146. Nowinszky László: A fénycsapda szerepe az entomológiai kutatásokban és a növényvédelmi prognosz
{mosimage}
Úgy néz ki, hogy a nappali rovarok nappal röpködnek, tájékozódásul a Napra, a mágneses erővonalakra, de leginkább a saját szemükre támaszkodnak: mert ugye látnak.
Az éjszakai pillangók éjszaka aktívak, de akkor szemük alig érzékelhet fényt. Ha borult az ég, vagy tiszta ugyan, de csak a csillagok gyenge fénye látszik: ilyenkor sokkal több lesz a fénycsapdák foglya (érdekes kérdés: a rovarok látják-e a csillagokat? Erre még nincs válasz. Bár, valószínüleg: nem.).
Holdas éjjeleken a Hold jelent fix pontot a bogár szemében. Persze a holdfény erőssége a holdfázisoktól, a Hold horizont feletti magasságától függ. Ha 45 foknál magasabban van a Hold, az már túl magas a lepkéknek, nem tekergetik a nyakukat annyira fel.
A kötet ennek részleteit elemzi: a fénycsapda lámpájának erőssége, hatástávolsága, magassága, a begyüjtött rovarfajok változatossága: a lehetséges környezetei hatások figyelembevételével. Ezek között sok a csillagászati.
Ami a meteorosoknak: kvadrantidák, lyridák, májusi akvaridák, perseidák, orionidák, ursidák – az más éjjeli észlelőtársainknak: májusi cserebogár, amerikai fehér medvelepke, vetési bagolylepke, aranyfarú lepke, sárga lucernaaraszoló, nyerges szőlőmoly. Éppen úgy örvendenek egy-egy példánynak, mint mi.
Nem vagyunk egyformák! Hála az égieknek!
