MCSE KCS és NACSK hírek
• Csillagászati előadás Géderlakon
• Közelebb a csillagokhoz – Kiskőrösön
• Kiskun-Neptunusz-tagrevízió
• Űrnap 2001
• VII. Szkeptikus Konferencia Székesfehérváron
• Csillagászati előadás Géderlakon
• Közelebb a csillagokhoz – Kiskőrösön
• Kiskun-Neptunusz-tagrevízió
• Űrnap 2001
• VII. Szkeptikus Konferencia Székesfehérváron
A galaxisok teljesen másképpen jelennek meg a látható fény, mint az utraibolya fény tartományában. Ez a tényt egy viszonylag közel lévő galaxis – az NGC 6782 – kapcsán igazolta egy csillagász kutató csoport, mialatt a Hubble teleszkóppal tanulmányozták.
1979. június 6-án 21 óra 15 perckor (magyar idő szerint) indult Bajkonurból a Szojuz-34 űrhajó. Fedélzetén nem foglaltak helyet űrhajósok, fő feladata a Szaljut-6 űrállomás két lakójának biztonságos leszállítása volt a Földre.
A késő őszi, tél eleji égen sok érdekes,
látványos égiteste kereshetünk fel. A Cassiopeia és a Perseus között ott
csillog a Perseus-ikerhalmaz
(khi-h Persei) kettős csillagfelhője, nem messze, a tetőponttól nyugatra az
Andromeda-köd (M 31) és a nagy kiterjedésű M 33 spirális köd a Háromszög
csillagképben
már kézi látcsővel is nagyszerű látványt nyújt.
Könyves – Könyvek, 5. szám, 228 oldal + 29 képoldal, szerkesztette: Dr. Kulin Eszter és Bartha Lajos, kiadja: N. J. Pro Homine Alapítvány, Budapest-Újpest, 2001.
A jelen cikkben elemzett változócsillag, a gamma Cas (gamma Cassiopeiae) –
vagy arab nevén Cih – általam történő vizsgálata egy 2001 nyarán, az MCSE MIRA
változós levelezőlistáján megjelent Keszthelyi Sanyi-féle hozzászóláshoz kapcsolódik.
A történelmi korok legismertebb, rendszeresen visszatérő üstököse, a Halley-üstökös december 9-én 2 órakor kerül legtávolabb a Naptól. Ezután már a Naphoz közeledő szakaszon tart a Naprendszer belső térségei felé, és majd 2061-ben kerül ismét napközelbe. A nevezetes Halley-üstökös legutóbb 1986. február 8-án volt napközelben, amikor 0,547 CSE-re közelítette meg központi csillagunkat. A NASA JPL (Sugárhajtómű
Egy égboltfelmérő program, az UNIONS (Ultraviolet Near Infrared Optical Northern Survey – északi ultraibolya, közeli infravörös és optikai felmérés) képeinek elemzése során egy nemzetközi csillagászcsoport felfedezte, hogy a Tejútrendszernek van egy apró kísérője, amely az Ursa Major III/UNIONS 1 jelölést kapta. A felfedezett objektumról kiderült, hogy a Tejútrendszer leghalványabb ismert kísérője. Az eredményeket ismertető szakcikket
Az asztrofizikusok régóta gyanították, hogy a bolygókeletkezési folyamat csíráit a bolygókeletkezési korongban összeálló, jégkéreggel bevont kődarabok jelentik. Ezek a szilárd, jeges magok a számítások szerint a korongbeli súrlódás miatt a hideg külső régiókból befelé, a központi csillag irányába sodródnak. Amikor a jeges szemcsék elérik a csillaghoz közelebbi belső, melegebb régiókat, jelentős mennyiségű hideg vízpára szublimál
A tudósok neonjeleket követve keresik az egyik bolygórendszer jövőjét, egyúttal a saját Naprendszerünk múltját is. A NASA előző infravörös zászlóshajója, a már nem üzemelő Spitzer-űrteleszkóp különös eredményét követve a James Webb-űrtávcső a neon nemesgáz egyértelmű nyomait észlelte a fiatal, Naphoz hasonló csillag, az SZ Chamaeleontist (SZ Cha) körülvevő porkorongban. A Spitzer és Webb közötti neonértékek
A Hold sötét lávasíkságainak “vizes” neveket adtak eleink, abban a hiszemben, hogy ezeken a területeken víz található. Így kerültek a Holdra tengerek, öblök, mocsarak, sőt egy óceán is. A Mare Imbrium (Esők Tengere) “partján” elhelyezkedő Sinus Iridum (Szivárvány-öböl) még a Hold fekete-fehér világában is izgalmas, érdekes, mi több: színes látvány. Balázs Gábor, Budapest Szeptember 10-én