A trükkös fény: más látvány egy galaxisról
Látható tartományban a galaxis kiterjedt spirál karokkal rendelkezik, mely leginkább
egy hurrikán felhőzetére emlékeztet. A közepe felé egyre sűrűbben vannak a csillagok.
UV (ultraibolya) fényben azonban – amit a forróbb felületű csillagok bocsátanak
ki magukból – egészen más kép tárul a szemünk elé. A magukból UV fényt kibocsátó
csillagok sokasága egy gyűrűt formál, aminek a középpontja a galaxis magja.
Ezek a csillagok nagyon forró, nem rég született fiatal égitestek, ami azt mutatja,
hogy a gyűrű környékén intenzív csillagkeletkezés folyik.
{mosimage}
Forrás: NASA
A galaxis szélén öreg csillagok, por és gáz fehér "rudat" formáznak.
Látható tartományban készült fényképen észlelhető ez a "rúd", de nem
észlelhető az "UV gyűrű". Az ibolyántúli felvételen (amely a látható
fényt nem engedi a fotólemezre) viszont alig észlelhető a sáv és szépen kirajzolódik
az UV gyűrű. A "rúd" és a gyűrű olyan sajátságos elhelyezkedésűek,
hogy az első gondolatunk az lehet, hogy szinte biztos a kapcsolat a kettő között.
A kutatóknak is van egy teóriájuk erre a kapcsolatra, bár ezt még nem sikerült
bebizonyítani.
Rogier Windhorst, az Arizona Állami Egyetem kutatója, a kutatás vezetője fejtette
ki véleményét. Eszerint a galaxisnak a centrumából két ellentétes oldalon nyúlik
ki a kar, és ez forog. Ennek analógiájára gondoljuk végig a következő kísérletet:
egy puha asztalterítőre rányomunk egy vonalzót (ez lesz az öreg csillagokból
álló rúd) és elkezdjük forgatni a terítővel együtt.
Ami történik, hogy a vonalzó végeinél körgyűrűszerűen (ez lesz az UV gyűrű)
összesűrűsödik a terítő (a galaxisban pedig a terítő megfelelője, a gáz sűrűsödik
és beindul a csillagképződés). A végeredmény a galaxis középpontja körül fél
"rúd" távolságra összetömörödő gázgyűrű, ahol sokmilliárd csillag
születik. A rúd két végénél kialakul a két spirálkar. A fiatal csillagok erős
ibolyántúli sugárzása magyarázza a más képet.
Vegyünk egy második rudat, ami az előbbiekben létrejött gyűrűn kívül esik. Ez
nagyobb szélességű, és alig látható, aminek az oka, hogy az őt alkotó öreg csillagok
egymáshoz képest lemaradnak, szélesebb sávban terülnek szét. A külső rúd végénél
szintén van egy UV gyűrű benne születő csillagokkal. Ez persze sokkal halványabb,
mint a belső UV gyűrű. Azt, hogy a második rúd most van szétterülőben, vagy
éppen ellenkezőleg most indult meg az összehúzódás az öreg csillagok körében,
egyelőre még nem tudják.
A fénykép egy 2000. június 22-én, és egy 2001. június 9-én készült fotó alapján
készült. A felmérés célja az volt, hogy segítse a kutatókat abban, hogy jobban
megértsék a közeli- és távoli galaxisok közti különbségeket.
Az NGC6782 183 millió fényévre van tőlünk, és a Páva csillagkép irányában látható.
A fordítás a space.com
cikke alapján készült.
A fent bemutatott kép és továbbiak a [http://heritage.stsci.edu/public/2001nov/supplemental.html]
Internet oldalon tekinthetők meg.
