164. Forgács József: Egy létnyivel a világ vége előtt.
{mosimage}
Kapható könyvesboltokban. Érdeklődni lehet a szerző oroszlányi címén( 2840. Oroszlány, Bányász krt. 72. {forjo@freemail.hu}).
Hulló napok nem szűnő ostromát csodálja holdkóros és csillagász
A Magyar csillagversek” című, előző kötetében (59. ismertetés) is csillagászati versek szerepeltek: összegyűjtötte híres magyar költők régebbi verseit.
Ide most a saját maga írta verseket hozta. A költő egyrészt amatőrcsillagász, másrészt mai magyar értelmiségi. Az első tényező garantálja az égbolt élményeinek szakszerű tálalását. A második miatt viszont érthető, hogy: a versek komolyak, sőt komorak, néha világfájdalommal teliek.
Csillagok, csillagképek, üstökösök, teljes napfogyatkozás, kettőscsillag, évszakok, kozmológia, holdfogyatkozás, csillagmondák ürügyén mondja el gondolatait a világról. Legszebb verse talán az 1989-es aurora borealis élményéről szóló. Lelkesen és bölcsen figyeli a körülötte pörgő földi és égi dolgokat, melyekről nincs néha a legjobb véleménnyel. Hogy finom legyek.
Mai magyar költészetünk rég elfeledte már, hogy valamikor a versekben rímek is voltak. Amatőrtársunk merész: sorvégei gyönyörűen, szépen, ötletesen rímelnek, és ebben a csillagászat kedvelője nagy örömét lelheti. Bölcselkedő kötete szép és félelmetes egyszerre.
Algenib, Shirrach, Sheilak? Hová vezet az út, Elhagyni végleg azt Mi itt oly nyomorult?”
