165. Davies, Paul: Isten gondolatai.
{mosimage}
Kapható a könyvesboltokban.
Az idő rövid története könyv legutolsó mondatában írja ezt Hawking: Az emberi értelem leghatalmasabb diadala lesz, ha erre a kérdésre választ találunk – mert akkor megismerjük Isten gondolatát”. Nyilván Davies erre gondolva írta le könyvének címét.
Nehéz erről a könyvről írni. No nem azért, mintha nem lenne a szövege olvasmányos, átlagos érdeklődőnek is remekül megérthető. Hanem azért, mert témaköre olyan ijesztően hatalmas dolgokat tárgyal, olyan rettenetesen nagy távlatokba tekint: hogy nehéz pár röpke sorral jellemezni. Inkább idemásolnék a könyv utolsó oldaláról egy kicsi, de lényeges részt:
Könyvemben mindvégig azt a központi kérdést feszegettem, hogy mi, emberek legalább a természet titkainak egy részét képesek vagyunk felderíteni tudományunkkal. A kozmikus kód egy részét sikerült feltörnünk. Hogy miért van ez, miért hordozza a homo sapiens a racionalitás szikráját, amely segít megfejteni a Világegyetem talányait, az maga is mélységes talány. Mi akik az Univerzum gyermekei vagyunk – a csillagok életre kelt pora – el tudunk töprengeni ugyanennek az Univerzumnak a természetéről, olyannyira, hogy olykor az azt működtető törvényekbe is bepillanthatunk. Rejtély, miként kapcsolódunk ilyen kozmikus dimenziókba. Ez a kapcsolat azonban vitán felül létezik. Mit jelent mindez? Mi az Ember, ha ekkora kegy részesei vagyunk? Nem hiszem, hogy létünk a Világegyetemben a vaksors szeszélye, a történelem véletlene, semmi kis zörej lenne a nagy kozmikus drámában. Ehhez túlontúl is belekeveredtünk a dolgokba…”
Maga a könyv pedig arról szól: hogyan jut el a szerző eddig, a könyv utolsó oldaláig. Az érdekfeszítően kellemes természettudományos (fizikai, csillagászati, matematikai, filozófiai) olvasmányélmény pedig a kedves olvasót is ugyanide vezeti: az utolsó oldalig. Úgy látszik ezek a cselekedeteink voltak beleprogramozva már az ősrobbanás tervébe. Ezek voltak Isten gondolatai?!
