144. Nowinszky László – Tóth György : A Hold befolyása a rovarok repülésére.
{mosimage}
Kinn a természet lágy ölén, amikor az éjszaka jótékony sötétje borul az égbolt alatt fekvő különnemü emberekre: többféle időtöltés juthat eszünkbe. Az amatőrcsillagászok persze az égen fel-felvillanó hullócsillagokat lesik: adataikat papírjaikon és csillagtérképeiken rögzítik, közben rettegnek a fényszennyezéstől, és megkeseríthetik élvezetüket az ide kóborló szúnyogok és bogarak csapata.
A biológusok, növényvédelmi szakemberek, rovar-és lepkekutatók kinn a sötét éjszakában direkt egy határozott, mesterséges fényforrást telepítenek ki az észlelőrétre. Minél erősebb a fénye, annál jobb! Ez messziről odavonzza a repülő lepkéket, bogarakat, rovarokat, melyek a fényforrás körüli ötletes fénycsapda foglyai lesznek. Aztán időközönként vagy másnap reggel lehet számolgatni, osztályozni a sokféle csapdába esett és végső perceit élő rovart!
Utána pedig gondolkozhatunk: egyszer miért kevés, másszor miért sok a bogár? A leggyanúsabb eltérítő: a Hold. Ha az égen van, és erősen süt, akkor a rovarok a Hold felé röpülnek, vagy legalábbis repülésüket a holdfény helyzetének figyelembevételével irányítják, kivéve a fénycsapdához vonzódó, és abba szerencsétlenségére belepottyanó bogarakat.
Más a helyzet, ha újhold van, vagy ha erősebb a Hold fázisa, de nincs a horizont felett, vagy ha borult van. Akkor a fénycsapdák mást jeleznek.
Ez a könyv azt vizsgálja: a holdfázisok, a Hold horizont feletti szöge, az időjárási tényezők, az alkonyi és hajnali szürkületi fények, az égbolt és a Hold polarizációja milyen módon hatnak a fénycsapdákra és a rovarok repülési irányára.
A sokféle kutatás (és még több kutatnivaló) lényege: holdtalan éjjeleken több lepke lesz a fénycsapdák foglya. Teliholdas éjjeleken kevesebb, mert a holdfény másfelé téríti a pillangókat. Teljes holdfogyatkozás totalitása idején újra nő a rovar-zsákmány.
