Szöllősi Attila beszámolója a 2008 évi Kiskun táborról
Szarka Levente, és jómagam
Sziasztok!
Igazán klassz 4 napot töltöttem el a Kiskun táborban Jászszentlászlón. Már a kezdetek nagyon biztatóak voltak, mikor Szűcs Lacival megérkeztünk csütörtök délelőtt a tábor helyszínére. Gyorsan (csak második próbálkozásra, kösz Mojo!) felállítottam a vadonatúj sátramat egy igazán remek helyre: délelőtt 10-11-ig árnyékban tudott maradni, ami igazán jó dolog egy hajnali 3-4 órai lefekvés után (csillagásztáborban többet úgyse nagyon lehet aludni, mint 4-5 óra). Ezután alaposan szemrevételeztem a tábor infrastruktúráját és nagyon meg voltam elégedve. Nem túl régi építésű házak voltak, sok fa felhasználásával igazán szépeknek is mondhatóak voltak az épületek, magukon viselve a kézművesség jegyeit. Lehetett korongozó helységet látni, ősi szövőszéket, kerámia égető kemencét és még olyan szerkezetet, amiről nem is tudtam eldönteni mire jó (valami présféle, talán kelmék sulykolására volt való). A rendelkezésünkre álló 3 fürdőszoba pedig korrekt tisztálkodásra adott lehetőséget. Az egyetlen problémám csak az volt a 4 nap alatt, hogy az egyik fürdőben nem volt tükör a borotválkozáshoz, így a másikba kellett átmennem, amelyik pont szabad is volt. Soha ennél nagyobb bajom ne legyen egy táborban a tisztálkodással. A hűvös szobák jó délutáni sziesztázó lehetőséget nyújtottak, a zárt ebédlő pedig kulturált étkezési helyet adott. Nagyon meg voltam elégedve a hellyel, klasszisokkal jobb, mint ami Kalimajorban volt.
A lakóhelyünk
Pedig a lényeg ezután jön. Szinte teljes körpanorámánk volt, -40 fokos deklinációig (a Skorpió fullánkja) le lehetett látni, csak a ház takart ki egy kis területet a nyugati égboltból, de egyben kitakarta Jászszentlászló kicsiny fényeit is.
A csütörtöki napon, miután felállítottam a távcsövemet, bemelegítésként a nappali égen megkerestem a Spica-t, amiben nagy segítségemre volt a tőle 3.5 fokra levő Hold. Az éjszakához hangolódva megtaláltam a Naptól kevesebb mint 9 fokos elongácíóban levő Vénusz bolygót nem sokkal napnyugta előtt. Ezután besötétedett, megtekintettük a Mars és Szaturnusz bolygót, melyek éppen szoros (38′-es) közelségben voltak egymással. A Hold sajnos az éjszaka első felében még zavaró volt, de miután lenyugodott, a falusi ég megmutatta teljes szépségét. A Tejút horizonttól horizontig tartott, 6.5 magnis határfényességig látszódtak a csillagok, Jupiter bolygó a tejút felhőinek a szélén trónolt. Mindössze az utolsó éjszakánkon volt egy kis fátyolfelhő, ami megzavarta a csillagos ég látványát, de volt látni való bőven. Talán az utolsó este -6.6 magnis Iridium műhold felfénylése volt az egyik legmeghatározóbb élmény, de a nyugodt pillanatokban a Jupiter bolygó is kitárulkozott, őőő, akarom mondani felfedte szépségét. A csendben átvonuló fényes Nemzetközi Űrállomás pedig változatos helyeken bukkant fel. De ezek mellett sok halványabb égi szépséget is megfigyeltünk, távcsőtől távcsőig rohangáltunk egészen a kakas kukorékolásig. Próbálkoztam két nappali Irídium felfénylést is megfigyelni, de nem jártam sikerrel (nagyon pontosan be kellene lőni még éjszaka a várható felbukkanás helyét, hogy nappal meg lehessen figyelni).
A távcsövek…
…és a Hold
A nappalokat olyan programokkal színesítették, mint a kis tavacskában való hűsítő fürdés és pecázás, pinpongozás, szombat délután a kirándulás a Kiskunhalasi csillagvizsgálóba, voltak akik szalonnát sütöttek, a gyerekek számháborúztak, a felnőttek pedig régi táborok anekdotáit mesélték hideg sörök és üdítők mellett.
Az ebédek finomak voltak és mindig volt lehetőség repetázásra is valamint a kiszolgálásra se lehetett panaszunk, a reggelit és ebédet pedig a rendelkezésre álló hűtőből is elfogyaszthattuk.
Persze elfáradtam a tábor végére, de már várom a következő évi Kiskun Tábort, ami nem lehet máshol, mint Jászszentlászlón, a Kézműves Tanyán (www.kezmuvestanya.hu). Esetleg egy szilveszteri buli?
Külön meg kell említenem a szervezők munkáját, ami mindenféleképp dicséretet illet, főleg, hogy ilyen gyorsan kellett dönteni az új helyről.
Üdv,
Szöllősi Attila
