131. Velikovsky, Immanuel: Ütköző világok.
{mosimage}
Könyvesboltokban vásárolható. A Novella Könyvkiadó címe: 1132. Budapest. Visegrádi u. 11., tel.: 339-8617.
Végre itt a szörnyü könyv magyarul: amelyet Carl Sagan oly hosszan kritizált (Broca agya címü könyvében, lásd: 104. ismertetés). Benne a következő épületes dolgok olvashatók (a gyengébb gyomrú égi-mechanikusok fordítsák el szemüket!):
A Vénusz nem volt mindig! A történelmi idők elején szakadt ki a Jupiterből, csóvás üstökösként egy darabig keringett a Föld és a Merkúr közötti üres részben, ebből lett a Vénusz bolygó úgy i.e. 1400 körül.
A Vénusz-üstökös és a Mars találkozásából születtek a Naprendszer üstökösei.
A Mars i.e. 687-ben annyira megközelítette a Földet, hogy 15 fokkal elbillentette a forgástengelyét, egyik napról a másikra.
A Mars a Vénusszal is összeütközött, ezt a Földről sok nép megfigyelte. A legszebb leírás erről a ritka jelenségről az Iliászban maradt ránk.
Bolygónk párezer évvel ezelőtt még fordítva forgott: a Nap nyugaton kelt és keleten nyugodott. Egyszercsak hirtelen átváltott a mostani, a nyugatról keletre forgásra, a rajta lakók legnagyobb örömére.
A Föld szénhidrogénkészletei a rázuhanó üstökösök anyagából származik, melyek beszivárogtak a föld alá. Szerencsére gyorsan: mert a Közel-Keleti területek lakosai már kezdtek belefulladni a sok olajba.
Elég ennyi ízelítőül?
Szomorú, hogy mindezt történeti kozmológia” néven követi el: egyaránt kompromittálva a csillagászatot és a csillagászattörténetet.
Pedig jó stílusú, olvasmányos a vaskos kötet. Jó lenne szépirodalomnak, jó lenne science-fictionnak, jó lenne kultúrtörténeti adatbázisnak. Ám csillagászati könyvnek: kegyetlenül rossz!
El kell ismernünk: rengeteg, régi, történeti adatot, néphagyományt, verset, mondát, mítoszt szedett össze a szerző. A régi korok minden népének hiedelme, csillagászati élménye és megfigyelése, régészeti lelete van ide összeírogatva. Kár volt ezt a sok érdekességet: ilyen butaságok alátámasztására használni.