők váltogatásával
• C nem annyira jó, mint OIII
• U szebb, mint OIII
• O kalandos, a nagy sötét sáv szinte előttem lebeg, nagyon részletes
• H nagyobb, mint a többinél, kilóg a látómezőből, de a belseje alig jobb, mint szűrő nélkül (Astronomik)
• legjobb: U, H (Interstellarum: U)
• használható: C, O

M20 (Trifid-köd): 150/1200 T, 8-24 mm 68-50° (50-150x, 60-27’)

Szabad szemmel épphogy észrevehető.

• – a 3 sáv ott van (B 85), és tényleg porsávnak érződik, nem szétesett a felhő. A reflexiós köd elég szép, több csillag is megfigyelhető a ködben. A középső csillag már 34x-es nagyításnál is kettős.
• C UHC és OIII között, a reflexiós köd jó nagy és így a legszebb.
• U gyönyörű szép és nagy, egy negyedik sáv is látszik, a reflexiós köd se rossz még
• O szép, de nem történt nagy javulás, a reflexiós komponens romlott
• H OIII-ra hasonlít (Castell)
• H érezhetően jobb, mint a másik H-béta. Az összkép nem annyira jó, mint UHC. A HII-régió CLS-hez hasonló (Astronomik)
• Legjobb: C, U (Interstellarum: U)
• használható: O, H (emissziós rész)

M17 (Omega-köd, Hattyú-köd): 150/1200 T, 8-24 mm 68-50° (50-150x, 60-27’)

Szabad szemmel nehezen látszik, egy UHC vagy OIII szűrő inkább csak megerősíti, de sokkal jobb nem lesz tőlük.

10×50 B: középre állítva egy látómezőben az M16 és M24. M18 elég közel van az M17-hez. A köd nyugaton élesebb, mint keleti széle, aszimmetrikus. Középen fényes sáv. Halvány, diffúz részek észak és kelet felé. Látszik a pipa benne.

Maga a rajz 15 mm fókuszú, 70 fokos okulár és UHC szűrő használatával készült (80x, 53’), a zoom okulárral ezt a nagyítást találtam a legjobban rajzolhatónak. Az IC 4706 és 4707 sehogy sem látszottak.

• – sávos szerkezet már látszik benne, főleg belenagyítva. A pipát körülvevő haló nagyon bizonytalan
• C szerényebb, mint az UHC, de a csillagmező kellemesebb
• U nagyon hasonló, mint OIII: kívül jobb nála, belül talán nem annyira tisztán látszanak a részletek
• O külső részek közepesen látszanak, belül éles kontúrok
• H romlik a kép, erre nem számítottam (Astronomik)
• legjobb: U, O (Interstellarum: O)
• használható: C

M16, IC 4703 (Sas-köd): 150/1200 T, 40 mm 69° (30x, 138’)

Szabad szemmel hasonlóan nehezen látszott, mint az M17, de ez főként az NGC 6611 nyílthalmaz fénye volt, ezért a szűrő nem segített igazán, külső régiókat nem láttam.

• – a halmaz feltűnő, látványos. A köd kiterjedt, de körvonala nem egyértelmű. A halmaz mögött igazán fényes, ez érezhetően valódi ködösség.
• C kiterjedés OIII-hoz hasonló, látványban alig tér el. UHC és OIII között
• U nagyon hasonló, mint OIII, kicsit kevésbé kontrasztos részletek, de tovább tart
• O a halmaz nagyon gyenge, a köd fényes, formája kivehető. Északon és délen beharapás, ez a többi szűrővel is látszik
• H UHC és CLS között talán, sokáig tart, nagyon fényes köd. A halmaz olyan, mint OIII-mal (Castell)
• H itt nem látok különbséget a két H-béta szűrő között (Astronomik)
• legjobb: egyforma erősek, csak másban jók (Interstellarum: O)

35,5 T-ben egy Lumicon UHC segítségével a trónus régió megdöbbentően jól látszik ahhoz képest, hogy hasonló műszerekben, de „mezei” szűrővel munkás azért kivenni a részleteket. Én 40 T-ben még nem láttam ilyen szépen.

Sh 2-101 (Tulipán-köd): 150/1200 T, 40 mm 69° (30x, 138’)

A nagyítást nem nagyon mertem növelni, jobban nem látszott, és igazából nem tudtam, mekkora is. Így viszont még kicsi. Budapestről jó átlátszóságnál OIII-mal látszott belőle valami 34x-es nagyításon. A felvételek alapján a közepét láttam csak egyértelműen.

• – bizonytalan
• C OIII-nál rosszabb
• U helyén feltűnő derengés
• O egyértelmű, de nem olyan jó, mint UHC
• H UHC és OIII között (Castell)
• H talán még UHC-nál is jobb (Astronomik)
• legjobb: U, H (Interstellarum: O)
• használható: C, O

NGC 6960, 6992, 6995 (Sh 2-103, Fátyol-köd): 405/1763 T, 35 mm 56° (50x, 67’)

Itt már azért elég nagy a kilépő pupilla, de még jól használhatónak bizonyult ez a nagyítás. Természetesen a látómezőbe csak részlete fér bele az egésznek.

• – könnyen látszanak a fent említett részek, de egyéb alig
• C nagyon kicsivel rosszabb, mint UHC
• U majdnem olyan jó, mint OIII
• O elképesztő, NGC 6974, 6979 és IC 1340 jól megfigyelhető, és a Simeis 3-188 (Pickering/Fleming háromszöge) sejthető, de ez ennél kisebb műszerrel és nagyítással is látható kb. hasonlóan. Az atlaszom szerint a háromszög könnyebb, mint a két kis NGC-csomó, de ezt eddig valamennyi távcsőben fordítva érzékeltem
• H ugyanaz, mint szűrő nélkül, csak sötétebb háttérrel és kevesebb csillaggal (Astronomik)
• legjobb: O (Interstellarum: O)
• használható: C, U

NGC 6888 (Sarló-köd): 356/3556 SC, 24 mm 82° (148x, 33’)

Ez egy viszonylag fényes köd, feleekkora átmérőjű teleszkóp is szépen mutatja. A nyári ég legkönnyebb és leglátványosabb Wolf–Rayet-csillag körüli köde, de az NGC 2359 mögött sem marad el sokkal. Egyszer láttam már binokulárral is.

• – egy ív jól látszik, ezen kívül halvány foltok elszórva
• C épphogy körbeér, néhol alig emelkedik ki
• U a köd nagyon hasonlít az OIII látványára, de nem annyira kontrasztos. A csillagokkal kellemesebb látvány
• O meghökkentő látvány. A látómező kétharmadát kitölti, egész körvonal jól kivehető. Szép részletek, belseje rtikás
• H nincs hatása (Astronomik)
• legjobb: O (Interstellarum: O)
• használható: C, U

NGC 7000, IC 5067/70 (Sh 2-117, Észak-Amerika-köd és Pelikán-köd): 150/1200 T, 40 mm 69° (30x, 138’)

Ezt az észlelést a lovasberényi Csillagtanyán tartott ifjúsági táborban végeztem. Emlékszem, mikor még én voltam táborozó, első alkalommal persze ezt az Észak-Amerikát szerettem volna mindenképpen látni, mint a színes ismeretterjesztő könyveken nevelkedett városi gyerek. Mondták, hogy határeset lesz még UHC szűrővel is, de ettől nem riadtam vissza. A 11 centis kis asztali Dobsonom különösebb nehézség nélkül megmutatta, és egyáltalán nem csalódtam. Most a 15 centis ugyancsak Dobsonnal sikerült egy olyan nagyítást találni, amelynél teljesen fényképszerű látvány tárult elénk.

Az NGC 7000 öt évnyi szemszoktatás után már szabad szemmel, keresővel, binokulárral, mindennel könnyen látszik. A puszta szem elé tartott OIII szűrő egyértelműsíti, hogy a Tejútnak melyik foltja az. Ekkor az IC 1318 is látható.

A viszonylag kis nagyítás mutatta meg igazán, hogy valójában egy majdnem Messier-szintű köddel van dolgom, tele közvetlen látással is érzékelhető részlettel. A rajzolás során a zenit környékén haladt el, a kép a megfigyelés végére a rajzhoz képest átfordult. A látómezőt lehet, hogy kicsit összenyomtam vízszintes irányban, de nem lett vészes a végeredmény. Az NGC 6997, Cr 428, IC 5067 és B 353 már nem fért be a látómezőbe, de ezek is szépen látszódtak, főleg a két nyílthalmaz egyszerre, a foltos háttérrel. Az IC 5067 a Pelikán-köd egy foltja, lényegében az ionizációs frontja, ez meglepően jól nézett ki. Az IC 5068-nak egy csücske látszik a látómezőben. A B 355-öt nem tudtam utólag sem megkülönböztetni a halványabb régióban.

• – LDN 935 (Mexikói-öböl, Cygnus-fal) jól kitűnik. IC 5070 látszik. Nyílthalmazok szépek. Nincs egyértelmű körvonal. IC 5067 sejthető.
• C U-nál szerényebb, IC 5067 látszik valamennyire
• U hasonló OIII-hoz, de az IC 5067 is jól látszik. Az egész terület szinte térbeli
• O L935-nél fényképszerű látvány. IC 5070 nem lett jobb
• H sötét kép, de kis szemszoktatás után megközelíti az UHC-t. Éles körvonalak. IC 5067/70 lenyűgöző látvány. Északon látványos a B 353 sötét köd (Astronomik)
• legjobb: U, H (NGC 7000), H (IC 5070), Interstellarum U-t és H-t ír
• használható: O, C (NGC 7000); U, C (IC 5070)

IC 5146 (Selyemgubó-köd): 150/1200 T, 35 mm 56° (34x, 99’)

• – B 168 gyönyörű, binokulárral és a keresőben is látszik. A halmaz (Cr 470) nem igazán tűnik ki. Erős derengés a területen, nem nagy átmérőjű egyébként
• C nincs változás, reflexiós köd (vdB 147) bizonytalan, de egy korábbi észlelésemen elméletileg rajta van. Nem tudom azt milyen nagyítással készítettem, mert figyelmetlenségből rossz adatokat írhattam, legalábbis azok nem illenek a rajzhoz
• U nincs változás
• O a köd nem lett jobb
• H kicsit jobb lett (Castell)
• H kicsit még jobb. 48x szépen mutatja, de 63x már nem jó, a szűrő itt nem is nagyon segít (Astronomik)
• legjobb: H (Interstellarum: H)

Sh 2-142 (Varázsló-köd): 356/3556 SC, 35 mm 56° (102x, 33’)

Ez a nagyszerű NGC 7380 nyílthalmazt körülvevő ködösség a Cefeuszban. Vigyázni kell, a köd és a halmaz hasonló körvonalat követ, így simán nézhetjük a felbontatlan tagok ködösségét a valódi csillagködnek. Ha ránagyítunk, hogy felbontsuk, akkor meg a köd oszlik szét. Nagyobb teleszkóppal nyugodtabban növelhetjük a nagyítást. Egy szűrő segíthet szétválasztani a komponenseket. A 150 mm-es Dobsonnal és UHC-val úgy tűnik, sikerült a ködből is valami érdemit kivenni, megelégítő képet tudtam kapni.

Ezt előbb észleltem, mint az M8-at, itt még nem jött meg a bátorságom, hogy a H-bétát betekerjem a 40 millis okulárba, mivel elég nehezen ment bele. Ezért a 35-ös okulárt használtam.

• – alig valami, a halmaz derengése erős nagyításig követhető, amikor is előtűnik a maradék csillag
• C hasonló az OIII-hoz, de több csillag. Mivel kb. azonos a diffúz rész helyzete, így feltehetően a ködöt látom
• U jobb, mint OIII, egész halmazon átível, de önmagában még mindig van némi kétely, hogy mindenhol valódi ködről van-e szó
• O egy hajszálnyival többet mutat, mint H-béta. A valóban ködös részeket lehet megerősíteni velük
• H a háromszög alakú nyílthalmaz egyik oldalán sejtelmes ködösség
• legjobb: U/O? (Interstellarum: O)
• használható: C, H

Bemutatnék még néhány ködöt, amit nem vizsgáltam meg részletesen, de használtam szűrőt. Az NGC 1499 (Kalifornia-köd) láthatósága H-béta szűrővel drámaian javult, így még szabad szemmel is észre lehetett venni. A Sharpless 276-nál (Barnard íve) is működött a szűrő. Ahol még használtam, az az NGC 7635 (Buborék-köd) buborékon kívüli részei. Maga a buborék (GN 01.46.8) OIII-mal mutat a legjobban, de a H-béta sem ront rajta.

Az M78-nál a CLS hozott egy kis javulást kertvárosból, de az amúgy is látható részbe nem rakott új részletet. Az NGC 1999 szintén városból jól reagált a CLS-re, közepén sejthetővé vált a lyuk.

A Lófej-köd észlelése közben azt találtam, hogy az NGC 2023 reflexiós ködöt nem bántja a H-béta. Az NGC 2024-nél érdekes módon egyik szűrő sem javított, pedig legalább az Alnitak elnyomása miatt vártam valamit. Az IC 434 az OIII-ra meglepően jól reagált. Nem lett sokkal jobb, de én azt vártam, hogy rosszabb lesz. Egyértelműen a H-béta volt a legjobb, nem véletlen, hogy az előterében lévő B 33 első objektum, amire a szűrővel kapcsolatban gondolnak.

Néhány fontosabb köd, ami kimaradt pl. az IC 1318, IC 1396, NGC 281 vagy az NGC 7538, előbb-utóbb ezeket is meglátogatom. A két IC-köd OIII-mal egészen vállalható volt eddig, az NGC-ködök szépen mutattak UHC-vel. Amire még különösen kíváncsi vagyok, azok az extragalaxisok ködei. Eddig az NGC 604 OIII-mal jól működött. Természetesen sokkal több objektum van még, amelyet meg szeretnék nézni, a Sharpless-katalógust is szeretném végigvinni, amennyire vizuálisan lehetséges.

Az észlelőprogram a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Nemzeti Tehetség Program – 1823 által kiírt Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj támogatásával valósulhatott meg.