15. Székely László: Az emberarcú kozmosz. Az antropikus kozmológiai elv.
{mosimage}
Könyvesboltokban kapható, beszerezhető az Áron Kiadó (1447. Budapest, Pf. 487) címén.
A vizsgálat tárgya csak egyetlen objektum, melyet úgy hívnak: a mi Világegyetemünk. Ezt a racionális természettudomány évszázadok óta kutatja a maga módszereivel.
Ezen kozmosz emberarcúságára” utaló jelekről 1973 óta jelennek meg publikációk és viták, fizikai és csillagászati folyóiratokban. A könyv szerzője filozófiai szemmel ír le pro és kontra érveket Univerzumunk személytelen vagy emberre ráutaló voltáról.
Eközben sok asztrofizikai, csillagászati, kozmológiai, relativitáselméleti, filozófiai kérdést említ meg — mindig a természettudomány határain belül maradva.
Az 1954-es születésű szerző (ELTE, BTK, Filozófiai TSZ) 1989 óta publikál magyarul ebben a témakörben. Véleményei nagyon vehemensek. Szenvedélyesen vitatkozik másokkal és néha önmagával is. Kitér a csillagászati ismeretterjesztés tennivalóira is.
Einstein, Hoyle, Hubble, Galilei, Hawking, Dirac, Weinberg, Wheeler, Newton, De Sitter, Descartes, Kant neveivel találkozunk itt a legsűrűbben. Bizony néha nem is a legnagyobb tisztelet hangján!
Érdemes elolvasnunk, mert jobban megértjük világunk mikéntjét és miértjét.
A könyv szerint nem egy semleges Világegyetemben vagyunk. Sőt! Az eget fürkésző csillagász nemcsak a Világegyetemen belüli legfontosabb lény (gyenge antropikus elv), hanem az egész Univerzum csak azért létezik, hogy lehessen benne eget fürkésző csillagász (erős antropikus elv)! Ezeket olvasva: hát lehetünk-e eléggé nagyképűek?
