Századokkal ezelőtt a korai felfedezők iránytűként használták a Napot. Azonban a nap fénye nem csak a tájékozódásunkat segítheti, hanem gyorsabban és messzebbre juttathat el minket az űr hatalmas világában, mint ahol valaha is jártunk.
A vidéki mezőgazdasági munkásokhoz hasonló gondossággal nevelgetik
a wisconsini kutatók legújabb szerzeményüket: a növény különlegességét az adja,
hogy
a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) nevelkedett.
• Aminosavak keletkezése a csillagközi űrben
• Új őrszem irányul a Napra!
• Az R Corona Borealis eredete
• Új rendszer méri az aszteroida becsapódásának valószínűségét
• Cseh törvény a fényszennyezés ellen
A galaxisok teljesen másképpen jelennek meg a látható fény, mint az utraibolya fény tartományában. Ez a tényt egy viszonylag közel lévő galaxis – az NGC 6782 – kapcsán igazolta egy csillagász kutató csoport, mialatt a Hubble teleszkóppal tanulmányozták.
Sok csodálatos dolog történik a sivatagokban, amikor lehull a régen várt eső, sok minden megváltozik, a barna táj átváltozik zölddé, az élőlények pedig előbújnak rejtekhelyeikről.
Connecticut lett az első olyan amerikai állam, ahol egy törvény elfogadása miatt szükségessé vált közel az összes utcai világítótest korszerűsítése. A jogszabály célja, hogy csökkentsék a világítótest oldalra és az ég felé történő fényszórását. Az új törvény alkalmazása nem csak az állami tulajdonú országutakra terjed ki, hanem az összes kisebb útra és utcára, ami mintegy 169 települést érint Connecticut-ban. Ez a 169 település jelenti az állam utcai összes világításának 98%-át, mintegy 189 ezer lámpatestet.
A floridai egyetem kutatói genetikailag módosítottak egy növényt azért, hogy a marsi talajban felnőve jelezze annak bizonyos tulajdonságait.
Vajon látható volt-e egy a Holdra történő kisbolygó-becsapódás szabad szemmel?
Középkori krónikáiban Canterbury érseke drámai eseménynek volt szemtanúja 1178.
június 18-ának estéjén: "Fényes volt a hold … és hirtelen a felső szarvánál
kettéhasadt. A hasadás közepétől tűzcsóva csapott ki, okádta … a tüzet, forró
hamut és a szikrákat… A Hold teste vonaglott, mint egy megsebzett kígyó.
2000 márciusában egy kb. 600 km átmérőjű objektumot fényképeztek le, melyet sajnos hamar szem elől tévesztettek.
Dr. Melanie Mormile,
egy amerikai biológia professzor azt feltételezi, hogy a Marson baktériumok
vagy egyéb mikroszkopikus élőlények estek klorid vagy szulfát sók fogságába,
mintegy megkövültek. Az ő kutatásait kezdeményező és megalapozó NASA október
26-án jelentette be, hogy 6 utat terveznek a következő 10 év folyamán az élet
nyomai után való kutatás céljából a Marson.
Távoli galaxisok újonnan felfedezett populációjának, az úgynevezett ,,kis vörös pöttyöknek’’ (angolul Little Red Dots, LRD) rádiójellemzőit vizsgálták magyar kutatók. Mivel ezen objektumokat csupán a közelmúltban azonosították a James Webb-űrtávcső (JWST) méréseinek segítségével, pontos fizikai tulajdonságaik még nem ismertek teljes mértékben. A kutatás céljaként a szerzők égboltfelmérések archív adatainak felhasználásával vizsgálták, hogy az LRD-k bocsátanak-e ki
A kutatók a James Webb-űrtávcső használatával felfedezték minden idők első „Einstein-cikcakkját”, vagyis egy olyan alakzatot, amelyen egy kvazár képe az Einstein által bevezetett általános relativitáselméletből következő gravitációs lencsehatás következtében hatszor jelenik meg ugyanazon a felvételen. Ez az önmagában is érdekes kép pedig segíthet választ találni két máig megoldatlan kozmológiai problémára. A J1721+8842 jelű fényes kvazárt
Milyen közel van, mégis milyen halvány! Az Andromeda-galaxis kistestvére, az M33 spirálgalaxis csak ínyenceknek mutatja meg magát. A tapasztalt észlelő sötét égbolton még szabad szemmel is megpillanthatja, igazi arcát azonban fényerős távcsövekben és persze hosszú expozíciós idejű fotókon mutatja meg. Krizsán Bence, Érd Az M33 vagy más néven Triangulum galaxis a Tejútrendszerhez második legközelebbi galaxis
Az Uránusz Miranda holdjának felszíne alatt óceán rejtőzhet egy új tanulmány szerint. Ez a felfedezés átalakíthatja a hold kialakulásáról és összetételéről alkotott elképzeléseinket, és az élet számára alkalmas helyek közé emelheti a Mirandát. Tom Nordheim, a tanulmány egyik szerzője szerint egy ilyen kis méretű égitesten óceánt találni rendkívül meglepő. Felmerül a kérdés: vajon az Uránusz
A Holdon és Marson már végeztek szeizmológiai méréseket leszállóegységekkel, így vizsgálva és elemezve belső szerkezetüket. A Vénusz belső összetétele azonban továbbra is rejtély, hiszen a bolygóra jellemző viharos szelek és extrém forró hőmérséklet jelentősen megnehezítik a helyszíni méréseket. Egy friss tanulmányban háromféle módszert járnak körül, amelyekkel megvalósítható lehetne a Vénusz rengéseinek észlelése. A Holdon és